A szakértő az Alfahír kérdéseire válaszolva elmondta: nem meglepő módon az osztrák választás egyik központi kérdése a migránsok befogadása. A Sebastian Kurz-vezette Néppárt (ÖVP) népszerűsége a szigorúbb bevándorlás-politikának, a manapság Németországban is vitákat keltő befogadási plafonnak köszönhető. Még a kettészakadt osztrák zöldek két pártja között is az egyik legmeghatározóbb különbség a liberálisabb vagy megszorítóbb bevándorlás-politika.
Kovács János szerint, ha megnézzük az elmúlt időszak szimbolikus erővel is bíró intézkedéseit, mint a befogadási plafon vagy a burka viseletének tilalma, rögtön érthetővé válik, miről van szó.
„A munkahelyteremtés és szociális ügyek szintén fontosak, de a biztonság kérdése mellett némileg háttérbe szorulnak”
- szögezte le az elemző. Emlékeztetett rá, hogy már az osztrák államfőválasztás kampánya is az Ausztriában megszokotthoz képest durva volt, és ez a mostani választást megelőző időszakra is jellemző.
Kovács János az Alfahírnek úgy vélekedett, ennek két oka van: egyrészt a megváltozott belpolitikai klíma és erőviszonyok miatt az osztrák politikai rendszer a megszokottól egyre távolabb kerül, másrészt a negatív kampányok felfutása az elmúlt években általános jelenség (különösen a tengerentúlon, az Egyesült Államokban).
„Bár a politikában nem jár ezüstérem a második helyezettnek, a szociáldemokrata SPÖ és a Szabadságpárt (FPÖ) a második helyért komoly csatát vív egymással. Az SPÖ-nek a hivatalban lévő kancellár, Christian Kern erőfeszítései ellenére sem sikerült meggyőznie a közvéleményt, hogy a bevándorlási válság és a megígért, ám be nem váltott jóléti reformok felelőssége megoszlik a koalíciós partnerek között, s azokért nem a szociáldemokratákat kell hibáztatni”
- mutatott rá az elemző.
Az FPÖ erősödése új politikai helyzetet teremt
Az elmúlt évtizedekben a két nagy gyűjtőpárt, a szociáldemokraták (SPÖ) és a (kereszténydemokrata-konzervatív) Néppárt (ÖVP) dominálta az osztrák politikát, sokáig nagykoalícióban vezetve az országot, a politikai zsákmányrendszernek megfelelően, az „egy neked, egy nekem” elve alapján felosztva egymás között a hivatali pozíciókat és intézményes erőforrásokat. A második köztársaság eddigi 72 évéből 1945-1966-ig, majd 1987-2000-ig, végül 2007-től mostanáig kormányoztak együtt. A kétpólusú - a gyakorlatban általában együttműködő - rendszer kontúrjai a Szabadságpárt (FPÖ) megerősödésével mosódtak el.Ugyanakkor arra is felhívta figyelmet, hogy a kampányok során szintén sokat alkalmazott megoldás a „ha magadat nem tudod tisztára mosni, sározd be az ellenfeledet is”. Az SPÖ ezt annyira komolyan is vette, hogy egy izraeli kampánytanácsadóval, Tal Silbersteinnel erősítve egy népszerű közösségi oldalon próbálta Sebastian Kurz-ot és a Néppártot szélsőséges megnyilvánulásokkal kompromittálni. Ez azonban végül balul sült el, és Christian Kern magyarázkodásra kényszerült. (A Silberstein-botrányról ITT olvashat részletesen.)
Kurz a legközelebb a kancellári székhez
Az immár Sebastian Kurz külügyminiszter vezette Néppárt (a névváltoztatás után „Sebastian Kurz listája – Az új néppárt”) a májusi vezetőváltást követően több mint 10 százalékpontot erősödött. Ezzel a 33%-os támogatottsággal vezeti a pártok népszerűségi rangsorát. Az FPÖ 35%-ról esett vissza a jelenlegi szintre. A szociáldemokraták 24-27%-on, a Szabadságpárt 25-26%-on áll jelenleg. Közülük a választási részvételtől nem elzárkózó bizonytalanok választják majd ki minden bizonnyal a „második erőt”. A fiatal választók a Néppártot és a Szabadságpártot preferálják inkább. Az FPÖ a vidékiek és a férfiak körében kifejezetten népszerű. A 2016-os szövetségi elnökválasztáson a 30 év alatti férfiak több mint fele a szabadságpárti jelöltre, Norbert Hoferre szavazott. A fiatal nők körében a zöld, liberális irányultság az erősebb. A fiatalabbakat olyan társadalmi-kulturális kérdések érdeklik inkább, mint a migráció, az Európai Unió, a nők jogai, s döntéseiket az ezekre adott válaszok alapján hozzák meg. Az idősebb emberek viszont inkább társadalmi-gazdasági témák mentén választanak (gazdaságpolitika, szociális ellátórendszer).Kovács János szerint, ami a leendő kormány várható összetételét illeti, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Néppárt a Szabadságpárttal lép majd koalícióra, amit megkönnyít az is, hogy a menekültpolitikában és egyéb, kevésbé fajsúlyos kérdésekben közelebb áll a két párt álláspontja egymáshoz, mint a szociáldemokratákéhoz.
Kormányra kerülhet az Osztrák Szabadságpárt
A vasárnapi osztrák előrehozott választások legjobb eredménye egy populista-konzervatív koalíció lenne - jelentette ki a Breibart Londonnak az osztrák gazdasági think tank, a szabadpiac-párti Hayek Intézet igazgatója. Arról is beszélt: a bevándorlóknak, hogy érvényesülni tudjanak, el kell fogadniuk új hazájuk törvényeit és hagyományait.
A vezető elemző azt is megjegyezte: az EU jelenlegi állapota miatt ezúttal nem kellene a néppártiaknak a 2000-ben tapasztalt szankciókra és diplomáciai elszigetelődésre számítaniuk.
Az EU kívülről szólt bele az osztrák belpolitikába
Emlékezetes, hogy miután a Szabadságpárt az 1999-es törvényhozási választáson a szavazatok 26,9%-át (eddigi legerősebb eredményét) megszerezte, 2000-ben a Néppárttal lépett koalíciós kormányra (ún. fekete-kék koalíció), ami Jörg Haider pártjának külföldi megítélése miatt az ország nemzetközi elszigetelődéséhez, EU-szankciókhoz vezetett. Az FPÖ 2002-ben már csak 10%-ot szerzett, a nagykoalíciós (SPÖ-ÖVP) kormányzás pedig 2007-től visszaállt.„Egy »populista« irányba tolódó Ausztria ugyanis még mindig kevesebb fejfájást okozna Brüsszelnek és Berlinnek, mint Varsó vagy Budapest”
- mondta az Alfahírnek Kovács János.
Az ausztriai események nemzetközi hatásaival kapcsolatban a vezető elemző úgy fogalmazott: erősen valószínű, hogy a nonkonformizmus fog erősödni Európában, ez pedig rossz hír azoknak az EU-s vezetőknek, akik 2015 óta „semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek”. Kovács János azt is mondta: Ausztria a menekültkérdés ügyében közelebb kerülhet a Visegrádiak álláspontjához, és távolabb a „mag-Európa” együttműködés víziójától.
„A magyar kormány saját igazának megerősítését láttathatja majd minden olyan változásban, ami a korábbi nagykoalíciós kormányzás bevándorlás-kérdésben és Európa-politikában képviselt irányvonalához képest kritikusabb, szkeptikusabb hozzáállást tükröz”
- vélekedett az Iránytű Intézet vezető elemzője.