Több mint öt éve megjelent egy hír a kínai sajtóban, hogy Anhui tartományban van egy olyan falu, amelynek lakói a hunok utódainak tartják magukat. Különleges házaik és kulturális örökségeik miatt a Világörökségi listára szeretnének felkerülni. 2010-ben Nanxi ősi falu megkapta az Anhui tartomány történelmi és kulturális falva címet, 2012-ben felkerült a kínai hagyományos falvak listájára. 2015 májusában a Pekingi Rádió magyar adásának szerkesztői helyszíni riportban számoltak be a falu lakóiról és a megmaradt hun hagyományokról. A településen körülbelül 800 fő él, ebből 400-500-an tartózkodnak állandó jelleggel a faluban, a fiatalok a közeli nagyvárosokban dolgoznak.
A magyarul olvasható riportból megtudhatjuk, hogy a település Anhui tartomány délnyugati Dongzhi megyéjében fekszik. A falu neve (Nanxi) déli patakot jelent. A kínai kutatók feltérképezték a falu lakosainak eredetét és megállapították, hogy valóban az ázsiai hunok (xiongnu) utódai. A lakók többségének a vezetéknevük: „Jin”, akik Jin Midinek, a hun Xiutu király fiának a leszármazottai, akik a Han-udvart szolgálták a Kr. e. 2. századtól kezdődően.
Ősi szokások
A faluban a legnagyobb ünnepet a kínai holdnaptár szerinti nyolcadik hónap 13. napján tartják, amikor imádkoznak az éghez. Az ég kultuszáról már a korai kínai forrásokban szó esik. A mai nanxi lakosok térden állva imádkoznak az istenekhez és szellemekhez, megtisztítják testüket és a falujukat, valamint kiűzik a gonosz szellemeket, hogy a falu békében prosperáljon. Van olyan lakos, aki emlékszik arra, hogy szüleitől még hallott ősi hun nyelvű dalokat. A felvételen hallható dal is rokonságot mutat a belső-ázsiai népek ősi énekmódjával.
A riportban lefordították az egyik különleges dalt:
„A holdra és a csillagokra nézve, csak a sztyeppére gondolok. Hiányzik a szép táj és nem jön az álom. A gyermekkoromban tapasztalt szeretetet és törődést soha nem felejtem el, nem felejtem el. Hangszeren játszva énekelek és nosztalgiát érzek, elfújja a szél a szomorú dallamot északra. Nézzétek a havat a hegyek túloldalán, olyan tiszta, mint a szívem, mint a szívem. A lófejes hegedű bús hangja sem fejezi ki a honvágyamat. Búcsút mondtam a családomnak, de a megtört szívem nem tudott nyugodni. A lófejes hegedű húrja peng, a szívem is a dallammal együtt száll..."