Ahogy arról portálunkon már korábban is írtunk, az utóbbi hetekben az NFL (National Football League) jórészt nem „saját jogon”, a meccsek eredményei, kiemelkedő teljesítmények, touch down-ok, szerelések, mezőnygólok miatt került be a hírekbe, hanem mert a rassziszmus elleni tiltakozás egy sajátos módja egészen Donald Trumpig jutott.
Ahonnan a passz most meg is érkezett a liga vezetőihez: az MTI tudósítása szerint az észak-amerikai profi amerikaifutball-liga vezetője elrendelte, hogy a mérkőzések előtt felcsendülő himnusz alatt minden játékos köteles felállni.
Véget kell vetni a viszálynak
Roger Goodell főbiztos a szövetség 32 csapatának küldött szerdai körlevélben tudatta a kötelező érvényű szabályt. Goodell leszögezte: reméli, hogy ezzel sikerül véget vetni a hetek óta tartó viszálynak, és a játékosok és a szurkolók a sportra összpontosíthatnak majd.
A főbiztos hangsúlyozta azt is:
„tiszteletben akarjuk tartani nemzeti lobogónkat, országunkat, s a szurkolók ezt el is várják tőlünk”.
A sportvezető szerint a himnusz körüli vita akadálya a tisztességes párbeszédnek.
„Túl kell lépnünk ezen az ellentmondásos helyzeten, és ezt a játékosainkkal együtt akarjuk megtenni”
- fogalmazott a körlevélben Goodell.
Az egyes focicsapatok tulajdonosai a jövő héten New Yorkban tartanak találkozót a főbiztossal, hogy megvitassák a helyzet rendezésének részleteit.
Donald Trump amerikai elnök Twitter-bejegyzésben reagált Goodell állásfoglalására. Szerdán az elnök, nagybetűkkel leszögezte:
„ideje volt, hogy Roger Goodell az NFL-től végre felszólítsa valamennyi játékost, hogy álljon fel a mi nagyszerű nemzeti himnuszunk alatt - tiszteljék az országot”.
Az NFL csapatai azonban közös közleményben válaszolva azt hangoztatták, hogy a főbiztosnak "a himnusz kapcsán kialakított álláspontja nem pontos”.
Az NFL szóvivője a Sports Illustrated című sportlapnak leszögezte: a labdarúgó-mérkőzések szabályzatát tartalmazó kézikönyv már amúgy is előírja, hogy a nemzeti himnusz alatt a pályán és a kispadon lévő játékosoknak kötelező állniuk.
Az Egyesült Államokban hetek óta tart az egyes elemzők szerint immár kultúrharccá szélesedő vita arról, hogy a focimeccseken felálljanak-e a játékosok, amikor felcsendül az amerikai himnusz.
A vita még tavaly kezdődött, amikor Colin Kaepernick, a San Francisco 49ers akkori irányítója féltérdre ereszkedett a himnusz alatt, arra hivatkozva, hogy addig nem hajlandó vigyázzban állni a himnusz és a zászló tiszteletére, amíg az országban
„elnyomják a feketéket és a színes bőrűeket”.
Trump beindul
Az ügyet Trump maga helyezte reflektorfénybe pár héttel ezelőtt, azzal, hogy támadni kezdte a térdelve tiltakozó amerikaifocistákat. Trump szeptemberben azt javasolta, hogy rúgják ki az NFL-ből a szerinte tiszteletlenséget tanúsítókat, sőt, felvetette azt is, hogy a nézőknek bojkottálniuk kellene az NFL-mérkőzéseket.
Donald Trump megjegyzései megosztották a csapatok tulajdonosait is, de egyre többen kezdték támogatni őt. A bojkott-felhívás sem maradt eredménytelen. Sajtójelentések szerint alaposan megcsappant az NFL-meccsek nézőinek száma, egyes stadionokban fél házzal játszották a meccseket.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke múlt hónapban a tőle már megszokott nem éppen polkorrekt (ezzel részemről amúgy nincs baj) stílusban nyilatkozott meg azokról a játékosokról, akik a nem tetszésüket úgy fejezik ki, hogy az amerikai himnusz alatt letérdelnek.
Zárójel nyit: nem elszigetelt vélemény, hogy Trump tavalyi győzelmében nagyjából annyi volt a jó, hogy legalább nem Hillary Clinton nyert. Zárójel bezárva.
Könnyen jöhet a rasszista bélyeg?
Trump kifakadása természetesen nem tett pontot az ügy végére, a rákövetkező fordulóban is több helyen letérdeltek vagy öszekapaszkodtak a játékosok és az edzők, miközben az amerikai himnuszt játszották. Sok játékos pedig ki sem ment a pályára.
Elgondolkodtató volt a Pittsburgh Steelers – egyébként színesbőrű – edzőjének, Mike Tomlinnak akkor megfogalmazott véleménye. Azt nyilatkozta a CBS televíziónak, hogy a csapat játékosai az amerikai nemzeti himnusz elhangzása alatt nem mennek ki a pályára, mert
„Bárki bármit mondjon, minket nem lehet megosztani.”
