Csaba László szerint a mai Fidesz, már nem az a Fidesz, mint ami volt.
„Az még egy nagyon más társaság volt – csak néhány név az akkori Széll Kálmán Körben és a Baross Körben folyó műhelymunkában aktívak, az azok köré szerveződött fideszesek közül: Csák János, Martonyi János, Járai Zsigmond, Navracsics Tibor.”
Az akadémikus hozzátette: az ő elveik, elképzeléseik nem mutattak a NER, s még kevésbé a harmadik Orbán-kormány gyakorlata irányába.
„Abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy eljön egy olyan idő, amikor ha valaki elindul a Fidesz ellenében képviselő-jelöltnek, akkor elveszíti az állását. Még csak azt sem mondanám, hogy ismét eljött az idő, mert ilyen korábban már régóta nem volt – ha valaki nem tetszett, legfeljebb nem léptették elő, nem kapott meg egy ösztöndíjat, de az állását nem veszítette el. De 2006 tájékán sem mutatott semmi ilyen irányba.”
Csaba László a fuhu.hu kérdésére, hogy miben látja a Fidesz pálfordulását, úgy fogalmazott:
„Őszintén mondom, nem tudom. Csak elképzeléseim vannak. Kornai Jánossal – akit egyébként mentoromnak tartok – volt is ezzel kapcsolatosan egy vitánk: szerinte Orbán 2009-es kötcsei beszédében már előre jelezte azt, ami később be is következett, s ezt ő – mármint Kornai – 2010-ben meg is írta. Szerintem pedig ezt nem lehetett előre tudni, már csak azért sem, mert 2008 és 2013. közepe között élethalál harc folyt a Fidesz lelkéért. A vezérnek már akkor sem – ahogy soha nem – volt programja a saját hatalmának a kiépítését leszámítva, s nem lehetett tudni, mi lesz a kormányzás tartalma.”
Csaba Lászlóék - kvázi értelmiségi holdudvarként – akkoriban igyekeztek segíteni a Fidesznek, és azt gondolták, hogy a kormányzás majd középről folyik, miközben lesznek „szájalók” mindkét szélen, de arra nem számítottak, hogy eljön az idő, amikor
a haveri kör támogatása lesz a központi kérdés.
Korábban még Varga Mihállyal közösen tartottak a Fidesz-frakció számára gazdaságpolitikai előadást, 2012-ben pedig Kötsén. Akkor még nem lehetett látni, hogy az év végén a kormány összeveszik a Nemzetközi Valutaalappal és Brüsszellel. Az előadás zárt volt, utána Balog Zoltán beengedte a sajtót, és elmondta, hogy miről volt szó.
„Óriási balhé lett belőle: mint utóbb kiderült, Balog kapott rendesen a vezértől, aki – mint közölte: éppen az ellenkezőjét akarta annak bejelenteni, amiről mi Vargával az előadást tartottuk. Pár nap múlva egyébként tényleg be is jelentette…”
- tette hozzá Csaba.
Szerinte 2013-ig volt egy – földrajzi, politikai és gazdasági okokból összetevődött – kényszer, amely megszabta, hogy merre kell vinni az országot.
De 2013-ban elmúltak viharfelhők: elkezdtek jönni az uniós pénzek – ekkor kezdődött a radikális jobbra csúszás és a Fidesz elkezdett a Jobbik kottájából énekelni.
„Ironikus módon a Jobbiknak így maradt a jobbközép-, kisgazdapozíció.”
Csaba László arról is beszélt, hogy 2010-ben adódott egy esélye Orbánnak, de egy tál lencséért eladta ezt.
„Hol volt akkor Habony Árpád? Andy Vajna? Mészáros Lőrinc? Soha meg nem fordultak a Széll Kálmán Körben. Ahogy Rogán Antall vagy Lázár János sem. Nem volt ott Papp Dávid vagy éppen Schmidt Mária – ez utóbbi kvázi szilenciumban is volt akkoriban, szervezett ő is beszélgetéseket, de azok le voltak tiltva, nem volt szabad oda járni. Van, aki a maiak közül egyszer-egyszer jelen volt, hiszen az egyfajta forgószínpad volt – ilyen például Garancsi István, akiben azonban nem lehetett a jövő emberét látni. Magyarázatra szorul, hogy az akkori szellemi kapacitásból, személyi nívóból hogyan jutottunk el a maiig. Akkor még előfordulhatott, hogy a kiszemelt miniszter, Tulassay Tivadar (akit felesége az utolsó pillanatban fenyegetett meg, hogy ha pozíciót vállal abban a kormányban, akkor negyven év után elválik tőle) visszalépése után már másnapra találtak helyette egy másik orvosprofesszor-jelöltet a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a NEFMI élére, Réthelyi Miklós személyében, aki szintén messze nem a Mészáros-féle színvonalat képviselte. Persze nincs új a nap alatt: elég végignézni a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának történetét, annak vége tájt.”
Az akadémikus szerint Orbánt teljesen összetörte a 2002-es választások eredménye. Senki nem értette, hogyan veszíthetett az akkori kormány.
