„Nagyon nagy a latin örökség, a klasszikus humanista hagyomány szerepe. Az európai egyetemeken zajló élet, a református kollégiumok, a vándordiákság mind az interkulturális, interlingvisztikai kapcsolatokat erősítették” – mondja Dr. Balázs Géza. Előadásának témája Közép-Európa tájnyelvi térképe - ennek kapcsán a közép-európai nyelvek közös gyökereiről, egymásra hatásáról beszél.
„Még a tizenkilencedik században, a nyelvújítás környékén is, amikor megkérdezték a tanárokat, tudnának-e magyarul tanítani, azt válaszolták, nem nagyon. Persze, mert nem volt magyar terminológia. Aztán tíz-húsz év alatt ez persze megváltozott. A német helyesírás is hatással volt a magyarra, ráadásul Kazinczy nyelvújítása is német ihletésű volt. Mi pedig tovább hatottunk a kelet-európai nyelvújítókra, ebben megfigyelhető volt a mi nyelvújításunk óriási kisugárzó ereje” – mutat rá.
„Trianonról nem lehet pozitívan beszélni” – folytatja a történeti áttekintést. „Tartós kétnyelvűségi és vegyesnyelvűségi állapotokat hozott létre, sőt, nyelvváltási helyzeteket. Egyértelműen felgyorsított bizonyos többnyelvűségi tendenciákat.”
Az előadás a nyelvi interferenciákat, azaz a nyelvek egymásra hatását vizsgálja, melynek kapcsán Balázs Géza megjegyzi: ezek a folyamatok több szinten érvényesülnek. „Először is vannak globális hatások – ez ma nagyrészt anglicizmus. Azért globális, mert nagyjából minden nyelvre hatással van. Emellett beszélhetünk europaizmusról vagy europizmisról is, amely az európai együttélés hatása, és ezen belül például kárpátizmusról is beszélhetünk. Persze emellett rengeteg nyelvből érkeznek hatások, ennek megfelelően: germanizmus, russzicizmus, szlovacizmus és így tovább. A hierarchia legalján – ez nem értékítélet, úgy is mondhatnám, hogy legbelül – vannak a népjellemző szavak, amelyeket előszeretettel teszünk ki reklámtáblákra, idegenforgalmi vonzerőként. A magyarban ismerjük: ez a három „P”, a paprika, puszta, pálinka. Utóbbi szót le is védettük az EU-ban, mint magyar szót – holott tősgyökeres szláv szó…” – osztja meg érdekességként.
A dunatáji-kárpáti nyelvi kiegyenlítődés
„A Kárpát-medence nyelveinek úgynevezett kiegyenlítődése is több szinten zajlik” – vezeti be az újabb témát Balázs Géza. „Például már a hangok szintjén is megfigyelhető a jelenség: az első szótagra eső hangsúly areális jellemző a Kárpát-medencében. A magánhangzók kvantitásbeli szembenállása, tehát az, hogy rövid-hosszú változatokkal rendelkeznek, szintén sok nyelvre jellemző. Ez megint a nyelvek areális rokonságára utal – csakúgy, mint a névelőhasználat a magyarban és a németben, vagy az igekötők használata, amely a szláv nyelvekre is jellemző. A magyarban belső fejlődés és német hatás miatt alakultak ki.
Azt szokták mondani, hogy abban a pillanatban, amikor megjelentek a magyarban az igekötők – és ma is szaporodnak - , akkor vesztette el a magyar nyelv a finnugor rokonságot. Persze ez kvázi csak vicc. A lényeg, hogy annyira átalakította az igekötő a grammatikánkat, mondatszerkezetünket, hogy az eredeti mondatszerkezetünk tulajdonképpen teljesen felbomlott. A szóösszetételek – vagy kompozitumok – német hatásra terjedtek el a magyar mellett a horvátban is.
A magázó formák is érdekes változatosságot mutatnak – hogy egy példát mondjak: a kezit csókolom az Osztrák-Magyar Monarchiában volt használatos, ennek határain kívül egyáltalán nem. És plusz érdekesség, hogy a spanyol etikettől jött ez a kifejezés. A magyarban a mai napig stabilan él a kezit csókolom, a többi helyen már megmosolyogják; aki használja, arról azt gondolják, a tizenkilencedik század elejéről maradt itt…” – teszi hozzá viccesen. „Egyébként ezt a megszólítást a második világháború után ki is akarták tiltani, mondván, hogy antidemokratikus és az arisztokráciáról szól. A próbálkozás sikertelen volt – főként a tiltás szülte ellenállás miatt.”
