Miközben alkotmányos jogukat gyakorolva ellenzéki országgyűlési képviselők ostromolják a közmédia székházát, a nép egy része továbbra is őket tekinti hisztérikának. Még mindig nem értik mi a baj azzal, ha a választók 43 százalékát maga mögött tudó politikusokat kizárják annak a televíziónak a műsoraiból, aminek lételeme lenne a hiteles, mindent átfogó, pártatlan tájékoztatás.
A fejekben óriási a zűrzavar. Valamiért még mindig tartja magát az a dogma, hogy akié a hatalom, azé minden. Miközben a demokrácia épp arról szólna, hogy a hatalom ne tudjon oly mértékben összpontosulni, hogy milliós közösségek hangját nyomhassa el, pusztán világnézeti különbségek miatt.
Tévhit az is, hogy ha egy párt kétharmaddal megnyer egy választást, akkor bármit megtehet, hiszen kezében az erre való alkotmányos felhatalmazás. Például a közmédiát nem használhatná fel saját propagandájának terjesztésére, ugyanis illene végre belátni, hogy az nem a mindenkori hatalmat gyakorló párt szócsöve, hanem egy olyan intézmény, amelyben egyenlő műsoridőt kellene kapnia minden parlamenti pártnak és a civileknek. Amennyiben ezt a kormányzó párt figyelmen kívül hagyja, akkor arra vetemedik, hogy összemossa az államot a párttal, aminek végeredménye a pártállam ugyebár.
Nos, ez az elmúlt években szépen meg is valósult kis hazánkban, ami miatt az ellenzéki pártok eljutottak oda, hogy diktatúrát kiálltsanak.
„Diktatúra, mi? Akkor nem ajvékolhatnál ott te sem, hanem már rég elvitt volna a fekete autó”
-hangzik a jogos válasz a nagy diktatúrázásra.
Eljutottunk egy patthelyzethez, ahol a hatalomra azt sem mondhatjuk, hogy demokratikus, de azt sem jelenthetjük ki minden kétséget kizáróan, hogy diktatórikus. Megfelelő fogalom híján dobálózunk az előbbi jelzőkkel, miközben egyre mélyebbre ássuk a szakadékot a táborok között.
Ennek gyönyörű lenyomatát képezik a közösségi média kommentszekciói. Ezeket olvasgatva pedig kitisztul az a kép is, hogy sokakat miért tud megvezetni a demokrácia intézményeit kijátszó Fidesz.
Rengeteg ember nem érti az iróniát.
Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Ennek megértéséhez szükséges látnunk az árnyalatokat. Ahol a fekete és fehér között a szürke milliónyi változata találtható. Ez az a skála, ahol a jelenlegi kormány mozog, a demokrácia és a diktatúra között, amit a legtöbb ember egyszerűen nem érzékel.
Ezt tudja jól a Fidesz és erre jött rá talán most az ellenzék is. A parlamenti felszólalások, sajtótájékoztatók, fórumok és a valódi demokráciákban értékkel bíró eszközök idehaza ma elvesznek a szürke skálájában, mig egy erőszakos rendőri intézkedés képes arra, hogy fekete-fehérben láttassa a világot.
Éppen ezért kicsi az esély arra, hogy a kormány részéről drasztikusabb intézkedés érkezzen a szabadságarcot vívó ellenzéki képviselők irányába. Orbán tudja, hogy a közöny és hiteltelenítés az egyetlen mód arra, hogy a szürke zónában tartsa őket, miközben szinte észrevétlenül színezi át az országot koromfeketére.