Az Afrika Kibbutz Alapítvány egyik híre arra hívja fel a figyelmet,
hogy az úgynevezett „faji alapú törvények” korlátozzák a fehérek munkaerőpiaci lehetőségeit. Emiatt gyermekek, nyugdíjasok és felnőttek maradnak étel vagy meleg ruha nélkül. A rászorulók a kétségbeesett segélykiáltás szerint nem kérnek pénzt, de ételt és ruhát igen. A kezdeményező csoport olyan nyugdíjasokat és családokat látogatna meg, akiken a kormány és az áruházláncok állítólag azért nem segítenek, mert fehérek.A faji törvényekről szóló rész nyilván erős, költői túlzás, azonban egyes becslések szerint minden tizedik fehér, több mint 450 ezer ember él kimondottan nyomorúságos körülmények között. A hírek szerint sok kétkezi munkás fehér képtelen elhelyezkedni, mert a feketék számos helyen előnyt élveznek. A fehér lakosság egyes hangadói szerint a pozitív diszkriminációból, mely a ’90-es években a feketék felemelését szolgálta, mára a többség előjogait biztosító, tehát a kisebbséget kirekesztő faji alapú diszkrimináció lett. Ha, ez igaz, akkor ez az önmagából kifordult helyzet nemzetközi szinten is egyedülálló.
Forrás: afrikakibbutz.com
Az országban más jelzésértékű kezdeményesek is kibontakoztak, az egyik éppen az „óhazához”, egész pontosan a bevándorlási nehézségek miatt megosztott Európai Unióhoz könyörög letelepedési engedélyhez. Tudjuk, hogy Hollandia egyelőre hallani sem akar a búr leszármazottjairól, de más országok sem igyekeznek felvállalni ezt a „politikailag inkorrekt” terhet. A dél-afrikai kormány tagjai ugyanis könnyen rasszistának nevezhetik azokat aki szerint feketék üldöznek fehéreket.
Ezzel szemben a menekülésre rajtra kész fehérek állítják, hogy szülőföldjükön etnikai tisztogatás zajlik, az elmúlt években 4000 fehér farmert gyilkoltak, kínoztak vagy csonkítottak meg, tehát minden okuk megvan a félelemre. Biztosak lehetünk abban, hogy Dél-Afrikában rengeteg fekete is nélkülözni kényszerül; keresztények, muszlimok, törzsi vallásúak egyaránt, róluk sem feledkezhetünk el. De, azokkal is illene foglalkozni akiken senki nem segít, akik nem kerülnek a média látókörébe, mert nem illenek oda, mert nem felelnek meg a kolonizáló, rasszista európaikról kialakított sztereotípiáknak. Jegyezzük meg, hogy még akkor sem fordíthatjuk el a tekintetünket senkiről, ha éppen a fehéreket, vagy éppen a sajátjainkat látjuk nyomorúságos körülmények között.