A fiú a Facebookon már megpörgő, bátyja által írt bejegyzése szerint szülői felügyelettel és csúcsidőn kívül járt a terembe, nem zavart senkit, élvezte a mozgást, nem tartott fel senkit, nem volt hangos, ápolt, közösséghez szokott.
Persze, mivel egy Down-szindrómával élő ember kicsit más, mint más, rendes, tisztességes, egészséges kondizó szövetegyüttes, ezért teljesen érthető, hogy néhányukat zavarta a szériázás, a tükör előtt pózolás közepette. Előttem van a kép, amikor Átlag Tüncike tökéletes hátsójáról készített selfijébe egyszer csak belerondított a srác jelenléte, ezért aztán Tüncike két csücsörítés közben már rohant is nyafogni a recepcióra.
Ez a szabályos, pontos gyakorlatokkal végrehajtott szériaként űzött suttyóság azért is meglepő, mert az eddigi tapasztalom ennek ellenkezőjét mutatta, a konditermekben döntően olyanokkal találkoztam, akiktől ez a fajta hideg önzőség ismeretlen volt. Persze ahány terem, annyi szokás. Reméljük, a srácnak hamarosan találnak egy termet, ahol mozoghat kedvére.
Van, amikor környezetünk (és így magunk) jobbításáért olyan, habkönnyű módon is tehetünk, hogy egyébként annyira sem kell megizzadnunk, mint néhány 5 kilós egykezes súlyzó emelgetése közben, itt viszont a bejelentő úrihölgyek és emberek láthatóan mindent megtettek azért, hogy bebizonyítsák, ha bárki, bármi szükséget szenved, legyen az akármennyire is apróság, rájuk biztosan ne számítsunk.
Senkinek se legyen kétsége, van pár százezer ilyen ember a házmesterek országában.
Down-szindrómás fiút utált ki néhány szellemileg visszamaradott fogyatékos az edzőteremből
Történt pedig, hogy a házmesterek országában egy Down-szindrómás fiú edzése zavart össze néhány izomagyköteget.