„A dunatáji area jellegzetessége a tükörszavak jelenlétében látványosan megragadható” – mondja Balázs Géza, és néhány példát hoz fel: aki latinul tud, annak ismerős a látom a fiút jönni típusú szerkezet, amely a magyarra is hatással volt – gondoljunk csak az amott látok egy madarat / az ég alatt repülni sorokra az A csitári hegyek alatt című népdalban. Emellett a latin kötőszók is elterjedtek, vagy egy sor német kifejezés, mint például a dacára annak.
Germanizmusok százával, ezrével vannak jelen a magyarban, többek között a német közigazgatás hatása miatt (a Prüfung ablegen, azaz vizsgát tenni, vagy a Pech haben, azaz pech-je van, szintén a németből származnak). Nem is csak kifejezéseket, hanem frazémákat is átvett több nyelv a németből: a Tejút például szó szerint ugyanígy létezik a cseh nyelvben, a szlovákban, a szlovénban és még a latinban is – ez a Via Lattea. Ebből látszik: az ennyire mélyen meggyökeresedett kifejezések mögött is, ha nem összeurópai, de mindenesetre közép-európai egységesülés, együttműködés, konvergencia áll.”
„A következtetések tehát, amelyekkel ezt a sokrétű kérdéskört összefoglalhatjuk, a következők. A legfontosabb, hogy a dunatáji, kárpáti nyelvi areában vagy közép-kelet-európai térségben elindult és több száz éve tart egy nyelvi kiegyenlítődés. Ezt a nyelvészet dunai vagy kárpáti nyelvszövetségnek nevezi. A kutatási terület viszonylag új, és nem is sokat foglalkoznak vele. Ami kár, de legalább például az ilyen alkalmakkor beszélhetünk róla!” - fűzi hozzá.
„A második következtetésem: igen nagy jelentősége van ennek az areális együttélésnek és együttműködésnek a hétköznapi interkulturális kapcsolatokban. Hadd mondjam el a legfrissebb élményemet, ami ezt jól példázza. Mint tudjuk, a szomszédos országok részéről elindult a magyarországi parasztházak felvásárlása. Sőt, sokan bejárnak dolgozni például Biharkeresztesről Nagyváradra, Mosonmagyaróvárról Pozsonyba. Jelen pillanatban Nagyváradon olcsóbb az élelmiszer az ÁFA-csökkentés miatt. Így természetesen több lett a magyar vevő a nagyváradi üzletekben. Értelemszerűen már minden ki van írva magyarul, hiszen a vevők között több a magyar, mint korábban volt.
Tehát a példám egy felirat a bevásárlókocsik környékéről, amelyet románról fordíthattak. Magyarul nagyjából így hangzott: x lejjel ki lehet szabadítani a kocsit, és a megfelelő szerkezet visszadugásával ki lehet szabadítani a lejt. Mindez tökéletes magyarsággal van kiírva, semmilyen grammatikai probléma nincs vele, érthető is, egyszerűen mi magyarok nem mondunk ilyet” – mondja nevetve. „Tehát a házvásárlás, ingázás, tanulás – mert nagyon sok magyar hallgató tanul a határon túl és fordítva – mind hozzájárul a nyelvek interferenciájához.”
Befejezésként Balázs Géza azt is kiemeli: kevéssé értékeljük és tanítjuk ezeket a kapcsolatokat, sőt, nem is nagyon kutatjuk. Valószínűleg arra alkalmasak az ilyen összejövetelek, hogy felhívjuk erre a figyelmet. „Emellett valószínűleg azt is elő tudjuk segíteni, amit eleink közül nagyon sokan megpróbáltak: hogy arra figyeljünk, ami összeköt bennünket, ne pedig arra, ami szétválaszt. Konfliktusok és érdekkülönbségek mindig is voltak és lesznek, de a hétköznapi szinten megtehetjük, hogy egymáshoz forduljunk. A nyelveik ugyanis tükrözik, hogy ezek a népek közelednek egymáshoz.”