Európa egyfontos söröspultja vagyunk, és ezen változtatni kell

Megállítható-e a kamudrogok terítése, és mi a helyzet az igaziakkal? Hogyan lehet taxival kokaint rendelni? Hogy (nem) fér el 0,4 négyzetkilométeren százezer ember éjjelente? Megéri-e Budapestnek, ha pelenkás férfiak rohangálnak a Deákon? Csörgics Mátyással, a Night Mayor Budapest Egyesület alelnökével sétáltunk egyet a bulinegyedben, és közben a környék szaporodó gondjairól és a lehetséges megoldásokról faggattuk.

 

Itt állunk a bulinegyed egyik kapujában, a Kazinczy utca és a Rákóczi út sarkán. Talán kissé kellemetlen, hogy épp ide nem vezet közvetlen gyalogátkelő a túloldalról. Nincs igény az egyszerű átkelésre?

De van, a múltkor össze is gyűjtöttünk 6000 aláírást az ügy érdekében, a fővárosi önkormányzatot viszont ez sem győzte meg. Annyit közöltek, hogy most a Blaha Lujza tér fejlesztési programjába a Rákóczi út nem került bele.

Lehet tudni, hogy mikorra?

Fent van a BKK honlapján, hogy van ilyen terv, de felfüggesztett projektként szerepel, konkrét időpont nincs hozzá. Egyébként nem lenne nagy ördöngösség: némi festéket és egy lámpát igényelne. Ezt viszont csak uniós pénzből lehet megoldani, különben bedől a gazdaság…

Vannak itt azért komolyabb, megoldásra váró problémák is. Például mi ez a méretes "Don't buy fake drugs!" (Ne vásárolj kamudrogokat!) felirat itt a Kazinczy flaszterén? Illetve, ahogy elnézzük, látni itt még egy-két szokatlan graffitit a járdán is.

Igen, és ahogy látjuk, a "vásárolj" és a "kamu" szavakat igyekeztek eltüntetni az úgynevezett "független taxiszolgáltatók", ami nem véletlen. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az ilyen feliratok megjelenése után egy időre ténylegesen csökken a drogdílerek jelenléte.

"Tehát konkrét visszatartó erejük van."

A hatóságoknak viszont nagyon nem tetszik: annak ellenére, hogy akril festékről van szó, ami két-három hét után lekopik, megállapították, hogy ez rongálás.

"A térfigyelő kamerán látták, hogy folyik az akció, így előbb a közteresek, majd a rendőrök szálltak ki, és hatan előállították a feliratokat felfújó két aktivistát."

Ha a hatóságok így állnak hozzá, akkor ti a Night Mayor Budapest Egyesülettel miért érzitek fontosnak, hogy fellépjetek a kamudrogok szórása ellen?

Két-három éve jelent meg ennyire nyíltan az utcai terjesztésnek ez a speciális irányzata, és valami olyasmit művel a közbiztonsággal, mint a köztisztaság érzetével az, ha valaki mondjuk félreérthető módon mos kezet flakonból az utcán. Mit lát ebből az arra járó? Hogy az illető széles terpeszben beáll egy épület fala mellé, majd a lába között egyszer csak megindul a "kispatak". Lehet, hogy épp nem a dolgát végzi, de a gyanútlan szemtanúkban akkor is az a benyomás marad, hogy

"milyen mocskos környék ez, ahol fű-fa-virág odavizel a ház falára."

Arról nem is beszélve, hogy ezt sokan – akár ténylegesen, akár a hasonlatnál maradva – meg is teszik…

Igen, és azzal, hogy a nyílt utcán, a túlsó járdán is jól hallható módon egyes elemek azt skandálják, hogy "Kokain! Marihuana! Weed!", az a benyomás alakul ki az emberekben, hogy itt tényleg ennyien terítik az illegális szereket.

"Ez a lakók szubjektív biztonságérzetét is teljesen aláássa, hiszen úgy érzékelik, olyan helyen élnek, ahol ezt már délután öttől vígan lehet művelni."

De mondok jobbat:

"Ezt el lehet játszani a Miniszterelnökség volt épületénél, úgy, hogy ott állnak a rendőrök és a fülük botját sem mozdítják rá, nem lépnek közbe."