A Pittsburgh Steelers mérkőzésén a csapattagok közül csupán egyetlen labdarúgó jelent meg a pályán a nemzeti himnusz elhangzásakor: Alejandro Villanueva, az afganisztáni háború egyik veteránja.
Mire gondolhatott Tomlin azzal, hogy nem hagyja megosztani a csapatát?
Ezt egészen pontosan nyilván csak ő tudja, nekem a következők jutottak róla eszembe:
Ilyen feszült helyzetben, egy ilyen kényes kérdésben, mint a rasszizmus, illetve az ezzel szembeni tiltakozásoknál érdemes végig gondolni, hogy a közvélemény mit szűrhet le azokból.
Ugyanis azáltal, hogy egyes játékosok (nem is kevesen) letérdelnek a himnusznál tiltakozásul, nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatják azokat a társaikat, akik bár szintén elítélik a rasszizmust, de számukra nem kérdés, hogy a hazájuk himnuszát állva hallgatják, éneklik végig.
„Aha, szóval te nem térdelsz le? Rasszista vagy?”
– hangzik az elképzelt kérdés, ami azonban közel sem biztos, hogy nem fordult meg a valóságban is egyesek fejében.
Ízlések és pofonok
Szerintem az amerikai foci (ahol egyébként sokkal ritkábban rúgják, mint inkább kézben viszik vagy dobják a labdát) egy nagyon jó sport. Nem mellesleg nagyon komoly magyar vonatkozása is van a tojásfocinak, ugyanis Pete Gogolak forradalmasította a pontrúgást.
Gogolák Péter Magyarországon a Pénzügyőrben, majd a Kinizsi néven játszó Ferencvárosban focizott gyerekként, majd családjával együtt 1956-ban az Egyesült Államokba ment.
Na, így kell ezt csinálni gyerekek!
Az egyetemi csapatában 1961-ben 41 yardról (37 méter) rúgott egy mezőnygólt, s ez az esemény megváltoztatta a profi amerikai focit is. Mégpedig azért, mert addig spiccel rúgtak, Gogolák viszont az európai fociban ismert lábfejtartással, rüszttel küldte meg a bőrt. Profi pályafutása alatt számos rekordot állított fel, a sportág egyik legnagyobbja volt.
Itthon a magyar amerikai foci válogatott első hivatalos meccsére 4500-an mentek ki, a hazai bajnokság idei döntőjét 4350-en szurkolták végig a helyszínen.
Hogy milyen egy amarikai foci válogatott meccs hangulata Magyarországon, az kiderül Nótin Tamás kollégám szeptemberi tudósításából.
Magyarországi amerikai foci meccs tudósítása alatt többször olvastam hozzászólásban, hogy miért kell ezt a szar amerikai sportot majmolni, miért játsszuk ezt az amerikai sportot itthon.
Erre a legjobb válasz a következő volt: "Miért? A foci meg szar angol sportok, amit lehet majmolni?"
Nem látok túl nagy különbséget, hogy melyik angolszász országból veszünk át egy sportágat.
Ami miatt még közel áll hozzám az NFL, az az, hogy sok játékos nyíltan és büszkén vállalja a hitét. Az pedig szerintem a legszebb, ami egy sportpályán megtörténhet, hogy a meccsek után a két csapat Istenben hívő játékosai egy kört alkotva letérdelnek, és összekapaszkodva, közösen imádkoznak.
Mindez rávilágít arra, hogy számukra nem a meccs eredménye a legfontosabb, hanem Jézus és a tanításai.
A mai nagyon elüzletiesedett, s emiatt eredménykényszeres sportvilágban ez egy nagyon értékelendő hozzáállás profi játékosoktól.
Ami külön nagyon örömteli, hogy számos nagy sztár, köztük a legnagyobbak, - a tavaly visszavonult - Peyton Manning, a Denver, Tom Brady, a New England, és Aaron Rodgers, a Green Bay irányítója is köztük van.
Manning azt mondta:
„Elköteleztem magam Krisztus mellett, és ez a hit azóta is a legfontosabb az életemben.”
Sorrendet is feállított: hit, család, barátok és csak a negyedik a foci. Talán ezért is tudta magát beírni a sportág történetének legjobbjai közé.
Rodgers röviden, tömören így fogalmazott:
„Én csak próbálom Jézus példáját, példamutatását követni.”
Érdemes megemlíteni két fiatalabb játékost, a tavalyi bajnok Seattle irányítóját, Russell Wilsont, illetve a térdelős tiltakozás elindítóját, a már említett Kaepernicket, akik szintén nyíltan vállalják hitüket.
Persze, az amerikai foci a sport mellett egy gigantikus üzleti vállalkozás is, ami elképzelhetetlenül nagy pénzeket mozgat meg. Lehúznak róla annyi bőrt, amennyit csak lehet, ugyanakkor, ha a mérleg másik serpenyőjébe odatesszük Rodgers, Bradyt, Manninget, Wilsont, Kaepernicket és a hitét, Jézust büszkén felvállaló többi játékost, akkor érdemes újragondolni, hogy milyen amerikai szart „majmolnak” Magyarországon.