Talán nem a most interjút adott Kövér László a legérdekesebb ember ebből a szempontból, ő a maga részéről csak a panelház liftje előtt töltött cigit szívó, magát erőshangú úrnak képzelő, agresszív gondnok. Kitiltja az újságírókat a parlamentből, frakcióalkalmazottakat a Képviselői Irodaházból, egyoldalúan pénzbírságokat osztogat ellenzéki politikusoknak, és így tovább. Ő a játszótér kövér kisgyereke, aki mindenkit meg akar verni. Mindenki ismert már ilyet legalább egyszer az életében.
Vannak nála sokkal agyafúrtabb és fiatalosabb Fidesz-vezetők is, akik pontosan tudják, hogy a választók felé közvetített hamis üzeneteik valójában félúton helyezkednek el egy mágnestakarós árubemutató-előadás és egy súlyosan társadalomellenes, újkori médiaterrorizmus között. Ők azok, akik tudatosan kiépítették a párhuzamos univerzumot maguknak, és ők azok akik azt is pontosan tudják, hogy életük mesterséges keretek között zajlik, ahol a természetes nem természetes, az igazság pedig nem igazság. Ahol a rendőr az áldozatot viszi el, a beteg a takarító körül mos fel, és bizony, ahol az ellenzék agresszív, a kormánypártok pedig szelidek.
Mégis, Kövér László volt az, aki újra bepillantást engedett nekünk ebbe az univerzumba: a házelnök pr-interjút adott saját pártlapjának, a Magyar Időknek. Ebben pedig már a kérdések is illeszkednek a fordított racionalitáshoz, hiszen az egyik így hangzik:
„Mi az oka annak, hogy ennyire durva a mostani választási kampány?” – kérdezi a pártlap a párt alapítótagját, és nyilván nem arra gondolnak ezalatt, hogy a Fidesz miért költ milliárdokat Vona Gábor lebuzizására, learabozására és lebaloldalizására, miért követteti a családját, miért vesz kamionnyi mennyiségű festéket az aktivistáinak azért, hogy országszerte minden jobbikos plakátot a felismerhetetlenségig tönkre tegyenek, vagy hogy bűncselekményt elkövetve miért gyárt álhíreket a legmagasabb, kormányzati szinten. Hanem arra gondolnak, hogy az ellenzék miért olyan hisztis, amilyen.
Kövér pedig válaszol: a durva kampánynak szerinte az az oka, hogy
az ellenzék a legdurvább és legszínvonaltalanabb
a rendszerváltás kezdete óta Magyarországon, sőt, ilyen rossz csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban volt, illetve ilyen volt még a két háború közötti korszak nyilas ellenzéke is.
Ezt követően Kövér azt mondja, hogy az ellenzékiek mindegyike béna az ország vezetéséhez, majd ügyesen visszahivatkozik arra a marosvásárhelyi fideszes akcióra is, amikor bérprovokátorok elkezdek kiabálni Vona Gáborral, hogy a Fidesz-médiának a választásokig eltelő időszakban legyen mit mutogatnia, mint „a nép véleményét”. Kicsit sem átlátszó, hogy azóta Vonának tucatnyi fórumát zavarták meg ugyanígy, magukat civilnek mutató fideszes bértüntetők.
De még ennél is jobb, amikor a Fidesz fő kihívójára vonatkozó kérdésre Kövér képes azt mondani, hogy „Az igazi ellenfél valóban nem a jelenlegi ellenzék, inkább az a gyűlölködő hangulatkeltés, amit mondanivaló, valódi alternatíva híján művelnek.”
Értik?
Gyűlölködő hangulatkeltés nem a Fidesznél és a kormánynál van, hanem az ellenzéknél.
Mondanivalója az ellenzéknek nincs, a Fidesznek van.
Ez van az ő világukban. Abban a fordított világban, ahol nincs 100 elvesztett jobbikos sajtóper, nincs tízmilliárdokból való kormányzati riogatás, senki sem homokos/arab/náci egyben, senkit nem figyelnek meg, senkin nem akarnak a választások után elégtételt venni, senkit nem bírságolnak a véleményéért, senki nem patkány, senki nem ügynök, senki nem ellenség, és senki nem lett pár év alatt milliárdos. És persze, ahol senkinek nincs programja a választásokra, csak a Fidesznek.
Nem az a legnagyobb baj, hogy ez a párhuzamos, tévképzetekre alapozott univerzum nagyon beteg sztori, hanem az, hogy igaz és létezik. De talán csak április 8-ig, aztán jöhet a rehab.