Folytatódik a telenovella a Fidesz és a Néppárt között. Miután Donald Tusk, az EPP elnökének szavait, miszerint ”Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra” a Fidesz nácizásnak titulálta, ismét megindult az adok kapok a Néppárton belül. Noha a náci párt lelkes hívének számító jogtudós, Schmitt neve nem számított szitokszónak Orbán Viktor holdudvarának körében, a volt lengyel miniszterelnök minden bizonnyal nem véletlen fogalmazott így egy német lapnak adott interjújában. Arra azonban biztos nem számított, hogy a magyar kormánysajtó erre egy fake news cunamival reágál, amiben a családját nácizzák egy fotó alapján, amiről már évekkel ezelőtt kiderült, hogy hiába a hasonlóság, azon nem Tusk felmenője szerepel.
Ezután a fideszes EP-képviselők bocsánatkérésre szólították fel Tuskot, a lengyel sajtó pedig a magyart.
Lengyel ex-külügyminiszter: "Magyarország barátainak tekintettük magunkat, most döbbenten állunk és szomorúak vagyunk"
Radoslaw Sikorski, lengyel néppárti EP-képviselő, volt külügyminiszter nyílt levelet küldött Deutsch Tamásnak, a Fidesz EP-delegációvezetőjének azon apropóból, hogy három magyar EP-képviselő bocsánatkérésre szólította fel Donald Tuskot, amiért burkoltan lenácizta Orbán Viktort - írja a Népszava. Sikorski szerint Tusk nem nácizta le Orbánt, csak megpróbált rávilágítani, hogy a lengyel és magyar populisták politikai játszmákra használják a társadalom megosztottságát.
Az újabb felvonást Deutsch Tamás és a volt lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski vitája szolgáltatja. Sikorski levelére Deutsch azzal válaszolt, hogy első körben gyakorlatilag gyenge jellemnek minősítette őt, majd hozzátette, hogy „Donald Tusk megjegyzéseit illetően tehet úgy, mintha nem értene valamit, ami elég világos minden tanult ember számára (és ami azt illeti, az interjúról tudósító minden médium számára is). Ez az ürügy azonban nem teszi ki nem mondottá az elhangzottakat.”
A Fidesz EP-képviselője szerint „a legfontosabb kérdés itt valójában az, hogy hogyan lehet fenntartani az EPP egységét és növelni annak politikai erejét az európai politikai küzdőtéren”. „Negatívan beszél a megosztottságról a politikában. Nos, nem gondolja, hogy e tekintetben a jelenlegi EPP elnöknek kellene megvizsgálnia a saját tetteit és megjegyzéseit? Sértő és megalapozatlan szavak használata politikai vezetőtárssal szemben - nem ez a par excellence megosztó magatartás? Az ideológiailag motivált, üres politikai támadások ismételgetése az EPP egyik legsikeresebb miniszterelnöke ellen – ezt tekinti Ön egyesítőnek? Erősíti ez politikai családunkat?” – sorolja kérdéseit Deutsch Tamás, aki szerint „a baloldal elvárásainak való megfelelés soha nem volt nyertes stratégia a kereszténydemokrata, konzervatív pártok számára."
Azt persze nem teszi hozzá, hogy a politikai vezetőtársak sértegetését ők kicsit nagyobban kezdték, egy egész kampányt építettek rá plakátokkal és reklámspotokkal. És a Fidesz által képviselt populizmus kritizálása sem mondható éppen baloldali elhajlásnak. De Deutsch végső, személyes érvét, miszerint a felmenői közt szereplő holokauszt áldozatok miatt ő nehezen viseli a nácizmusra tett túl egyszerű és felelőtlen utalásokat sem teszi túl hitelessé a tény, hogy nácizásra rögtön nácizással tüzelt az általa képviselt párt összes médiafelülete.
A járványhelyzet lejárta utáni vágyott együttműködés a Fidesz és a Néppárt között pedig napról-napra, vitáról-vitára egyre távolabbinak tűnik.