Miért nem?

"Azért, mert az nem bűncselekmény, ha én kábítószernek feltüntetett majoránnát vagy sütőport árulok az utcán."

Miért ne mondhatná bárki, hogy drog van nála? A rendőr beviheti, jó drágán megvizsgáltathatja, amit nála talál, hogy a végén kiderüljön, hogy nem kábítószer. Ilyenkor hat-négy órára elzárják az illetőt, utána azonban ki kell engedjék, mert ennek semmiféle törvényi szankciója nincs.

"Arra viszont kiváló, hogy a valódi terjesztők szépen belevegyülhessenek ebbe a közegbe."

Aki nem kamudrogot árul, az ugyanis nagyon örül annak, hogy van ez az "általános alapzaj" a bulinegyedben, amibe ő is belesimulhat, hiszen a rendőr már őt sem fogja megállítani. Ez pedig a külföldi turisták számára is fokozottan veszélyes, hiszen rengetegen érkeznek ide olyan országokból, ahol a drogpolitika nem feltétlenül azonos az ittenivel, nem tabuként kezelik ezt a kérdést.

"Magyarországon ugyanis a politika tudomásul sem hajlandó venni, hogy létezik drogprobléma."

A turisták viszont mást sem hallanak vagy látnak, mint hogy mindenki ezzel bizniszel, viszont a szankciókat már senki sem kommunikálja feléjük. Mint, ahogyan sokszor azzal sincsenek tisztában, mit vesznek be, és az milyen hatással lehet rájuk.

Aki pedig felül az átverésnek, az semmiféle jogorvoslattal nem tud élni, hiszen nehéz úgy beállítani a kapitányságra, hogy csókolom, kokaint akartam vásárolni, de átvertek.

"Aki mondjuk 100 euróért drog címszóval vesz egy gramm sütőport, meg öt gramm oregánót, az legfeljebb egy minipizzát készíthet, más lehetősége nem nagyon van."

Ezek a szituációk büntetőjogilag nyilván értelmezhetetlenek, de az igazi dílerek ellen fel tudtok lépni valahogy?

A szórakozó helyeken dolgozó biztonsági személyzet, illetve az alkalmazottak azért tudják, hogy a valódi kábítószer is jelen van a bulinegyedben.

"Van is egy harminctételes lista azoknak az autóknak a rendszámairól, amikből feltételezhetően a tényleges drogot árulják."

A módszer nagyon egyszerű:

"Ha egy megfigyelő díler, akinél nincs cucc, azt látja, hogy van olyan kuncsaft, aki tényleg kifizetné az igazi árut, leadja a drótot, egyszer csak megjelenik egy autó – általában egy független taxiszolgáltatónak álcázott kocsi –, ebből kiadják a szert, a pénzt bedobják, és kész is az üzlet."

Így hiába is kapcsolják le az utcán ácsorgó embert, annál se anyag, se pénz nem lesz.

Ezzel a listával fordultatok valakihez?

Persze, az egészet átadtuk a helyi kapitányságnak, akik nem tudtak vele mit kezdeni.

"Azt mondták, hogy nincs bizonyíték, nem volt tettenérés, ők pedig azt sem tudják megállapítani, hogy az adott autó tényleges tulajdonosa, az üzemeltető vagy az éppen aktuális utas folytat-e ilyen tevékenységet a gépjárművekből, hisz papíron ezek taxik."

El se tudták indítani a nyomozást.

Ha a rendőrség tehetetlen, akkor szerintetek hogy lehetne ez ellen hatékonyan fellépni?

Az ide utazó külföldieknek szóló felvilágosítással, ami alapvetően a kerületi önkormányzatok feladata lenne.

"Egyébként érdekes, hogy a helyi lakók épp a turistákban látják annak okát, hogy élhetetlen lett a környék. Holott ez egyáltalán nem igaz, csak a döntéshozók képtelenek kezelni a helyzetet."

