(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Jelentsük ki: a DK és a Párbeszéd „pedofilellenes” törvényjavaslatával pontosan ugyanaz a baj, mint a kormányzat „melegellenes” módosító javaslatával. Nevezetesen: egy társadalmi réteg megbélyegzése, kihasználva az irányukba – többé-kevésbé látensen – meglevő előítéleteket.
Ahogy a Fidesz „melegellenes” előterjesztésének, úgy a két párt mostani indítványának is vajmi kevés köze van a pedofilok elleni fellépéshez.
És az egyházellenességet meg sem próbálják titkolni, a magát keresztényként definiáló kormányzat elleni indulatot azzal kívánják kihasználni, hogy bűnbakká teszik a (katolikus) egyházat. Mindkét beadvány alapvetése, hogy a vallási közösség megpróbálja eltusolni a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseket.
Természetesen szó sincs arról, hogy ne lennének molesztálási botrányok. Igen, vannak. Sajnos. Hogy sok vagy nem sok, ezt nem az én tisztem megítélni. (Igen, az egy is sok!) Azt sem tudjuk, hogy a papságban mekkora a pedofília aránya, arányaiban eltér-e például a pékek, árufeltöltők vagy diplomaták (lásd Kaleta) között meglevő aránytól. Az viszont a beterjesztők aljasságát vagy tudatlanságát mutatja, hogy
ezen ügyek kinyomozása, a további esetek megakadályozása érdekében.
Szerencsére kis hazánkban vannak valódi újságírók is, akiknek minden egyes leütött karaktere többet ér, mint a két beterjesztő párt teljes médiája. Ilyen Stumpf András kolléga, aki a Válasz Online felületén több alkalommal is sine ira et studio
(Stumpf kolléga tényfeltáró cikkeit lásd itt, valamint itt.)
Ne legyünk naivak! Ne gondoljuk azt, hogy akár a DK, akár a Párbeszéd előkészítő csapatában nincs sajtófigyelő! Vannak, ám a két párt az elhallgatás módszerét választotta, arra gondolván, a „keresztény kormányt” utáló mezei választópolgár úgysem üti be azt a Google-be. (Nem üti be, sajnos.)
Orbánék működtetik úgy saját kommunikációjukat, hogy azokat a tényeket, ami nekik nem illik a kommunikációjukba, egyszerűen elhallgatják, így tartva egyben saját táborukat, véleménybuborékjukat. Ha a vadliberális DK és Párbeszéd ugyanezt teszi, lelkük rajta, ám két forgatókönyvet nem szabad figyelmen kívül hagyniuk:
- a saját táborukat ezzel ugyan megtartják, mozgósítják, de
- a bizonytalanok közül nem szereznek újabb szavazókat.
Az viszont biztos, hogy a bizonytalanok táborában jelentős, vélhetően több százezer szavazót is kitevő konzervatívokat elriasztják. A „polgári Magyarország árvái” – melyek közé e sorok írója is tartozik – ugyanis konzervatívok, az ilyen nettó egyházellenességet pedig elutasítják.
Márpedig az a javaslat, mely világi törvényben, ha úgy tetszik, erővel szabályozna olyan belső egyházi normákat, mint például a gyónási titok, első ránézésre felháborító, második ránézésre pedig az állam és egyház szétválasztásának polgári vívmányát dobja kukába. Ilyen durva beavatkozásra még a kommunista rendszer Állami Egyházügyi Hivatala sem vetemedett! (A gyónási titok akár élete árán történt megtartásával Nepomuki Szent János elég szép sikereket ért el, az örök üdvösséget legalábbis annak értékelem.)
Az ellenzéki összefogásnak egyetlen lehetősége van:
Ha a DK és a Párbeszéd erre nem képes, akkor semmiben nem különböznek a Fidesztől. Akkor meg mi változna egy kormányváltással?
P.S. Az, hogy a DK képviselőnője egyházellenes sajtótájékoztatóját úgy tartotta meg, hogy a videón a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus molinója is látszódjon, külön undorító!