Ha szétnézünk, meg kell állapítanunk, hogy nem a vidék kormánya kormányoz, hanem a régi-új SZDSZ.
A vidéki emberek jól emlékeznek még a szerencsésen megboldogult SZDSZ-re és a Kóka János fémjelezte vidékpusztító politikára. Bezárt mellékvonalak, magára hagyott települések, kifosztott vidék jellemezte ezt az időszakot, nem véletlen, hogy a baloldal gyakorlatilag eltűnt 2010 után a főváros kivételével mindenhonnan.
A magyar vidék tehát nagy reményekkel várta az Orbán-kormányt, ám amit kaptak, az talán minden várakozást alulmúlt.
Hiába a százmilliárdokból összetákolt propagandatévé, a valóság visszaköszön mindenhonnan: öregedő, kihaló járások, elnéptelenedő régiók, magára hagyott kistelepülések. Éppen ezért azt javasoljuk a kormány tagjainak, hogy jöjjenek el vidékre, nézzenek körbe a saját szemükkel. Ne a közvagyonból megszerzett, okosba’ átjátszott magánkastélyhoz vezető, közpénzből felújított magánutakra, hanem a kistelepüléseket összekötő, toldozott, foltozott „zenélő utakra” jöjjenek el kedves fideszes kormánytagok. Mert bizony zenélnek ezek az utak: csak nem a felfestéstől, hanem a kátyúktól. Borsodtól Békésig, Hevestől Zaláig sorolhatnánk napestig azon utakat, amelyekre lassan csak az mer rámenni, aki mindenképpen autószerelőhöz akar menni. Vagy mert ott lakik.
Mert bizony, kedves „vidék kormánya”, ezeken a kistelepüléseken laknak emberek. Nem csak választók, akiket négyévente meglátogatnak és elhajtanak szavazni, hanem
adófizető magyarok, akik elvárják, hogy maguk utakat, vasutat építsenek, közszolgáltatásokat tartsanak fent, vagy éppen munkahelyeket teremtsenek.
Egyik sem sikerül, ha a magánutak építését nem számoljuk persze ide.
Posta nincs, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ, megszüntették. Vonat nincs, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ nem indították újra, vagy egyszerűen csak nem vettek egyetlenegy járművet sem, így már nincs mivel közlekedni. Munkahely nincs, mert a túlméretezett vízzabáló akkugyár egyébként kétszáz kilométerre lesz, majd egyszer, ha felépül. Az önkormányzat csődközelben, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ elszívnak minden forrást helyből, hogy ideig-óráig még el tudják takarni a költségvetés romjain keletkező lyukakat, amelyeket a maguk féktelen korrupciója okozott.
Szálljanak fel a nem létező vonatra, menjenek be az örökre bezárt postára, autózzanak végig az alig létező bekötőúton, találjanak munkát a környéken, vagy ismerjék meg, hogyan néz ki egy csődbe ment önkormányzat!
És akkor kedves régi-új SZDSZ, megértik majd, mi a panasza a vidéki magyar embereknek. Az alma nem esik messze a fájától – vagy ha mégis, akkor visszagurul. A Fidesz annak idején az SZDSZ ifjúsági tagozata volt. Nincs is min csodálkoznunk…
(A szerző a Jobbik elnöke.)