A rendezvény történelmi háttere három olasz hazafi mártírhalálára való megemlékezés. Időrendben az első Carlo Borsani, akit 1945-ben lincseltek meg a partizánok. A kitüntetett háborús hős vakon tért vissza a frontról. Miután meggyilkolták, testét egy szemetes autó mögé kötötték, és azzal húzták végig a városon. Sergio Ramelli 1975-ben halt meg, milánói kórházi ágyában. Őt azért támadták meg a kommunisták, mert az egyetemi újságban több alkalommal is bírálta a vörös hordát, illetve tagja volt az MSI ifjúsági szervezetének. Lakása bejárata előtt támadták meg, és csőkulcsokkal úgy összeverték, hogy kómába esett. Néhány nappal később vesztette életét. A támadással akkoriban komolyan foglalkozott az olasz közélet. Amikor a halálát bejelentették, az olasz országgyűlésben két MSI-s képviselő kivételével mindenki felállva tapsolt. A harmadik áldozat kereken egy évvel később hunyt el, 1976. április 29-én. Enrico Pedenovi területi képviselő éppen az első Ramelli megemlékezésére tartott, amikor a kommunisták lelőtték.

A megemlékezés egy emlékmisével vette kezdetét, majd a templom előtti téren folytatódott a rendezvény, ahol szónokok és zenekarok váltották egymást. Végül a tömeg átvonult az egyik áldozat, Sergio Ramelli lakásához, ahol a HVIM képviseletében Incze Béla alelnök és Fodor Tamás vezetőségi tag helyeztek el egy gyászszalagot.
Összesen mintegy háromezren hajtottak fejet a megemlékezésen. Lengyelországból, Spanyolországból és Németországból is érkeztek a rendezvényre, amelyről a vármegyések egy videót is készítettek: