Vidéken élve lehet látni, hogy a város környéki kiskertekben a gyümölcs ott aszalódik a fán – ha egyáltalán van – írja blogbejegyzésében Botos Katalin. Az Antall-kormány korábbi minisztere szerint a tavaszi időjárás, a hirtelen hűvös idő a virágzáskor „jól betett a fáknak”, a méhállomány is meggyérült, emellett folyóink vízhozama megcsappant, ami van, az kifolyik az országból.
A konzervatív közgazdász arra mutat rá, a szocializmus utolsó éveiben közelebb voltunk képileg a népi írók Kertmagyarországról alkotott álmához, mint most. Akkor ugyanis még volt felvásárló hálózat, most pedig siralmas a kiskertek, zártkertek állapota.
„Keserű tény, hogy a kiskertek a rendszerváltás után egyszerűen eltűntek. A statisztika szerin a csökkenés: 99 százalék!”
– írja Botos Katalin, aki szerint az agráriumból 30 év alatt csaknem fél millió munkavállaló távozott.
A szerző úgy látja, a fiatalabb korosztályok elmentek el a városba vagy külföldre, aki otthon maradt, vidéken, az is abbahagyta a vesződést a kiskerti termeléssel, ugyanis a gombamód szaporodó multiláncoknál minden kapható volt – főleg importból.
„Itt van a teljes fejlődő országok kínálta déligyümölcs, de lengyel alma, francia krumpli, kínai fokhagyma is van a polcokon- mit, van: szinte sokszor csak az van! A krumpli 80 százalékban import!”
– hívja fel a figyelmet a közgazdász.
Rámutat,
az élelmiszer-ellátás stratégiai jelentőségű, szinte az ország szuverenitása függ tőle!
Kiemeli, az élelmiszerimport hatszorosára, míg az élelmiszerexport csak háromszorosára nőtt a rendszerváltás óta, ez pedig felemésztette a devizatöbbletet, ami korábban elegendő volt még az energiaimport fedezésére is.
Az Európai Unió magországainak soha nem volt szívügye a csatlakozók profitábilis agrártermelésének lehetővé tétele. Nem akartak a maguk számára konkurenciát. A keleti piacok viszont, fizetésképtelenség miatt, csaknem megszűntek – véli Botos Katalin.
A közgazdász emellett arra is rámutat, a kárpótlással apró mezőgazdasági területek jöttek létre, amin nem lehet hatékonyan gabonát termelni. A multinacionális kereskedelmi láncokat pedig beengedték, ugyanis több volt a magyar gazdákra terhelt feladat, mint a finanszírozás.
A korábbi miniszter végül azt a következtetést vonja le, hogy
rendkívül komplex feladat egy hatékony, az agráriumnak és a vidék gazdaságának megfelelő gazdaságpolitika kidolgozása.
„Ez a mi munkánk, és nem is kevés…” – zárja bejegyzését a szakember.