Nem akartam úgy leélni az életem, hogy nem próbáltam meg

Mi a helyzet Amerikában? Hogy érzed magad?

Köszönöm, jól vagyok. Kicsi honvágyam azért van, de minden oké.

Honnan jött A Kölyök becenév?

Eléggé babaarcom van, mindig fiatalabbnak néznek, igazi kölyökképű srác vagyok.

16 évesen kezdtél bunyózni. Miért mentél le először az edzőterembe?

Gyermekkoromtól kezdve vonzott a küzdősport, a faluban, ahol felnőttem, Sirokon, Egertől 20 kilométerre, nem volt lehetőségem rá. Mindig is szerettem volna valamilyen harcművészetet tanulni. Kiskoromban azt gondoltam, hogy egy vízesés alatt meditáló ninja leszek. Az első thai boksz edzésem után szerelem volt első látásra a bunyó, onnantól egyenes út vezetett az MMA-hoz.

Első MMA-edzésed után három hónappal már full kontakt kempóversenyen indulhattál, amit meg is nyertél. Vissza tudsz emlékezni rá, hogy milyen érzés volt először harcolni?

Az első edzésem óta arról álmodoztam, hogy én leszek az, aki megváltja a magyar MMA-t. Nem is tudom, hogy mi történt velem, de attól a perctől kezdve tudtam, hogy én profi bunyós akarok lenni. Éreztem az edzéseken, hogy jól megy, minél előbb versenyezni akartam.

Tisztán emlékszem az első mérkőzésemre. Nagyon izgultam, teljesen más volt, mint edzésen, csak mentem előre. Elterveztem, hogy egy 8-as kombinációval kezdek, igaz párszor keresztbevertek, de akkor is végig csináltam.

Első MMA-meccsedből mára klasszikusnak mondható sztori lett. 65 kilósan mentél ketrecbe, veled szemben a 74 kilós ellenfél. 11 másodperc kellett ahhoz, hogy kiüsd. Hogyan sikerült ilyen hamar elintézni?

Talán teli zsebekkel voltam csak 65 kg. Régen nagyon sok videót néztem a bunyósokról, arra vágytam, hogy végre legyen nekem is egy olyan bevonulásom, mint az igazi profiknak. Annyira élveztem, hogy végre nekem szól a zene amikor vonulok, egy álmom vált valóra, tényleg nagyon sokat jelentett ez. Egy fejtérdeléssel sikerült megnyernem a meccset, a srácnak durván eltört az orra. Talán ez a mérkőzés adta meg a löketet a nagy álmokhoz.

Hat meccsel később már a HFC-ben bunyóztál, ahol szintén egymás után jöttek a győzelmek, de itt is volt egy legendás történet. Öt nappal a bécsi gála előtt hívtak, hogy be kéne szállni két menetre, egy súlycsoporttal feljebb. Aztán a második végén kiderült, hogy három lesz. Meredeken hangzik.

A HFC-mérkőzések rengeteg tapasztalatot adtak nekem. A bécsi beugrás volt a második profi, egyben az első külföldi meccsem, ráadásul 70 kilogrammban. Kezdőként nem igazán tudtam válogatni, örültem, ha lehetőséget kaptam. Sajnos akkoriban még nem volt túl profi a menedzsment, 2 menetről tájékoztattak, aztán a második menet után láttuk, hogy hozzák a 3. menetet jelző táblát. Teljes végkimerülésben voltam, fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom végigcsinálni, de az utolsó percben hátsókeresztfojtással nyertem.

Bajnok lettél a HFC-ben, jól szerepeltél a horvát Final Fight Championshipben, megszavaztak az év felfedezettjének is. Mégis azt olvastam, hogy ezekben az időkben azon gondolkodtál, hogy befejezd. Miért?

Jöttek folyamatosan a sikerek, az FFC-ben a kihívó pozícióig is kerültem, de a támogatottság elmaradt. Saját zsebből fizettem a felkészüléseket, a meccsért járó összegek még ezt se fedezték. Edzés mellett dolgoztam, nem igazán volt pénzem. Nagyon hamar elköltöztem otthonról, Egerben éltem, hogy napi kettőt tudjak edzeni, bár nem profi módon, de legalább volt olyan lehetőségem, ami a faluban nem. A megélhetési problémák és a sok elmaradt mérkőzés miatt gondolkodtam azon, hogy más utat kellene keresnem az életben.

Mi adott motivációt újra?

Ez egy életforma. Mindig azt mondtam édesapámnak, hogy én nem akarom leélni úgy az életem, hogy nem próbáltam meg. Nem akartam, hogy örök életemben azon vívódjak, hogy mi lett volna ha…

Addig küzdöttem, amíg ki nem jutottam Amerikába, tudnom kellett, hogy képes lennék-e a csúcsra jutni. A másik, hogy Lacza Ádámtól segítséget kaptam, amivel a pályán tudtam maradni.

A TEK/Bellator Kickbox gálán állítólag már felfigyelt rád a Bellator is, de az EuroFC-hez írtál alá.

Igen, ott már észrevettek, úgy volt, hogy jön a szerződés, de csak vártam, vártam és vártam. Időközben jött a lehetőség az EuroFC-től, ami nagyon kecsegtető volt. Meccselni szerettem volna, úgy döntöttem nem várhatok többet, aláírtam. Nagyon jól nézett ki a szerződés, folyamatos meccslehetőséget ígértek.

