Van némi javulás, de még mindig rosszak a mutatóink.
2010-ben az Európai Unió viszonylatában 89 millió tonna élelmiszer került a kukákba, fejenként 180 kilogramm.
A magyar “szerepvállalás” ebből kétmillió tonna volt, vagyis hét év alatt nem sokat javultunk e téren. A feladat adott.
Szemetet és szennyet termelünk feleslegesen
A szaktárca közlése szerint
a világon előállított élelmiszerek harmada hulladékként végzi, ami 990 milliárd dolláros veszteséget jelent.
A környezetkárosításról nem is beszélve, hiszen a gyártás során is jelentős mennyiségű káros anyag kerül kibocsátásra.
A földművelési minisztérium kampányt indít a kidobott élelmiszerek mennyiségének csökkentése érdekében. Ennek egyik eszköze az élelmiszer-adományozás.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület és több más szervezet tavaly 5 ezer tonna terméket mentett meg a kidobástól. Együttműködnek a nagy multiláncokkal.
Évente több mint 300 ezer rászorulót támogat az egyesület élelmiszerrel.
Utáld és szeresd!
Magyarországon számos fórum már régóta arra ösztönzi az embereket, hogy saját maguk, pénztárcájuk és környezetük védelme érdekében próbáljanak meg tudatos vásárlóvá és fogyasztóvá válni. Nagy-Britanniában a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, Utáld a pazarlást!) kampánnyal hívják fel a fogyasztók figyelmét a problémára. Tanácsokat adnak a bevásárláshoz, az élelmiszerek otthoni rendszerezéséhez, recepötletekkel segítik az érdeklődőket, a maradékok hasznosítására adnak jó tippeket.
Tömd tele a kocsidat!
Érdekes küzdelemnek ígérkezik a lakosság tudatos vásárlóvá és fogyasztóvá nevelése. A marketingesek és egyéb az eladást és vásárlást ösztönző szakemberek ugyanis ördögi manupulációk sorát alkotják meg annak érdekében, hogy az üzletbe betévedő alany minél több felesleges terméket vegyen meg. Hazánkban, egyre kevesebb üzletben lehet már úgy vásárolni, hogy ne az óriási űrtartalmű bevásárlókocsikat kelljen magunk előtt görgetni, kámforrá váltak a kis műanyag kosarak.
A manipuláció művészete
A termékcsoportok bolti kihelyezése is nagyfokú tudatosságot rejt. Az alapdolgokat meglehetősen nagy távolságra helyezik el egymástól a vásárlótéren belül, emiatt végigvonszoljuk magunkat olyan “részlegeken” is, ahonnan eredetileg semmit nem akartunk venni és a legtöbben így biztosan elcsábulunk valamilyen kihagyhatatlan akció hatására.
Csak itt, csak most, csak ma! Most veszek ötöt bármiből, mert húsz forinttal olcsóbb darabja. Igaz, utána ránk romlik és kidobjuk bontatlanul a terméket, mert túlvásároltunk belőle. Tényleg, megérte?
Az üzletekben hallható zenék vásárlásra gyakorlott hatásairól is sokat lehet olvasni. A kuponok, pontgyűjtők és egyéb fogásokra most nem is térek ki részletesen.
Családi csomag, szingli porcíó
Miért van számos élelmiszerből csak nagy kiszerelés? Például felvetődik, hogy miért csak kilós kiszerelésben üldögél a polcon a búzadara. Egy nagy család számára ez persze nem gond, de egy miniháztartás számára az.
Vagy minden héten rendeznek egy tejbegrízes bulit, vagy szilvás gombóc partit, vagy rájuk romlik a termék.
Miért nincsenek a fogyasztók élethelyzetére szabott csomagolású élelmiszerek? Ez diszkrimináció lenne? Persze, tudom van a családi kiszerelés pár árucikkből. Meg duma is hozzá, hogy most 175 grammot ingyen adunk. Naná, hogy megvesszük. Pedig nem is tartozunk a marketingfogás célkeresztjébe emelt csoporthoz. Naná, hogy nem fogy majd el és megromlik.
Segítene az élelmiszer pazarlás visszaszorításában ha lennének családoknak, pároknak, szingliknek szánt kiszerelésű termékek? Belőhető ezeknek az ára úgy, hogy az egyedülállók ne a családi csomagra markoljanak rá, mert az összeségében - kilóját tekintve például - olcsóbbra jön ki, mintha csak a tényleges igényeikre szabottat vennék meg?
Kortól független a kísértés
A tudatossághoz óriási önfegyelem kell. Nem árt egy bevásárlólista, amihez úgy kellene ragaszkodni, mint a Tízparancsolathoz. Kellene.
A gyermekkel véghez vitt vásárlás többszörösen nehezített pálya. Akár hová ültetik a kicsit a kocsi elé rögzített műanyag gurulós verdába, vagy magába a bevásárlókocsiba tuti, hogy elhelyeznek olyan magasságba terméket, amelyért a gyerek megőrül. Gumicukor, ajándék játékfigurával árult mogyorókrém miegyéb.
