Dorottya napjára

Dorottya ókeresztény szűznek az emléknapja február 6–án van. Életéről annyi ismert, hogy egy jómódú római családból származott, akik felvették a kereszténységet. Mivel Itáliában nem maradhattak az üldözés miatt, a család Kappadókiába menekült, hogy ott békében éljenek.

 

Ott született meg Dorottya, a keresztény vértanúk egyik jeles alakja. A térségben a kereszténység már széles körben elterjedt, de sok ellenzője is akadt. Az egyik éppen a helyi fejedelem, Fabriciusz volt, aki feleségül akarta venni a szép fiatal lányt, de ő kikosarazta. A férfi ezért válogatott kínzásoknak vetette alá. Először egy forró, ónnal telt kádba vetette, de Dorottya épen megmenekül onnan. Ezután tömlöcbe záratta, ahol kilenc napig étel-ital nélkül tartotta.

 

Ezt a megpróbáltatást úgy élte túl, hogy angyalok táplálták. Ezután a fejedelem bálványimádásra akarja kényszeríteni, de imáinak hatására összetörtek a kőbálványok. Végül a lányt vesztőhelyre vitték, ahol lenyakazzák. 

Dorottyához már életében kötődtek különleges jelenések. Az egyik éppen kivégzéséhez kapcsolódott. Amikor elindultak vele a vesztőhelyre, a helyi ítélőmester, Theophilus utánaszólt, és azt kérte tőle gúnyosan, hogy küldjön neki jegyese kertjéből rózsákat és almákat. Legnagyobb megdöbbenésére a kivégzés után egy kisfiú jelent meg nála és vitt egy kosár almát és egy csokor rózsát. A férfi a csoda hatására megkeresztelkedett. Mindez 287 februárjában történt, azóta az egész keresztény világban meghonosodott Dorottya kultusza. 

Dorottyát a régi magyar irodalomban asszonynak nevezik, amely kifejezés nemes voltára utal. Az asszonyok sokszor hívták segítségül őt szüléskor, ugyanúgy, mint a közép-ázsiai török népek Umajt, a Földanya lányát. Elképzelhető, hogy alakja összefonódott egy nem keresztény segítővel, aminek emléke az idő folyamán elhalványult. Dorottya-nap általános asszonyi dologtiltó nap volt, úgy vélték, hogy ezen a napon nem jó varrni, mert az ember ujja megfájdul. Talán a kivégzéskor történt csoda hatására terjedt el az a szokás, hogy Dorottya napján almát és virágot szentelnek, a liturgia nagyon hasonló a Balázs-napi almaáldáshoz, de az is lehet, hogy ez egy ősi kisázsiai hagyomány volt. Érdemes lenne utánajárni, hogy a szokás eredhet-e valamely ókori kisázsiai néptől. Gyanús, hogy mind Balázs, mind Dorottya élete ahhoz a Kappadókiához köthető, ahol az ókortól folyamatosan szkíta népek éltek. 

A magyarlakta falvak területén elterjedt időjós hiedelem volt, hogyha a Dorottya napján mosott ruha megszárad a kerítésen, akkor közeledik a tavasz. A juhászok örültek a Dorottya napi esőnek, mert az a későbbiekben tejbőséget hozott számukra. Csongrádban az a mondás járta, hogy Ágota szorítja, Dorottya tágítja, vagyis Ágota után Dorottya napjára már enyhülni kezd az idő.