Mi, külföldi minták alapján, azt javasoljuk, hogy egy éjszakai házirendet kellene táblákon kihelyezni – Horvátországban például nagyszerűen működik ez a módszer. Ebben tételesen fel kéne sorolni, hogy milyen büntetőjogi vonzata van például a közterületen való alkoholfogyasztásnak, vizelésnek vagy a drogfogyasztásnak, -vásárlásnak és -birtoklásnak. Nagyon fontos lenne kiírni, hogy lehetőleg a turisták se vásároljanak drogot.

"De nem csak az utcán kellene, hogy megjelenjen ez az üzenet: a hostelekben, a taxikban szintén el kellene helyezni ilyen tájékoztatókat."

Ha az ide érkezők többször, feltűnő módon találkoznának ezzel, akkor eleve a fogyasztási igényt sikerülne visszaszorítani.

De nem csak a drogfogyasztás jelent problémát a bulinegyedben.

Így van, ezen a 0,4 négyzetkilométeren esténként akár százezer ember is tömörülhet, ami fenntarthatatlan, mert ekkora zsúfoltságot nem bír el ez a környék. Ezt leginkább a Sziget Fesztivál forgalmához lehetne hasonlítani, ami viszont egy hétig tart egy évben, professzionális, a szórakozók kiszolgálására kialakított környezettel, ami nem egy XIX. századi városmagban található.

"De már az nagyon sokat használna, ha autómentes lenne ez a terület. Ezzel az utcai terjesztés sebességét, dinamikáját is csökkenteni lehetne."

A belvárosi kerületek rendőrségi állományát is jelentősen növelni kellene. Nem abból kell kiindulni, hogy mekkora és milyen összetételű az állandó lakosság, hanem, hogy mekkora tömeg összpontosul itt este hattól reggel hatig. Ha az egyenruhások jelen lennének az utcán, a dílerek, vagy a prostik sem lennének annyira bátrak.

Sokan erre azt mondják: azok a szórakozóhelyek, amelyek profitálnak ebből a tömegből, járuljanak hozzá a biztonsághoz, hozzanak létre valamilyen "bulinegyed-őrséget".

Ez első blikkre jól hangzik, de azért gondoljunk bele: egy magáncég hogyan láthatna el rendészeti jellegű közfeladatot? Nagyon könnyen válhatna egy ilyen csapat valakinek a kvázi magánhadseregévé.

De ennek az elképzelésnek már eleve gátat szab, hogy a "bulinegyedként" ismert környék közigazgatásilag több kerülethez tartozik, így egy csomó kérdésben nincs egységes szabályozás. Első lépésként azon kellene változtatni, hogy két-háromszáz méterenként változik a bírságok összege, vagy, hogy milyen feltételekkel kaphat működési engedélyt egy vendéglátóhely.

Legyen Bulinegyed-kerület?

Erre azért nincs szükség. De a fővárosi és kerületi vezetések, illetve a szórakoztató és vendéglátó vállalkozások közötti koordinációra annál inkább lenne. Ezért hoztuk létre a Grunddal, a Stexházzal, a Krak'n Town-nal, a Budapest Parkkal, a Szimplával, az Instanttal, a Spílerrel a Fogasházzal, és még számos más hellyel együtt a Night Mayor Budapest Egyesületet. Mi azt szeretnénk, ha lenne Budapestnek egy "éjszakai polgármestere" – vagy hívjuk bárminek is – , aki ezzel a területtel foglalkozik, összehangolva a különböző érdekeket. Több brit városban, Berlinben, Bécsben, vagy Prágában ez már jó ideje működik. Ez nem csak közbiztonsági, köztisztasági, vagy rendészeti kérdés. Kiemelten fontos gazdasági szegmensről van szó:

"Minden nyolcadik budapesti munkahely a vendéglátásban van, a pesti éjszaka pedig a fővárosi GDP 10-12 százalékát adja. "

Kanyarodjunk vissza még a szerhasználathoz és a járdára felfújt üzenetekhez! Az ördög ügyvédjeként azért feltehetjük a kérdést: milyen országimázst sugall az, ha az ide érkező külföldi a drogfogyasztással kapcsolatos figyelmeztetésekkel találkozik először?

