A Duna-delta volt a "székely őshaza?"

Sántha Attila szerdán a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesületnél mutatta be az elmúlt években végzett kutatásai eredményét, melyek során arra a kérdésre kereste a választ, hol lehetett az a "campo Chigle" melyet Kézai Simon 13. századi krónikaíró a székelyek őshazájának tekint. A Gesta Hungarorum krónika szerint a hun birodalom felbomlása után a hunok maradéka magát székelynek nevezvén e területen élt több évszázadon keresztül, és innen csatlakozott a honfoglaló magyarokhoz.
 
Amint a nyelvész elmondta, Csigle mezejét a Kárpát-medence megannyi vidékén keresték már, de minden eddigi elmélet csak a helynevek hasonlóságára alapozott. Elmondta: nyelvi vizsgálatok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a krónikákban leírt Chigle vagy Chigla

a Duna tengerbe ömlő legészakibb ága mellett fekvő, ma Ukrajnához tartozó Kiliával lehet azonos. 

Sántha Attila elmélete szerint Kézai Simon tulajdonképpen Jordanes 6. századi itáliai történetíró megállapítását veszi át, mely szerint a hunok maradékai Kis-Szkítia peremén telepedtek le, de a helyet Kiliához kötötte, mely az ő korában fontos település volt a Duna mellett. A helynevet pedig azért írta Chiglának, mert tanulmányai alapján észak-olasz írásmódot használt, amelyben a gl a magyar ly-nak felel meg.

A nyelvész 16. és 17. századi térképek során azonosította Kilia névváltozatait. Ezek közül Giacomo Cantelli da Vignola 1686-os térképét tartotta a legérdekesebbnek, melyen a térképrajzoló a korábbi térképét korrigálva le is írja, hogy Chigli azonos Kiliával. Sántha Attila arra figyelmeztetett, hogy a Csigla mezejének a Kilia térségével, a Budzsákkal való azonosítása a krónikák, és más írott források egész sor állítását teszi értelmezhetővé.

A kolozsvári előadást vita követte, melyen jelen lévő történészek fogalmaztak meg kritikai észrevételeket Sántha Attila állításaival szemben. Mint elhangzott, semmilyen régészeti kutatás nem erősíti meg azt a feltételezést, hogy a Budzsákot valamikor hunok vagy székelyek népesítették volna be.