A fent nevezett - lapinformációk szerint művész - úr olyan erővel igyekezett lecsapni az orbáni, lázári, rogáni oligarchák (oligarchia - értik, ugye?) bűzhödt rendszerére, hogy a nagy igyekezetben csak egy hamisítatlan, igazi, 100 százalékig gyalázkodó, lenéző, sértő és céltalan gyűlölködést sikerült összeollóznia, ami mindenről szól, csak nem az orbáni, lázári, rogáni oligarchák bűzhödt rendszeréről. De sebaj, sokkal fontosabb dolgot talált meg: a "szélsőjobboldali veszélyt", ami - tudjuk jól - mindig és mindenütt ott van, ráadásul folyamatosan növekszik is.
Hogy a fantáziátlanság, vagy simán csak a tudatlanság az ok, nem tudjuk, mindenesetre tény: a kedves szerzőnek láthatóan nem igazán tűnt fel, az elmúlt öt évben Magyarország kormányát a Fidesz adja, nem a Jobbik, s nem a Magyar Gárda (ami ugye nincs is, hiszen betiltották - lásd szabadságjogok fejezet), az utcákon pedig viszonylag ritkán menetelnek súlyos, nyilas bakancsok.
No persze az ilyen apróságok a legkevésbé sem kell, hogy összezavarják a balliberális rettegés kellemes akolmelegében tanyázó elvbarátokat, de láthatóan a kormánytöbbség több év óta tartó szabad rablása már kevésbé rázza össze a tábort, féljünk inkább egy kicsit a szélsőjobbtól.
Oligarchiának nevezi kis művét Turai, kár, hogy nincs benne egy sem. Pedig nemcsak egy négyperces mesét, egy egész évadnyit kitenne a Fidesz-rendszer bírálata, a szerző mégis inkább a nemzeti érzést tekintette fő ellenségének, olyanon gúnyolódva, amelyet maga is mélyen megvet.
Halált megvető bátorsággal gúnyolódik azon, amin ebben az országban nemcsak, hogy divat, de egyes körökben egyenesen kötelező is gúnyt űzn. Ez aztán a bátor művészet.
Mégis, arra azonban jó ez a kis videó, hogy megmutassa, mennyire nem értik a 2014-es, 2015-ös Magyarországot odaát.
Olcsó szórakozás hülye gyerekeknek. Ennyi maradt nekik.