Egymás után két, más-más értékrendszerű szerkesztőség utasította vissza a napokban nyilvánosan, hogy kívülről beleugassanak/beleszóljanak, melyik újságírójuk készítsen vagy ne készítsen interjút vagy fényképet valakiről vagy valamiről. Merthogy elfogadhatatlan az ilyesmi alkudozás. Az interjú alanya vagy egy esemény szervezője nem megrendelője a sajtónak. Legalábbis a (gyengébbek kedvéért: a hatalomtól) független sajtó esetében.
Az első esetről a Válasz Online-on lehet olvasni.
„Telefonhívást kaptunk a Sándor-palotából: készítenénk-e interjút a köztársasági elnökkel? Ez az a kérdés, amelyre újság nem mond nemet. Elindult a beszélgetés szervezése, ment minden, mint a karikacsapás: jeleztük a készítő újságírók nevét, összeállítottuk a tematikát, a hivatallal közösen egyeztettük az interjú időpontját, körülményeit. Aztán a célegyenesben a kezdeményező fél a Válasz Online számára elfogadhatatlan feltételt támasztott”
– indokolta a szerkesztőség, miért nem olvasható a beszélgetés az államfővel.
„A valódi sajtóval rendelkező országokban megszokott módon jeleztük az interjút készítő két kollégánk nevét.” Így telt el másfél hét, a beszélgetésre azonban nem került sor. Két nappal a találkozó előtt ugyanis ismét telefonhívást kaptak. Arra kérték őket, hogy cseréljék le egyik kollégájukat, s helyette inkább mást küldjenek. Azért, mert mivel többször „személyében támadta” az államfőt, ezért őt az interjúért felelős munkatárs nem szerette volna a köztársasági elnökhöz engedni.
A második esetről a 444 számolt be. Az alábbi emailt kapta Németh Dániel fotóriporter, aki a 444 munkatársaként kért akkreditációt a kormánytól Ferenc pápa sajtónyilvános eseményeire.
„Kedves Vendégünk! A Nemzeti Információs Központ »Ferenc pápa Magyarországon, 2023« rendezvény Biztonsági Háttérellenőrzést Koordináló Rendszere jelzést kapott, hogy regisztrációjának elfogadása büntetőjogi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországra nézve. Kérjük haladéktalanul vegye fel a kapcsolatát vezetőjével / szervezőkkel.”
Követve a felszólítást, a szerkesztőség felvette a kapcsolatot a szervezőkkel, vagyis a Kovács Zoltán vezette Nemzetközi Kommunikációért és Kapcsolatokért felelős Államtitkársággal, és megkérdezte, hogy ez pontosan mit jelent. A válaszban azt kapta, hogy ugyan Némethet akkreditálták, de a titkosszolgálat döntése miatt „az elutasító üzenetet kapott kollégát nem áll módunkban regisztrálni”. Helyette az államtitkárság kiválasztott egy másik 444-es fotóst, akit hajlandók lennének akkreditálni.
„Ezzel a lehetőséggel nem kívánunk élni, ugyanis véleményünk szerint a szerkesztőség döntésének kell lennie, hogy melyik újságírónk fotózhat vagy tudósíthat egy rendezvényről.” – válaszolta a 444 a számukra elfogadhatatlan döntésre és indokáról. A Válasz Online pontosan ugyanígy tett, álláspontját, részletesebben elmagyarázta.
„A Válasz Online-nál soha, egyetlen alany sem szabhatja meg az interjút készítő személyét. Nincs mazsolázgatás a kollégák között.” Az újságíró mindenkor szerkesztőségét és olvasóit képviseli, jól tehát akkor végzi a dolgát, ha magánérzelmeit az ajtón kívül hagyja. „Az újságírói szerep is szerep tehát, ahogy a köztársasági elnöké is az. Fontos szerepek, hiszen a köz szolgálatára irányulnak. Köztársaságokban ezekhez éppen ezért szokás ragaszkodni, szokás őket becsben tartani – és megfelelni nekik. A köztársasági elnöknek sem kell szeretnie az újságírót: csupán válaszolnia kell a kérdéseire. Ha az újságíró netán mégsem szerepének megfelelően viselkedik a konkrét interjúhelyzetben, akkor persze az alany bármikor félbeszakíthatja a beszélgetést. Szíve joga. Egy szerkesztőség belső döntését semmibe venni – ahhoz viszont nincsen még neki sem. Eddig az ország legfőbb közjogi méltóságának hatásköre sem terjed (nemhogy hivatali embereié).
„Ez ugyanis olyan csúszós lejtő, amelyen aztán már nem lenne megállás. Aki ebbe belemegy, egyúttal elismeri: nem az olvasók képviselete a legfontosabb szempont, külső (személyes, politikai) megfontolások felülírhatják azt. Aki ilyesmibe belemegy, az asszisztál ahhoz, hogy megsértik lapjának integritását. Márpedig nekünk mindenkivel – szemüvegkészítővel, íróval, pásztorral, külföldi politikussal és köztársasági elnökkel – szemben ugyanaz az alapállásunk: nyílt lapokkal játszunk, de nem engedjük magunkat befolyásolni olyan kérdésekben, amelyek kizárólag a mi kompetenciánkba tartoznak.”
A tanulság? Az mindkét lapnál azonos. Államfői beszélgetést, illetve a pápa magyarországi útján fényképeket ugyan nem készítenek, de a lapok integritása érintetlen marad. „Azért ez nem olyan rossz üzlet.” – így a Válasz Online. A magára valamit adó médiánál elhanyagolhatatlan szempont.