Szemünk előtt lepleződik le sokadjára az álszent és kétszínű német politika. Európaiságból játszanak kioktatósdit, látszólag tárt karokkal várják a migránsokat, miközben valójában a hátuk közepére sem kívánják őket, és az uniós jogszabályok mögé bújva szívatják meg most Magyarországot. Ehhez jön még hozzá Laurent Fabius francia külügyminiszter mostani kirohanása is. Fabius szerint ugyanis Magyarország fellépése „nagyon szigorú” és „nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket”, amikor határzárat épít. Arról hablatyolt, hogy „olyan drótkerítés felhúzása, amelyet még állatoknak sem csinálnak, nem az értékek tiszteletben tartása”. Komoly és szigorú tárgyalásokat folytatna az Unióban annak érdekében, hogy a magyar határzár felszámolásra kerüljön.
Nem elég, hogy Nyugat-Európa ránk lőcsölné a migránsok tömegeit, még azt a jogot is elvennék tőlünk, hogy megvédjük a határainkat. Fulladjunk csak mi bele a migránsok tengerébe.
Mert ennek még nem lesz vége. Egyre többen és többen fognak özönleni, ami pedig most a Keleti pályaudvaron történik, előrevetíti, hogy mire számíthatunk. A demonstrációk csak a kezdet, csupán bevezetői egy olyan forgatókönyvnek, amit jobb lenne elkerülni, mert nagyon könnyen irányíthatatlanná válhatnak majd az események, ahonnan nem lesz visszaút. Hogy mire gondolok?
Ha a magyar hatóságok nem fogják továbbengedni a migránsokat, bizonyosan állandósulni fognak a demonstrációk, amelyek nagyon gyorsan erőszakos konfliktusokba is torkollhatnak. Ezek az emberek elszánták magukat arra, hogy Nyugat-Európába, elsősorban Németországba jussanak. Több száz, vagy ezer kilométert tettek már meg idáig, és nem Budapesten fogják feladni a céljukat. Tovább fokozhatja az agresszivitásukat és a türelmetlenségüket, hogy jön a hideg, nincs meleg ruházatuk és a pénzük sem tart majd örökké. Az élelmezésük csak a menekültsegítő szervezeteken múlik, a higiéniai feltételek pedig abszurdak. Nem kéne megvárni, amíg az erőszak mellett döntenek.
Az nem megoldás, hogy a város egyik részéből egy másik részébe pakoljuk a migránsokat, csakhogy ne bántsa a szemünket a látványuk a pályaudvarokon. Attól még a számuk nem fog csökkenni, ugyanúgy jönnek majd, és minél többen lesznek, annál kezelhetetlenebbé válhatnak. Már most is esélytelen feladatnak látszik, hogy a Keletiben összezsúfolódott több száz embert csak úgy átvezessék egy másik helyre. Egy ilyen költöztetéshez több száz rendőrre lehet szükség, és természetesen járművekre, ám még az embertelen körülmények ellenére sem valószínű, hogy a migránsok majd mozdulni akarnak a pályaudvarok közeléből, ahonnét az egyetlen esélyt látják útjuk folytatására.
A magyar hatóságoknak nem itt és nem most kellene már keménykedni, nem a pályaudvarokon kellene leszedni a migránsokat a vonatokról. Az ország déli részén olyan szigorúan őrzött határvédelemre van szükség, ahol nem a rendőr, vagy a honvéd engedi be a kerítésen az illegális migránst. Azt kell megakadályozni, hogy ne tudjanak százával, ezrével beözönleni az ország területére és csakhamar a pályaudvarokon kikötni.
A tranzitzónákat pedig csak úgy lehet felszámolni Budapesten, ha a hatóságok hagyják, hogy a migránsok mind elhagyják a fővárost. Menjenek, nem akarnak itt maradni, a többit pedig oldja meg Nyugat-Európa. Nincs szükség arra, hogy Európa bástyáját játsszuk. Megtettük már ezt korábban is a történelemben, és akkor is a sorsunkra hagytak minket.
Az Európai Unió eddig döntésképtelennek bizonyult a migráció ügyében, ráadásul ahelyett, hogy Magyarország támogatást kapott volna az illegális bevándorlás megfékezésére, csak kritikával szembesülhetett. Ha Laurent Fabius francia külügyminiszter azt gondolja, hogy nem „európai” a déli határzár, és uniós lépéseket kezdeményezne ellene, akkor ürítsük ki a tranzitzónáinkat, a menekülttáborainkat és küldjünk neki „új franciákat”. Amíg ilyen dilettánsan állnak hozzá a migráció kérdéséhez Nyugat-Európában, amíg menekültkvótákban gondolkodnak és a megoldás helyett csak bírálatokat tudnak szajkózni, addig Magyarországnak nincs más dolga, mint a saját határait megvédenie, a már itt lévő migránsokkal pedig megajándékozni az „európaibb” európai országokat.