A BVOP közleményében azt írták, hogy a március 31-ei határidőig negyven pályamű érkezett, már tart a pályázati anyagok szakmai értékelése, eredményhirdetés pedig májusban várható.
A Belügyminisztérium pályázati felhívásban keresett a dél-dunántúli, a dél-alföldi, az észak-alföldi, az észak-magyarországi, valamint a közép-magyarországi régióban új börtön építésére alkalmas területet. A tárca felhívása szerint az 500 fogvatartottat befogadó büntetés-végrehajtási intézetekben foglalkoztatott 250 ember legalább 25 százaléka felsőfokú végzettségű lesz. A börtönöket 2017-ben kezdik építeni, és 2018-ban vagy 2019-ben kezdhetik meg működésüket.
Késésben...
Nem mellékes, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése szerint több magyar fegyintézet ellentétes az Emberi Jogok Európai Intézményével. Az elsőfokú, egyelőre nem jogerős ítélet értelmében a magyar államnak összesen több mint 84 ezer euró (kb. 25,7 millió forint) kártérítést és perköltséget kell fizetnie a hat rabnak.
Az ítélet azt is kimondja, hogy Magyarországnak az ítélet jogerőre emelkedésétől számított féléven belül menetrendet kell kidolgoznia arra vonatkozólag, hogy milyen módon szünteti meg az egyezményt sértő állapotokat, illetve milyen intézkedésekkel tervezi megakadályozni a további jogsértést, illetve kárpótolni a túlzsúfoltság kárvallottait.
A büntetésüket Baracskán, Szolnokon, Budapesten, Sopronkőhidán, Pálhalmán és Szegeden töltő Varga Lajos, Lakatos Tamás Zsolt, Tóth Gábor, Pesti László, Fakó Attila és Kapczár Gábor által benyújtott panaszokat a bizottság összevonta, és egyként mondott róluk ítéletet, amely megjegyzi, hogy 2013. december 31-én Magyarországon 18 042 ember volt rács mögött, közülük 5053-an előzetes letartóztatásban, és ez 144 százalékos túlzsúfoltságot jelent.
A panaszosok a túlzsúfoltság mellett amiatt is panaszt tettek, hogy lefogytak, mert nem volt megfelelő az étel, a cellákban nem biztosított a magánszférájuk védelme, mert a mellékhelyiség nincs megfelelően elválasztva a cellától, nem volt megfelelő minőségű szellőzés, folyóvíz vagy WC, az ágyneműt pedig mindössze 4-6 hetente cserélik. Egyikük azt is szóvá tette, hogy mindössze hetente egyszer kapott öt percet zuhanyozni. A szegedi börtön lakója arra is panaszkodott, hogy a priccsek össze voltak hegesztve, így a fogvatartottaknak gyakorlatilag együtt kellett aludniuk.
Hogy a panaszosok közül ki miért került börtönbe, azt az ügy szempontjából nem tartotta fontosnak a bíróság. Ez az ítéletből nem is derül ki, csak az, hogy ketten közülük jogerős ítélet nélkül, előzetes letartóztatásban voltak.
A bíróság több korábbi magyarországi ügyet is felidéz, amelyekben a Kúria kimondta ugyan, hogy a fogva tartás körülményei jogsértőek, de kártérítést nem ítélt meg arra hivatkozva, hogy a jogsértés nem a szóban forgó büntetésvégrehajtási intézménynek róható fel.
Ítéletükben a bírák arra is emlékeztetnek, hogy a magyar alkotmánybíróság is állást foglalt a kérdésben, amikor tavaly októberben idén március végi hatállyal megsemmisítette a fogva tartás körülményeit szabályozó miniszteri rendelet egyes pontjait, kimondva, hogy az ellentétes az emberi jogi egyezménnyel, mert a jogalkotó feladata, hogy kötelező érvénnyel meghatározza, mekkora területet kell legalább biztosítani egy-egy fogva tartottnak, a rendelet pedig ezt nem mondta ki egyértelműen. A bíróság az Európa Tanács emberi jogi biztosának korábbi, túlzsúfoltságot megállapító jelentéseire is hivatkozik.
Az ügyben a kormány magát a túlzsúfoltságot nem vitatta, de azzal nem értett egyet, hogy ez sértené az egyezményben lefektetett jogokat.
A bírák a Márianosztrán legalább három évig raboskodó Pesti László ügyében állapították meg azt, hogy olyan szűk volt a hely, hogy az önmagában ellentétes a megalázó bánásmód tilalmával, a többi rab esetében a körülmények külön-külön ugyan nem, de együttesen átlépik azt a tűréshatárt, amelyen túl megállapítható, hogy emberi jogaik sérültek.
A panaszosok ügyeinek körülményeire és rájuk gyakorolt együttes hatásukra való tekintettel a bíróság úgy ítéli meg, hogy panaszosok által kiállt nehézségek és gyötrelmek túlmennek azon, ami a fogva tartás elkerülhetetlen velejárója, és átlépik azt a határt, amelyre a 3. cikk vonatkozik. Vagyis megállapítható, hogy sérült az egyezmény 3. cikke - mondja ki az ítélet a bírák nyelvén, hogy sérült a megalázó vagy embertelen bánásmód tilalma.
Világosan kimondja ugyanakkor az ítélet, hogy nem a strasbourgi bíróság dolga megmondani, hogy melyik ország hogyan szervezze meg büntetésvégrehajtását, vagy pontosan hogyan orvosolja a kifogásolt körülményeket. A bírák ugyanakkor tudatják, hogy csökkenthető lenne a túlzsúfoltság, ha az előzetesben lévők esetében gyakrabban alkalmazna a magyar igazságszolgáltatás olyan korlátozó intézkedést, amely nem jár fogva tartással.
A bírák döntése ellen mind a panaszosoknak, mind az államnak joga van fellebbezni. Ha ezzel egyik fél sem él, vagy a fellebbviteli kérelmet elutasítják, akkor az ítélet jogerőre emelkedik és három hónapon belül végrehajtandó.