Ausztrália, Bahrein, Kína - mi volt a Ferrarinál a közös pont ezeken a nagydíjhétvégékén, azon kívül, hogy végül pocsék futamokat zártak? A csapatutasítás.
Ausztrália
Az Ausztrál Nagydíjon a két Ferrari összecsaphatott volna a negyedik helyért, Charles Leclerc ráesett Sebastian Vettel nyakára, de az 53. körben érkezett rádión az ukáz: tartsa a pozícióját, ebben a sorrendben hozzák haza az autókat.
Mattia Binotto már a szezon előtt kijelentette, hogy bizonyos eldöntendő szituációkban Vettel stratégiája prioritást élvezhet csapaton belül. Ez alapvetően érthető is: van egy négyszeres világbajnokod, aki ugyan a tavalyi év végén a magyarázhatónál jóval többször hibázott, és érkezik mellé egy második éves fiatal srác. Egyértelmű, hogy előzetesen melyikükre akarsz építeni.
Az viszont már nehezen értelmezhető, hogy a szezon legelső versenyén, 4-5. helyen haladva, Binottóék miért viselkednek úgy, mintha az év 17. nagydíján lennénk, ahol Vettel épp kármentésben van a 6. címe felé haladó Hamilton ellenében.
Írjuk a recepthez a helyszín karakterisztikáját is, és ezzel együtt talán sikerül valamelyest fogyaszthatóvá tenni a Ferrari politikáját: Melbourne tipikusan az a pálya, hogy inkább közvetlenül beavatkozol a versenybe, mintsem azt lásd, hogy ezen az előzéssel nagyon rossz barátságban álló aszfaltcsíkon egymásnak essenek a pilótáid. A autóverseny része a magas szintű kockázatkezelés is.
Bahrein
Bahreinben Leclerc indult az élről, de nem sikerült túl jól a rajtja, ezért Bottas és Vettel is megelőzte. A francia viszont hamar összeszedte magát, először lenyomta a finnt, majd utolérte és egy biztonságos manőverrel visszazavarta a második helyre csapattársát. Leclerc ezután az egész hétvégén látható tempóelőnyének köszönhetően le is szakította magáról a négyszeres világbajnokot, a vége ugye dráma lett, de a vizsgált kérdés szempontjából ez most mindegy.
A futam után derült ki, hogy a csapat arra kérte a franciát Vettel mögött, hogy még két körig ne előzzön. Leclerc ezt nem tartotta be, mondván
"(...)ebben a konkrét helyzetben elég nagy volt a tempóelőnyöm a verseny azon pillanatában, és esélyem nyílt az egyenesben. Nem láttam értelmét elvenni a lábam a gázról és hátul maradni, ezért megragadtam a lehetőséget. Biztonságos előzés volt”
A német annyira szenvedett az autóval, hogy később még - a Mercedes egyértelműen lassabb tempója ellenére - Hamilton is levadászta.
Bahreinben a Ferrari kimaxolta az indokolatlanul idióta csapatutasítás fogalmát, jóval gyorsabb pilótájukat a lassabb mögött akarták tartani, ha csak két körig is - bár nem tudjuk, hogy milyen további szándékkal érkezett ez az üzenet - kitéve akár a Hamilton jelentette veszélynek is magukat.
Kína
Bahrein után Kínában Leclerc már tempóhátrányban volt Vettellel szemben, de jó rajtjának köszönhetően csapattársa elé került és a harmadik helyen autózott. A két Mercedest nem tudta tartani, a csapat a sebesség növelésére kérte, majd érkezett az utasítás: engedje el Vettelt.
Leclerc érthetően és érezhetően csalódottságának adott hangot a rádióban, abban a körben egyébként pont két tizedet gyorsult már, de hagyta menni a négyszeres világbajnokot. A sorrend igen, a helyzet viszont nem változott: Vettel nem tudott ellépni, a francia 1-1,5 másodperces távolságra maradt tőle. Ezzel kapcsolatos észrevételeit jelezte is versenymérnökének, de csupán annyi választ kapott, hogy megbeszélik. Végül sikerült átállítani egy olyan stratégiára, ami után még Verstappen is elé került.
Nem kis eufemizmussal élve a Ferrari eljárásának első fele szinte bevettnek mondható: megcserélik a pilótáikat, talán az addig hátrébb haladó tényleg nagyobb tempóra lehet képes. Oké, Vettel megkapta a lehetőséget, nem tudott élni vele. Ha versenyzésileg korrektek akarunk lenni, ilyenkor visszaadjuk az egyébként pályán megszerzett pozícióját annak, akitől a boxfalon elvettük azt.
Nehéz megérteni, hogy a Ferrari miért tolja ennyire túl a közvetlen irányítást most, mintha minden egyes pillanatban fogni szeretnék pilótáik kezét, ami az év ezen szakaszában kissé indokolatlan. Talán a túlkompenzálás is megfigyelhető Binottóék viselkedésében, holott tavaly még nem ő volt a csapatfőnök, de például Monzában kifejezetten hasznos lehetett volna az ilyen nehéz, de fontos döntés meghozatala, amikor Vettel, az év azt megelőző részében egyértelműen jobb volt Räikkönennél, és ez eklatáns módon megmutatkozott a pontszámaikat tekintve is.
A szezon első, második és harmadik futamán viszont, amikor még az sem világos, hogy melyik pilótád fog kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani, nehezen magyarázható, unfair és a versenyszellemmel totálisan szembemenő sorrendet erőltetni a pilótáidra.