Sajnos ez a magyar valóság. Budapest az elmúlt évtizedekben nem foglalkozott a város-, illetve országimázzsal. Azt, hogy ennyi külföldi látogató van, azt java részt a Sziget Fesztiválnak, az olcsó, fapados légitársaságok ide érkező járatainak és a kisebb-nagyobb magánvállalkozások különféle marketingakcióinak köszönhetjük.

"Utóbbiak épp azok a legénybúcsús cégek, akik azt kommunikálják, hogy Budapesten bármit meg lehet tenni, ha ide jössz, lesz egy olyan hétvégéd, hogy semmire sem emlékszel, és ami Budapesten történik, az Budapesten marad."

Ennél jobban kevés dolog árt az ország és a város imázsának, mert például az ide érkező angolok egy része tényleg azt gondolja, hogy ez a "vadkelet", ahol ők a királyok, meglebegtetik a fontot, és akkor már lehet hányni az utcán vagy tütü-szoknyában ökörködni, miután már a Ferihegyről érkező taxiban megittak egy üveg vodkát, amit aztán simán kihajítanak a forgalomba.

És mi a helyzet azzal a ténnyel, hogy ez hozza a pénzt? Mert mondhatjuk, hogy rendben, fegyelmezzük meg a turistákat, de akkor a felük majd úgy reagál, hogy nem jön Budapestre, mert ő azért érkezik, hogy önkívületi állapotban kidobálhassa a taxiból a vodkás üveget, amiért nem keveset fizet.

Ha minőségi turizmust akarunk, akkor meg kell lépni ezt a váltást. Mert pusztán attól nem lesz gyökeres változás, hogy azt mondjuk, vannak gyógyfürdőink, Budai Várunk és építünk szép szállodákat.

"Hosszú átalakulás lesz, mire már nem mi leszünk Európa egyfontos sörös pultja."

Most azt látjuk, hogy a bulinegyedben tömegével jelentek meg olyan kocsmák, amelyek semmiféle hozzáadott kulturális értéket és színvonalat nem képviselnek, csak azzal próbálnak versenyelőnyre szert tenni, hogy náluk tényleg mindössze egy font a sör-feles kombó. Ami ugye elképzelhetetlen azokban az országokban, ahonnan a bulituristák érkeznek, mert ott alsó hangon 6-4 fontot vagy eurót kérnének érte. Ezzel persze ide lehet csábítani egy csomó embert, ami kirajzolhatja azt a csalóka képet, hogy Budapest számára milyen fontos ez a fajta buliturizmus.

"Az tényleg látványos, ha harminc éves férfiak pelenkában rohangálnak a Deák téren, de mivel csak az olcsó piáért jönnek hozzánk, messze nem költenek annyi pénzt, amennyiért ez mindenképpen megérné nekünk."

Mit értünk minőségi turizmus alatt? Kivel lehet pótolni azt a több százezer "egyfontos" turistát?

Mi alapvetően rossz megközelítésnek tartjuk azt, amelyik különbséget tesz zenei, wellness és még ezer féle turizmus között. Ezek létező kategóriák, de a gyakorlatban nem érvényesülnek napi 24 órában. Ha valaki eljön mondjuk négy napra Budapestre, akkor valószínűleg elmegy fürdőbe, városnézésre, étterembe vagy kocsmába, este pedig nagy valószínűséggel felkeres még egy zenés-táncos szórakozóhelyet is, ahol hajnalig bulizik.

"A legrosszabb az, ha az ide érkezők egysíkú szolgáltatásra vágynak és csak egy dologgal akarnak foglalkozni."

Az akkori kormányzat például a 2000-es évek elején kitalálta, hogy Magyarország a gyógyfürdők országa lesz, vidéken sorra nyíltak a wellness-szállodák, amik aztán sehogy sem tudták fellendíteni a vidéki települések életét, hiszen az emberek ugyanabban a komplexumban ücsörögtek napokig, mert megfelelő infrastruktúra és más szórakozási vagy kulturális lehetőségek híján semmi egyebet nem tudtak csinálni. Ez se a vendégnek, se a szolgáltatónak nem jó.

"Mi azt akarjuk, hogy a turista mindennel foglalkozzon, legyen szerves része a város életének."

Legyen egy kerek egész, és lehetőleg kulturált körülmények között teljen a napja.