Edward Snowden 2013-ban hagyta ott az amerikai hírszerzést, hogy leleplezze az NSA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Hivatal) kiterjedt megfigyelési módszereit, ami ellentétes az amerikai alkotmányban foglaltakkal. A whistleblower tette megosztotta az Egyesült Államokat, komoly társadalmi vitát indukálva arról, hogy hazaárulást követett-e el, vagy az amerikai állampolgárok magánszférájának védelmében, helyesen cselekedett? Most saját billentyűzetéből olvashatjuk történetét, magyar nyelven a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Rendszerhiba című könyvben.
A regény nemcsak az amerikai hírszerzésről szól, hanem egy fiatal geekről, aki hét éven át fontos informatikai pozíciókat töltött be a CIA (Central Intelligence Agency – Központi Hírszerző Ügynökség) és az NSA hálózatában. Végig követhetjük Snowden gyerekkorát, első találkozását az internettel, ami hamar függővé tette, de nem kellett sokat várni első hekkelésére sem: egy biztonsági rést kiszúrva betört a Los Alamos-i nukleáris kutatóintézet belső rendszerébe, amit azonnal jelzett a labornak, a hibát az ő hatására javították. Telefonon rögtön munkát ajánlottak neki, mire jelezte, hogy tanév közben eléggé elfoglalt, mert ekkor még csak középiskolás volt.
Megismerhetjük az amerikai hadsereg kiképzésén töltött rövid időszakát, majd csatlakozását a hírszerzéshez, ahol a lassan kialakult, ám egyre mélyebb és nyomasztóbb lelkiismereti válság csúcsán világbotrányt robbantott ki.
Genfi évein keresztül még a terepen dolgozó, klasszikus, személyes kapcsolatokon keresztül működő ügynökök munkájának mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk.
A nevem Edward Joseph Snowden. Valaha a kormánynak dolgoztam, de most már a közjóért dolgozom.
- így hangzik az erős nyitás a könyvben, ami rögtön irányba állítja az olvasót: a szerző szerint a mindenkori kormány bizonyos területeken nem feltétlenül a közjót helyezi a prioritási lista élére.
A Rendszerhiba nem egy konteó-gyűjtemény, Snowden maga is részt vett a technikai háttér létrehozásában, saját felelősségét egy percig sem tagadva:
(…) az egyes személyekre irányuló célzott megfigyelés helyébe az egész populációkra irányuló tömeges adatgyűjtés lépett. Egy kormány számára az én közreműködésemmel vált lehetségessé a világ teljes digitális kommunikációjának összegyűjtése, hosszú távú tárolása és tetszés szerinti kutatása.
Snowden maga is hozzáfért
a világon minden férfi, nő és gyermek adatforgalmához, aki valaha is tárcsázott egy telefonszámot vagy hozzányúlt egy számítógéphez.
Élettörténet
Snowden egyik komoly kihívása volt a szivárogtatásnál, hogy milyen nyelvezettel adja át az általa választott újságíróknak a történetet? Ha a szakmabelieken kívül mindenki számára ismeretlen technikai részletekkel próbálkozott volna, aligha éri el tömegek ingerküszöbét az, hogy a jóváhagyásuk nélkül, törvénytelenül figyelik a privátnak hitt kommunikációjukat.
Ezt a problémát viszont sikerült áthidalnia, nem csak 2013-ban, hanem a könyvben is. Röviden bemutat ugyan nehezen érthető technikai alkotóelemeket, de ezeket rögtön le is fordítja közérthető nyelvre.
A Rendszerhiba egy önvallomásos regény, ami a valóságot mutatja be azon személy látókörén keresztül, aki ott ült azoknál a számítógépeknél, ott ült azokban a védett létesítményekben, ahol az események zajlottak.
Snowden privátszférája sem marad árnyékban, rövid időre beengedi az olvasót szüleivel való kapcsolatába, egészségügyi problémáiba, valamint szerelmi életébe. Utóbbiba olyannyira, hogy még Lindsay Mills naplójából is olvashatunk bejegyzéseket abból az időszakból, amikor Snowden Hongkongba utazott és már az ő arcképével voltak tele a híradások. Snowden tervét sem vele, sem szüleivel nem közölte, így teljesen váratlanul érte őket a helyzet, amibe kerültek.
A regényt végigkíséri egy motívum:
Mit csinál Snowden?
Hat éve Oroszországban él, eredetileg Hongkong után Ecuadorba menekült volna, de miközben épp úton volt az ázsiai városállamból Moszkvába, közölték vele a reptéren, hogy Washington bevonta az útlevelét. Kényszerhelyzetbe került, végül az orosz kormány megadta neki a tartózkodási engedélyt.
Snowden a Freedom of the Press Foundation (Sajtószabadság Alapítvány) elnökeként dolgozik, fejlesztett már adatvédelmi applikációt és online előadásokat tart. Elmondása szerint, ha biztosítják számára a tisztességes bírósági eljárást az Egyesült Államokban, akkor hazatérne. Ehhez szokta hozzátenni, hogy egyelőre csak a kínzás elkerülésére kapott ígéretet.
Snowdennek az az amerikai törvény adhat reményt, mely kimondja, hogy „az Egyesült Államok szolgálatában álló valamennyi személy, továbbá minden más országlakos kötelessége, hogy a lehető leghamarabb értesítse a Kongresszust vagy bármely más megfelelő hatóságot a tudomására jutó bármiféle kötelességmulasztásról, ármányról vagy helytelen magatartásról, amelyet ezen államok bármely tisztviselője vagy a szolgálatukban álló személy elkövet”.
Ez pont a hozzá hasonló szivárogtatókat hivatott védeni azokban az esetekben, amelyekben a közérdek előrébb való a titoktartásnál.
Az, hogy a gyakorlatban ez mennyire működik, jól mutatja Chelsea Manning példája. Az amerikai hadsereg egykori katonája, aki rengeteg titkosított dokumentumot hozott nyilvánosságra a haderő iraki és afganisztáni jogsértéseiről. 2013 augusztusában 35 év börtönbüntetésre ítélték, a teljes sztori itt olvasható. 2017-ben Barack Obama elnöki jogkörrel mérsékelte a büntetését, de Snowden esetében ő sem helyezett kilátásba ilyet, Trump meg aztán pláne.
Érdemes
Ha valakit nem is maga Edward Snowden érdekel, hanem a létező high-tech utópia bemutatása, érdemes elolvasnia ezt a könyvet. Ahogy azoknak is, akik hősnek tartják őt. Legalább ekkora az ellentábora is Snowdennek, nekik azért ajánlható ez a regény, mert talán néhány fokkal árnyaltabban láthatják ezután a whistleblower szerepét és a tettei mögött meghúzódó motivációit.