Ha túlteszem magam azon, hogy az Arénában közönségromboló eszközként ketté van választva a küzdőtér, és inkább arra akarok koncentrálni, ami jó, akkor összességében elmondható, hogy a technika és a hangosítás ismét kiváló volt, ahogy ezt ott már megszokhattuk. Budapestre a Slipknot egész látványos pirotechnikával és saját díszlettel érkezett, hogy 2004 után újra kiszolgálhassák az egyébként nem kisszámú magyar rajongóközeget.
Sok videó megy fel most a Youtube-ra, ez is ilyen - Disasterpiece
Bevallom, hogy nekem a koncerten kicsit soknak tűntek az új számok, bár ezzel tudom, hogy sokan nem értenek egyet. Legalábbis azzal, hogy ez gond lenne. De én már csak ilyen vagyok, nekem a „Slipknot-IOWA” kettős marad az igazi, a többi lemez csak úgy van. Ettől persze még akadnak zseniális számok későbbről is, és amire most rá kellett jönnöm az az, hogy élőben azok a dalok is őrjöngésre késztetnek, amiket lemezről talán nem is kedvelek annyira. Persze a nagy klasszikusok nagyjából mind lementek, azt hiszem a Left behind és a Wait and bleed maradt el, amit azért sajnálok, mert mindkettőt imádom, és az elmúlt 14 évben elképzelhetetlen volt nélkülük egy koncert.
Before I Forget
A buli összességében hozta azt, amit elvárhattunk egy ilyen profi csapattól, hiába Joey és Paul hiánya. A magyar közönség is jól teljesített, jómagam is részt vettem pár circe pit-ben és wall of death-ben, és amennyire bentről érzékelni tudtam, a Spit it out-féle produkcióval sem volt fennakadás. Szerintem mindenki azt kaphatta, amit várt: kíméletlen zúzást kilenc maszkos figurától, és azt is jó volt látni, hogy szinte teltházas volt a Sportaréna. Persze ebben közrejátszhatott, hogy 11 évvel ezelőtt is csak pár zseniális szervező miatt ugrottak be egy estére a Sportszigetre, tehát a magyarok már igencsak ki voltak éhezve arra, hogy kerüljön bármennyibe, egy hazai Slipknoton ott kell lenni.
Spit it out/Jump da fuck up (2:20)
Így is történt: ott voltunk, és szerettük. Sokan, és nagyon. Jöhetnének azért sűrűbben, volna rá igény, én pedig addig is sántítgatok kicsit, mert Corey Taylorék itt hagytak nekem emlékbe egy enyhébb lábfej zúzódást, de hát végül is ezért mentem oda, nem pedig teázni. Mindenkinek jó gyógyulást!