Az amerikaiak legnehezebb feladata az lesz, hogy megfejtsék az észak-koreaiak szándékait

Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője az elnöki különgépen, útban Hanoi felé újságíróknak beszélt arról, hogy négyzemközti megbeszéléssel kezdődik Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor csúcstalálkozója szerdán, Vietnam fővárosában.

Az egyeztetés után díszvacsorát kap a két vezető és kíséretük, a kétoldalú tárgyalások csütörtökön kezdődnek, előtte az amerikai küldöttség vietnami vezetőkkel is asztalhoz ül.

Az előzetes tervek szerint az amerikai-észak-koreai csúcs két napig tart, de Mike Pompeo külügyminiszter vasárnap arról beszélt egy televíziós interjúban, hogy szükség esetén meghosszabbíthatják a programot. A Department of State feje már hétfő este megérkezett Hanoiba, Kim Dzsongun kedden ért a fővárosba, 4500 kilométeres vonatút után, Kínán keresztül.

Közben meg is álltak a hugával rágyújtani Nanningban:

Mire számíthatunk?

A legtöbb amerikai lap előzetes véleménye szerint Donald Trump túl optimista Észak-Korea atomfegyver-mentesítésének ügyében, Kim Dzsongun könnyen félrevezetheti ezen a területen. Mostanra világossá vált, hogy a történelmi csúcs, amit tavaly júniusban, Szingapúrban tartottak, kevés konkrét eredményt hozott. Az általánosságon kívül azóta sem világosak az atommentesítés részletei, ütemterve, az ellenőrzés módjai és az USA által kínált ellentételezés sem.

A Washington Post kiemelte az elnöki kommunikáció éles váltását: Trump korábban a „rakétás ember” gúnynevet ragasztotta Kimre, szeptemberben pedig már arról beszélt, hogy beleszeretett az észak-koreai diktátorba. A lap szerint Hanoiban már szükség lesz olyan részletekre is, melyek Szingapúrban nem hangzottak el: például az atomfegyver-mentesítés lényegi elemeiről szóló megállapodásra.

A Wall Street Journal nem felejtette el a viszony javulásának pozitív hozadékait, például hazaszállították a koreai háborúban életüket vesztett amerikai katonák földi maradványait és szabadon bocsátották az Észak-Koreában raboskodó amerikai állampolgárokat. Azt gyorsan hozzáteszik, hogy ez csak gesztuspolitizálás, ennél többre van szükség.

Duyeon Kim, a Center for a New American Security kutatóközpont munkatársa az amerikai közszolgálati rádióban így foglalta össze várakozásait: „A vietnami csúcs meghatározza majd, vajon lehetséges-e valaha is Észak-Korea valódi atomfegyver-mentesítése, és Washington vajon milyen árat hajlandó fizetni ezért, miközben biztosítja az észak-koreai rendszer túlélését és az ország gazdasági felvirágzását”.

Apró lépések politikája

Stephen Biegun, az amerikai külügyminisztérium észak-koreai különmegbízottja – aki már hét eleje óta Hanoiban tartózkodik – egy sajtótájékoztatón azt fejtegette, hogy az „apró lépések politikája” következik, gyorsabban nem lehet haladni, ugyanis Washington továbbra is komoly fenyegetésnek tartja Phenjant – kiemelve, hogy Észak-Korea az amerikaiak adatai szerint nem kezdte meg az atomlétesítmények leszerelését. Biegun álláspontját Mike Pompeo is megerősítette.

Trump nem így látja

Az elnök ezzel szemben sokszor beszél arról, hogy „nincs többé nukleáris fenyegetés Észak-Korea felől”. Ezt az állítását arra a kétségtelenül pozitív eredményre alapozza, hogy több mint 400 napja nem hajtottak végre a kommunista diktatúrában nukleáris vagy ballisztikusrakéta-kísérletet.

Kim Dzsongun érkezése Hanoiba:

Kim Dzsongun felajánlotta, hogy leszerelik a jongbjoni létesítményt, de a folyamat még nem kezdődött el. Toby Dalton, a Carnegie Alapítvány elemzője ezt úgy emlegette, mint az első lépést a kitűzött célok megvalósításában, de ugyanolyan fontos, hogy Washington mit ajánl cserébe.

Mit akarnak?

Valamennyi elemző egyetért abban, hogy az amerikai tárgyalók egyik legnehezebb feladata megfejteni az észak-koreai gondolatokat. Phenjan jellemzően kiszámíthatatlan partner, ráadásul sokan féltik a Trumpot attól, hogy Kim és főleg rendkívül befolyásosnak és okosnak tartott húga, Kim Jodzsong rászedhetik az amerikai elnököt. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Trump legalább annyira kiszámíthatatlan, mint Kim Dzsongun.

Trump szándékai sem egyértelműek, a közelmúltban többször is kijelentette: „amíg nincsenek rakétakísérletek, addig nekem nem sürgős a konkrét megállapodás” – márpedig a kísérletek egyértelműen leálltak.

Michael O’Hanlon, a liberális Brookings Intézet kutatója szerint minden kritika és bizonytalanság ellenére az vitathatatlan, hogy Trump kezdeményezései legalább megteremtették az előrehaladás lehetőségét.

Észak-Korea elsődleges startégiai célja, hogy enyhítsék, majd teljesen megszüntessék az országot sújtó gazdasági szankciókat. Phenjan Amerikával közös projektekben kíván részt vállalni, ehhez pedig szorgalmazzák, hogy Washington nyisson egy összekötő irodát az északi fővárosban.