Százmilliók a kukában: darabjaira hullik a hatvani kalandpark, amit nem is használhattak az emberek

A „Kalandozzunk kerékpárral a Zagyva folyó mentén” fantázianéven futó, 1,1 milliárd forintos projekt, melynek természetesen haszonélvezője volt a Mészáros Lőrinchez köthető Duna Aszfalt is, elég hamar az országos hírek között találta magát: a kerékpárutat ugyanis egy éven belül teljesen feltörte a nád.

De ami még a silány minőségű kivitelezésnél is érdekesebb lehet, az a kalandpark, ami olyan veszélyesre sikerült, hogy pár hónappal később inkább lezárták, és igénytelen módon úgy is hagyták: elvégre a pénzt megkaptuk, a munkát kiadtuk, a szalagot átvágtuk, a többit meg majd elfelejtjük valahogy – gondolhatták a hivatalban.

Alapvetően annyit kellett volna tenni, hogy

1. építenek egy kerékpárutat Hatvan és Boldog között
2. építenek hozzá egy kis hidat

A Zagyva folyó árterében lévő komplexum ehelyett három részből áll:

1. óriási méretű, cikkcakkban közlekedő betonhíd
2. alatta fából készült kerékpáros kalandpark
3. a földön pedig biciklis ugratók sora

A valóság azonban, amivel a hatvaniak találkoznak, a következő:

1. van egy túlméretezett, kanyargó betonhídjuk, amin tilos bringázni
2. alatta van egy lezárt, az összeomlás szélén álló biciklipálya
3. és néhány sittes, gazos bukkanó, ami triál-pályára csak akkor emlékeztet, ha szólnak róla, hogy az az.

Tehát ez a helyzet jelenleg. De hogy jutottunk el idáig?

A beruházást 2015 júniusában adták át, és az önkormányzat nem is sajnálta a cirkuszt: hívtak zsonglőröket, táncosokat, zenészeket, arcfestőket. Állt a bál, vágódtak a szalagok, a Fidesz megmentette a világot, ismerjük.

A kalandparkot az átadás után viszont csak időszakosan, külön nyilatkozat fejében lehetett használni, végül szeptemberben be is zárt. Közben tartottak egy reklámfotózást is a helyszínen, amin gerinctörést szenvedett egy profi biciklis, így nem is csoda, hogy nem nyitott ki újra a pálya.

Nem sokkal később a 60lap.hu szerint a sportoló a következőket írta:

Ma 6 hete, hogy a hatvani kerékpáros kalandpark pályáján, a pályát népszerűsítő reklámfotózáson vettem részt kis családommal, (nem engedély nélkül, mint ahogyan az a közmédiában elhangzott, hanem kérésre, szívességből) amikor súlyos sérülést, gerinctörést szenvedtem a pálya billenő (akkor nem billenő) részénél. Hálát adok az élő teremtőnek, hogy azt az óriási esést túléltem (a sisakom négy helyen tört el) és olyan helyre tett le ahol a közvetlen közelben levő cölöpök és a lekaszált növényi csonkok nem nyársaltak fel.

Ami jelenleg is abszolút szembetűnő, hogy az egyébként ártérben fekvő, tehát időszakonként víz által borított pálya csak addig látott emberi kezet, míg az uniós pénzekből felépítették azt. A pálya testét adó fenyődeszkák ugyanis nem lettek lekezelve, nyersen korhadnak immáron második éve, és ennek meg is lett az eredménye:

A deszkák törései ráadásul – mivel ugye zárva van a park -  úgy keletkeztek, hogy még komolyabb terhelést sem kaptak. Ilyen állapotban minden bizonnyal már most teljes felújításra szorul a pálya, hiszen életveszélyes helyzetet teremtene, ha menet közben törnének ki a lécek a kerekek alatt.

Mindezt már az N1TV 2015 októberi riportja is megjósolta, és azóta sem történt semmi változás:

Az enyhén billegő, még gyalogosan is instabilnak érezhető pálya eleve olyan meredek és keskeny, hogy arra egy átlagos bringás semmilyen formában, de még egy kezdő extrém sportoló is csak alapos felkészülés után mehetne rá.

Tehát a kivitelezésnél úgy tűnik, eleve nem lett jól behatárolva a célközönség, hiába érvelt az önkormányzat eleinte amellett, hogy ez így jó lesz. Mert dehogy lesz, és nem is lett.

A kalandpark veszélyességét egyetlen dolog árnyékolja: kőhajításnyira van tőle a hatvani kórház, így a városvezetés legalább a gyors mentésre gondolt, ha másra nem is.