Be is váltották az ígéreteket?

Rögtön az első mérkőzésem el is maradt. Bedőlt az egész szervezet, túl nagy gálát szerettek volna csinálni.

Utána hívott a Bellator?

Igen, épp ebben az időszakban jutottam ki Amerikába. Sörös Istvánnal jöttem, ő segített nekem. Fenntartásaim voltak, edzőtáborban voltam, készültem az EuroFC-s debütálásomra. Tartottam attól, ha kimegyek Amerikába, nem edzhetek profi csapattal, csak az amatőrökkel, és így nem lesz megfelelő a felkészülésem. Söri addig győzködött, amíg kimentem vele. Elintézte, hogy a legjobbakkal edzhessek, Henri Hooft csapatába kerültem, felfigyeltek rám, itt akartak tartani. Minden jól ment, amikor egyik nap kaptam egy üzenetet: elmarad az EuroFC gálája, sőt, valószínűleg egy ideig nem is lehet számítani tőlük szervezésre. Pár nappal ezután jött egy másik üzenet Lacza Ádámtól, hogy a Bellator MMA igényt tartana a szereplésemre.

Ahol aztán le is győzted Anthony Taylort egy fojtással. Milyen érzés volt? Akkor már tudtad, hogy sínen van a pályafutásod?

Az volt életem egyik legfontosabb pillanata eddig. Óriási nyomás volt rajtam, ez kicsit meg is látszott a teljesítményemen. Tudtam, hogy akkor kaphatok szerződést, ha nyerni fogok. Időközben amerikai menedzsmentem lett, akik ma már a legjobb barátaim közé tartoznak. A célom az volt, hogy visszamenjek az Egyesült Államokba edzeni, hogy tanulhassak, és minél jobb harcossá váljak. Tudtuk, hogy Bellator-szerződés nélkül nem kaphatok vízumot. Amikor megjött az ajánlat, hogy szerződést és vízumot is kapok, akkor azt éreztem kicsit, hogy végre sikerülhet, amit szeretnék.

Jött az újabb budapesti gála, sokan talán akkor ismerték meg a nevedet itthon. Úgy tűnt, hogy veszélyben van a szereplésed, két ellenfél is kiesett, de beugrott Teodor Nikolov és a térdes, amivel kivégezted, fantasztikus pillanatok voltak. Hogyan élted meg?

Sok idő eltelt a két mérkőzés között, itt is megjártam a poklot közben, amit sokan nem látnak. A Taylor-meccs után hosszú idő volt, mire megkaptam a vízumot és a szerződést. Augusztus végén tudtam kiköltözni Amerikába, ahol két hét kőkemény edzés után eltört a kezem. A legrosszabb rémálmom vált valóra. Végre oda kerültem, ahova mindig is vágytam, és csak ültem a kórház előtt, zokogtam, hogy miért pont most? Soha nem történt ilyen velem.

Decemberben már mérkőzést ajánlott a Bellator az Egyesült Államokban, de a kezem még nem gyógyult meg teljesen. A menedzsmentem és az edzőim sem engedték a szereplést, tudták, ha újra eltörik, soha nem lesz egészséges. Örülök, hogy ilyen csapat vesz körül, mert a fejem vitt volna előre. Azóta már száz százalékos a kezem.

Budapesten az eredeti ellenfelem James Gallagher lett volna, a wannabe-McGregor. Sérülés miatt lemondta, elkeseredtem, mert ő nagy előrelépés lett volna a karrieremben. Jött egy másik srác, aki kb. a gála előtt 2-3 héttel lépett vissza. Sokáig nem találtak ellenfelet, senki nem akarta elvállalni. Nikolov 9 nappal a meccs előtt mondott igent, amiért óriási tisztelet neki. Amikor először találkoztam vele, annyit mondtam neki, köszönöm, hogy elvállaltad. Nagyon felszabadult voltam, minden egyes másodpercét élveztem az összecsapásnak, ez látszott is a teljesítményemen. Kb. 7 hónapig készültem, törött kézzel is napi kettőt edzettem, igaz akkor csak futottam és rúgtam a zsákot. A legjobb érzés otthon bunyózni, rengeteg pozitív energiát adnak a szurkolók, fantasztikus volt. Nagyszerű érzés volt együtt ünnepelni a hazai közönséggel.

Utólag visszatekintve, melyik meccset vagy időszakot tartod az áttörésnek?

Teljesítmény szempontjából az utolsó mérkőzésem volt az áttörés, ott nagyon sok dolog kijött, amit már Amerikában tanultam. Nagyon sok hozzáértő ember felfigyelt a teljesítményemre. A debütáló mérkőzésem viszont szerződést, vízumot és a kiköltözés lehetőségét hozta, ezek a legfontosabbak.

Mi a helyzet James Gallagherrel?

James Gallagher megfutamodott, lejjebb ment egy súlycsoporttal, 61 kilóban fog versenyezni.

Nagyon megosztó személy, te hogy állsz Conor McGregorhoz?

Túl sok volt az orrba való, egy nagyszerű harcost veszített a világ.

Következő meccs?

Elvileg szeptemberben mérkőzhetek legközelebb, remélem hamarosan fixálódik a dolog.

(fotó: Adam "The Kid" Borics / Facebook)