Az jár a fejünkben, hogy vajon Volodimir Zelenszkij ukrán államfő fent van-e Rogán Antal fizetési listáján, vagy csak simán megkattant. Mással nem magyarázható az az ostoba megszólalása, melyet csütörtökön este engedett meg magának.
Az ukrán államfő az Unian ukrán hírügynökség beszámolója szerint ezt mondta:
„Reméljük, hogy nem blokkolja majd egy bizonyos személy az EU-ban a 90 milliárdot vagy annak az első részletét, és az ukrán katonák hozzájutnak a fegyverekhez. Máskülönben ennek az embernek a címét átadjuk a fegyveres erőknek – hívják fel és beszéljenek vele ők a maguk nyelvén.”
Zelenszkij egyértelműen a magyar kormányfőt írta körül a fenti mondatokban. Akit lehet szeretni vagy sem, de ekkora ostobaságot mondani róla az csak a cikkünk elején felvetett két lehetőséggel magyarázható.
Az ukrán elnök mondatainak magyar politikai vetülete természetesen az, hogy ezt a magas labdát a kormánypárti propagandamédia kíméletlenül le fogja csapni. Alig több mint egy hónappal a választások előtt ez számukra ajándék, mert
a hónapok óta sulykolt ukrán fenyegetés és zsarolás rémképét támasztja alá – magától az ukrán államfőtől származó szavakkal.
Orbán Viktor meg kér egy kávét, még műholdfelvételeket sem kell mutogatnia.
Ám ha egy marék lepkénél több eszünk van, akkor rájöhetünk magunktól is, hogy Zelenszkij megjegyzése csupán a „köhög a bolha” kategóriájába esik.
Ugyanis Ukrajna immár több mint négy éve háborúzik Oroszországgal. A fideszes narratíva szerint „ezt a háborút nem nyerhetik meg”, a vérmesebb viktoriánusok négy éve azt mondják minden héten, hogy „hamarosan úgyis összeomlanak” stb. Az azonban tény, hogy ez a honvédő háború – hiszen a Kreml katonái hatoltak át a nemzetközileg elismert határon – leköti az ukrán fegyveres erők minden erejét.
Vagyis csupán üres fenyegetésnek lehet értelmezni Zelenszkij mondatait, aki
valószínűleg nemhogy különleges alakulatokat, de egy posztos rendőrt sem tudna küldeni, hogy elbeszélgessen a magyar kormányfővel,
hiszen nincs a frontról nélkülözhető embere.
Az meg egy harmadik vetülete a Zelenszkij-szófosásnak, hogy ezzel azoknak a magyaroknak a szemében is lenullázta magát, akik eddig benne a megtámadott áldozatot látták. Ugyanis
ha beváltaná fenyegetését, és fegyvereseket küldene Magyarországra „beszélgetni”, semmiben sem különbözne az ő hazája ellen „különleges katonai akciót” indító Vlagyimir Putyintól.
Azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy Magyarország a NATO tagja, így a magyaron kívül további harmincegy állam fegyveres erőinek főparancsnokai ráncolnák össze a szemöldöküket. Így azután teljesen jogos elvárás részünkről:
„Volodimir Olekszandrovics, vond vissza szavaidat és kérj bocsánatot, mert így végképp nem lehetsz tagja sem politikai-gazdasági, sem katonai közösségeinknek!”
Azért a magyaroknak helyén van az eszük és a szívük – és ez tulajdonképpen pártállásra tekintet nélkül igaz. Amikor baj van, akkor összefog a magyar a magyarral, legyen szó természeti csapásról vagy rendkívüli időjárásról, netán a Zelenszkijéhez hasonló bődületes marhaságról. Az ukrán elnök határon átnyúló fegyveres fenyegetését nemcsak a kormánypárti, de a kormánykritikus, ellenzéki polgárok és politikusok is elutasítóan fogadták – szerencsére. Mert kapunk elég háborús pszichózist belülről amúgy is, nem kellene azt még kívülről is szítani.
Adj békét, Uram!