A török külügyminisztérium csütörtök este bekérette Irán ankarai nagykövetét, hogy tiltakozását fejezte ki, amiért az iráni-szaúdi konfliktussal kapcsolatban a teheráni média támadást intézett Recep Tayyip Erdogan török elnök ellen.
Az iráni sajtó azt kifogásolta, hogy Erdogan nem ítélte el a síita főpap szaúdi kivégzését, amely miatt a szaúdi-iráni konfliktus kirobbant. A török államfőt ez a jelek szerint rendkívül felzaklatta. Olyannyira, hogy lényegében
cenzúra jogot követel az iráni sajtó fölött.
"Határozottan elítéljük, hogy elnökünk közvetlen célpont legyen az iráni média bizonyos írásaiban", amelyek a hivatalos iráni véleményt tükrözik - olvasható a török külügyminisztérium nyilatkozatában, amely egyben felszólította Teheránt, hogy
azonnal hagyjon fel minden ilyen tartalmú cikk közlésével.
Ez (is) Szíriáról szól
Bár az ankarai kormány hétfőn sajnálatosnak nevezte, hogy Rijád a múlt hét végén 46 másik, elsősorban az al-Kaida nemzetközi terrorszervezethez köthető elítélttel együtt kivégezte Nimr al-Nimr tekintélyes síita főpapot is, Erdogan szerdán azt hangsúlyozta, hogy mindez
Szaúd-Arábia "belső ügye".
Teheránban azonban éles bírálatot váltott ki a síiták jogaiért szót emelő a főpap elleni halálos ítélet végrehajtása, olyannyira, hogy a hét végén feldühödött emberek Szaúd-Arábia teheráni nagykövetségét is megtámadták, amire Rijád a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok megszakításával reagált, majd hasonlóan döntött néhány szövetségese is.
A török külügyminisztérium közleményében "elfogadhatatlannak és sajnálatosnak" nevezte a Szaúd-Arábia nagykövetsége és egyik konzulátusa elleni támadásokat. Az Ankara és Rijád közötti kapcsolatok az utóbbi hónapokban sokat javultak, és Erdogan elnök decemberben hivatalos látogatást is tett a sivatagi királyság fővárosában.
Mindkét ország lakóinak túlnyomó többsége szunnita muszlim. Ám a közeledés oka valószínűleg nem a vallási hasonlóság - már csak azért sem, mert a törökországi iszlám és a szélsőséges szaúdi vahabizmus között legalább annyi különbség van, mint a szunnita és a síita tanítások között. A barátkozás hátterében sokkal inkább a két állam hasonló szíriai politikája húzódhat meg. Ankara és Rijád is Aszad elnök ellenzékét támogatja - igaz, a törökök hivatalosan a "mérsékelt", míg a szaúdiak a keményebb iszlámista lázadókat favorizálják - ám a gyakorlatban e csoportok közötti határok sokszor elmosódnak.