Nem akarom feltétlen védeni az Ultras Liberi nevű szurkolói oldalt, hiszen amikor pozitív színben tüntettek fel egy olyan - egyébként szinte biztosan hamis - bejegyzést, amiben egy illegális bevándorlóknak való hashajtós-szendvicsosztási akcióról írt valaki, hibát követtek el.
Ugyanakkor legalább ekkora hiba a demokratikus aggódás jegyében megszüntetni egy majdnem 80 ezres támogatottságú oldalt, aminek tartalma csak töredékében volt a mostanihoz hasonlóan támadható. Aztán még súlyosabb hiba volt csírájában elfojtani az újabb próbálkozást is, amihez alig egy nap alatt 15 ezer ember csatlakozott.
Az akció hátterében néhány jelentős támogatottság nélküli, szélsőliberális Facebook-szervezet áll, akik híveiket arra buzdították, hogy jelentsék az Ultras Liberit a Facebook szerkesztőinek, mint sértő tartalmat szolgáló oldalt. Az üzemeltetők pedig mérlegelés nélkül eleget tettek vágyuknak, és megnyomták a delete gombot, ezzel megszüntetve több tízezer ember szórakozását. Ne felejtsük: mindenki elhagyhatta volna magától is az oldalt, ha nem tetszik neki. A demokrácia logikája szerint pedig nem ezer panaszosnak kell legyőznie százezer támogatót.
De ahogy mondani szokás, a szög hamar kibújt a zsákból, amikor ezek a liberális oldalak a folyamatos jelentésen túl még arra is buzdítottak, hogy a balos aktivisták saját maguk is hozzanak létre új Ultras Liberinek nevezett oldalakat, nyilván hamis tartalommal. Micsoda barbár primitívség, micsoda amatőrség az ilyen.
Szánalommal vegyített mosollyal tudom csak nyugtázni azt, amikor ezek az emberek demokratának, meg humanistának állítják be magukat, egyenlő jogokat követelve mindenkinek - a háttérben pedig mérhetetlen erőszakossággal próbálnak elhallgattatni mindenkit, aki nem felel meg belterjes világnézetüknek. Ezek az emberek nem jobbak, szebbek vagy kedvesebbek másoknál, szimplán a barikád másik oldalán állnak, és annyi helyzeti előnyük van, hogy máig képesek táplálkozni a II. Világháború győzteseinek politikai örökségéből.
Törött rúdon állították Taigetoszra a szabadság zászlaját. Elég egy nagyobb széllökés, hogy minden demokratikusnak vélt eszme kiteljesedésével együtt rongyként a mélybe zuhanjon, és ne lepődjünk meg: az Andrássy út 60. pincéjében még ott áll vigyázzban az ávós nagypapa szelleme, épp csak most eladhatóbb demokratának lenni, mint proletárnak.