„Külföldi befektetőknek tartottam előadást akkortájt, és ők is értetlenül kérdezték tőlem: hogyan lehet ilyen dinamikus gazdasági növekedés mellett elveszíteni a választásokat. A politikában persze nagyon fontos a pénz, de nem minden: a politikai üzenet is fontos, s Orbán akkor azt üzente hogy a haza nem lehet ellenzékben, ők örökkén örökké hatalomban lesznek. Erre a jövőre szóló üzenetre nem voltak vevők a magyarok, ők ezt nem akarták. Ebbe Orbán beleroppant.”
2010-ben mikor visszakerült a hatalomba, válsághelyzet volt a görögök miatt, de 2013 elejére végleg elmúlt a veszély, sikerült gazdasági és politikai téren egyaránt a felszínen maradni, a kétharmaddal pedig nekifogtak a nagy változtatásoknak.
Csaba szerint Orbánék azt látták, hogy az őszes „csínyük” nem váltott ki nagy viharokat (súlyos megszorítások, az alkotmánybíróság hatáskörének az elvétele, az új alaptörvény, a választási törvény módosítása).
„És akkor még nem beszéltem a bankrendszer, az energetikai ágazat, a közigazgatás, az MNB, az Állami Számvevőszék, a média és a külszolgálat komplett megszállásáról. Szerintem evés közben jött meg az étvágyuk, miután látták, hogy a súlyosabb dolgokat idehaza és külföldön is lenyelték. Így visszamenőleg azért látjuk: már azon is el kellett volna gondolkodni, hogy két évig nem volt vezetője az Állami Operaház balettkarának pusztán amiatt, mert Orbán nem ért rá ezzel foglalkozni. Akkor ez extremitásnak tűnt – ma ez a normalitás.”
Arra a kérdésre, hogy mi jöhet ezután, az akadémikus azt felelte:
„Visszatekintve azt mondom, hogy jó, hogy átélhettem a nyolcvanas éveket. Mert ugyan elvesztegetett évtized volt, de az is mutatja, hogy tévesek azok a nézetek, melyek szerint a NER 2030-ig, vagy mások szerint 2047-ig fennmaradt. Ez már nem egy zárt társadalom, ezzel nem lehet azt megtenni: félmillió magyar külföldön él és dolgozik, az Internet mindenki számára elérhető, pénzt gond nélkül, egy gombnyomással, akár telefon segítségével is ki lehet vinni az országból… Bankok, cégek, és (szemben sokak nézetével – legutóbb például az Eötvös Körben volt egy eléggé szerencsétlen beszélgetés erről) nem csak államilag kistafírozott burzsoázia van ma Magyarországon. A legfelső és a mikrovállalkozások által képviselt alsó réteg között van a középréteg, a Fidesz vagyonszerző csapata, de ez nem képezi le a teljes társadalmat.”
Szerinte azonban a magyar gazdasági csoda csak statisztikai látszat, nincs mögötte tartalom. Úgy vélekedett, hogy robbanás nem lesz a magyar társadalomban, a gazdaság kitermel annyit, hogy ne legyen éhínség, és a felső rétegnek mindig jusson valami, „ez a politikai kapitalizmus modellje”. Ugyanakkor a propaganda lepereg az emberekről.
Csaba azt mondta: a kerítés egy téves a stratégia, de azért egyelőre bejött, s megnyerte Orbánnak a 18-as választást. De azt is hozzátette, hogy a 2022-es választást már nem nyerik meg Orbánék,
„sőt – ha ismét a történelmi példák felé fordulunk: az MSZMP XIII. Pártkongresszusa 1985-ben változatlan személyi összetételben szavazta meg a párt irányító testületeit, majd két évre rá már vissza kellett hívni Grósz Károlyt.”
Az akadémikus kijelentette: Magyarország ma tele van halmozódó feszültséggel – a szegregációval kezdve a regionális különbségeken, az elvándorláson és a nem működő jóléti rendszereken át egészen a közigazgatásig –, de szerinte ez nem az idén április 8-án fog robbanni. Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, hozzátette:
„Soha nem tudhatjuk. Csak azt tudjuk, hogy amikor a feszültségek halmozódnak, akkor egy merev test egy ponton túl nem bírja tovább és eltörik. S amikor nincs mivel betömni az emberek száját – mert hogy nem nagyon lesz, akkor a feszültség egyre fokozódik.”
Csaba László úgy vélekedett:
„az, hogy ilyen agresszív a kampányuk, az, hogy azt sulykolják, hogy sorsdöntő a mostani választás – nos, ez nem más, mint az, hogy tudatában vannak saját gyengeségüknek. Már nincs mit elosztani, nincs mit ígérni – tisztára a nyolcvanas évek köszönnek vissza, amikor ideológiailag kiürült a rendszer, szervezetileg nem működött már normálisan, az elnyomó szervek nem működtek, az önkényuralom kultusza pedig hiányzik.”
Csaba László szerint amikor a gazdasági és a politikai erózió eléri a kritikus pontot – "ez két-három éven belül be fog következni" –, akkor jönnek majd a váratlan eredmények. Amikor pedig ez országos folyamattá válik, akkor lesz a váltás. „Új felállásban – csak éppen azt nem tudjuk a még, milyenben” - tette hozzá.