A kivitelezhetetlen jó tanács
Az emberek többsége életvitele miatt, a napi kisebb és a havi egy nagyobb bevásárlásra van beidomítva. Jó tanácsként szokták írni a tudatosság jegyében, hogy soha ne menjünk éhesen vásárolni. A legtöbben munka után, a gyermeket oviból, suliból felkapva száguldanak a bolt felé az esti vacsora, a kölöknek a másnapi reggeli, tízórai, uzsonna alkatrészeinek beszerzésére koncentrálva.
Szerintem elvétve akad olyan ember, aki ebben a hajtásban előbb kajál, majd utána rohan bevásárolni.
Az étel után sóvárogva, garantáltan vesznek olyat és akkora mennyiséget, aminek egy része a kukában végzi majd.
Akasszam a fülemre a zsák krumplit?
A következő probléma elsősorban a városi embereket érinti. Ha szeretnének előre tervezni, kiiktatni a napi vásárlásokat és azzal együtt a felesleges termékek beszerzésének lehetőségét egyből tornyosul az óriási és leküzdhetetlen akadály, hová helyezzék el a lakásukban a nagyobb tételekben megvett tartósabb árucikkeket?
Az otthonok többségében nincsen kamra, ami megfelelő fény- és hőmérsékleti körülményeket biztosít az élelmiszerek tárolásának. Kevesek rendelkeznek szintén helyhiány miatt megfelelő méretű fagyasztószekrénnyel, ami nemcsak a raktározásban, hanem a maradékmentésben is jó szövetségese tud lenni az embereknek.
Az ősi titkok segítenek
Bár mutatkoznak pozitív folyamatok, de napjainkban csak kevés fiatal érdeklődik a nagyszülői praktikák elsajátítása iránt. Legyen szó háztartásunk tervezéséről, működtetéséről, az élelmiszerek tartósításáról, befőzésről, lekvárok, savanyúságok, befőttek stb. készítéséről. Ezek a trükkök is jelentős javulást hozhatnának az élelmiszermentésben.
Ki legyen a tanítómester?
Az iskolának tehát megint kulcsszerepet kellene kapnia? Hogyan vállhatunk tudatos vásárlóvá, fogyasztóvá, szolidáris emberré? Megkapjuk azokat az ismereteket tanulmányaink folyamán, hogyan kell úgy bepakolni a hűtőbe, hogy az élelmiszer a leghosszabb ideig, a legjobb minőségű maradjon a legkisebb energiafelhasználással? Tudjuk, hogy mindig a legrövidebb szavatosságú terméket kell a szekrénybe előre pakolni? Aligha.
Megtanítják nekünk, hogy milyen manipulációk tesznek bennünket a vásárlás rabjaivá? Kitől kell megtanulni főznünk, egy háztartást vezetnünk? A szülőktől? Ők tudhatják ezt? Része az iskolai tananyagnak kultúrtörténeti szempontból, hogyan fejlődött például a gasztronómia? Hogyan változtak meg a technika, a technológia fejlődésével a fogyasztási szokásaink, milyen előnyei, hátrányai vannak ennek?
Segítenék, de hogyan?
Az élelmiszermentés egyes szám első személyben kezdődik. Tudatosan tervezek, tudatosan vásárolok, fogyasztok. Így is keletkezik felesleg. Mihez kezdjek ezzel? Keressek egy közeli hajléktalant, rászorulót? Megsértem vele a szerény körülmények között élő embertársamat, ha lejárat előtti tésztát, lisztet ajándékozok neki? Melyik szervezet fogadja szívesen a felesleges élelmiszert? Mekkora mennyiséget fogadnak el? Hová vigyem? Biztos, hogy a rászorulók kapják az adományom?
A nyomor haszonlesői
Működhetne nálunk is olyan köztéri faláda-rendszer, mint tőlünk nyugatabbra, amiben elhelyezhetjük a még fogyasztható, de szavatossági idejét lassan kiszolgáló élelmiszert és akinek kell az elviheti? Vagy ez is úgy járna, mint a télikabát akció? Az elmúlt tél kutya kemény volt, országszerte vállfákon felesleges kabátokat akasztottak ki az emberek, hogy segítsék azokat, akiknek meleg ruhára volt szükségük. A segítő szándékot persze akadtak, akik megpróbálták üzletileg hasznosítani, elhordták a menőbb darabokat, hogy utána árulják azokat.
Várakozás
Kíváncsian várom a szaktárca kampányát. Az eredményeit talán még inkább.
Bár, tudom, hogy a NER-ben nem illik a nélkülözőkről beszélni, de rengetegen vannak.
Az élelmiszerek mentése azonban nemcsak róluk szól, hanem valamennyiünkről. Egy próbatétel. Képesek vagyunk-e a szolidaritásra, a tudatosságra, ki tudjuk-e kerülni a manipulációkat, felmérjük-e, hogy azzal, ha egy-egy termék nem a kukában végzi, hanem eredeti céljának megfelelően elfogyasztják azt, azzal némileg mérsékeljük környezetünk pusztításának ütemét?
Nagy feladat, nagy vizsga előtt áll a társadalom. Hajrá, hajrá!