Magyarország élelmiszer-önrendelkezése, önellátása – amiről sokáig azt hittük, hogy megkérdőjelezhetetlen – ma korántsem tekinthető stabilnak. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság szerkezete jelentősen eltolódott: a rendszerváltás után kialakult „agrársivatag” következtében
a sokszínű termelést egyre inkább felváltotta az egyoldalú gabonaközpontúság.
Ennek ára a zöldség- és gyümölcstermesztés drasztikus visszaszorulása lett, ami nemcsak a hazai ellátást gyengíti, hanem a vidéki gazdaság ellenálló képességét is.
A jelenlegi intézményi és szabályozási környezet sem segíti a helyzet javítását.
Az agrár-érdekképviseleti rendszer nem tudta betölteni integráló szerepét,
miközben az élelmiszer-előállítás szabályozása gyakran inkább akadályozza, mint támogatja a kistermelők és őstermelők piacra jutását. Eközben a valódi élelmiszer-szuverenitás nem külső vitákban – mondjuk Brüsszellel –, hanem a hazai feldolgozóipar megerősítésében dőlne el. Ennek viszont nyomát sem látjuk.
A kiút egy tudatos, jövőbe mutató agrárstratégia lehet.
A termőföld nem válhat puszta befektetési eszközzé: a nemzeti érdek az, hogy valódi termelést szolgáljon.
A nagyobb birtokoknak szerepet kell kapniuk olyan, nemzetgazdasági szempontból kiemelt kultúrák termesztésében, amelyek hozzájárulnak az ellátás biztonságához. Ezzel párhuzamosan szükséges egy országos élelmiszer-feldolgozó és integrátori hálózat kiépítése, amely képes összekapcsolni a termelést a piacokkal.
Kulcskérdés a víz. Az öntözött területek arányának növelése és a vízmegtartás fejlesztése a jövő mezőgazdaságának alapfeltétele, különösen a klímaváltozás hatásainak erősödése mellett.
A vidéki munkahelyek hálózatának bővítése szintén elengedhetetlen. Ha mindenki találhat megélhetést lakóhelyétől elérhető távolságban, újra megerősödhet a háztáji gazdálkodás kultúrája is. A túlzottan központosított iparfejlesztés helyett helyi gazdasági központokra van szükség, amelyek válsághelyzetekben is stabilabb működést biztosítanak.
A jövő mezőgazdasága nemcsak a földeken, hanem az iskolákban is kezdődik.
Az alapfokú oktatásban megjelenő háztáji gazdálkodási ismeretek hosszú távon hozzájárulhatnak egy tudatosabb, önellátásra képesebb társadalom kialakulásához.
Magyarország élelmiszer-önrendelkezése nem adottság, hanem felelősség. Ha nem erősítjük meg a hazai termelést, feldolgozóipart és vízgazdálkodást, tovább nő a kiszolgáltatottságunk. Tudatos, nemzeti agrárstratégiára van szükség, amely a termőföld védelmét, a vidéki munkahelyeket és az önellátás képességét helyezi középpontba. A jövő biztonsága ma hozott döntéseinken múlik.
(A szerző a Jobbik elnöke.)
Az ellenzéki párt február közepi kampánynyitó rendezvényéről itt számoltunk be: