Kertész a lapnak az mondta, hogy a holokauszttal kapcsolatban nem a saját története érdekli, hanem a nyelv, vagyis az, hogy „miféle nyelven lehet kimondani”, hogy hatmillió zsidót „egyszerűen kiirtanak”.
Hozzátette, hogy a kérdés nemcsak Auschwitzra vonatkozik, hanem Magyarországra is, mert „a totalitárius diktatúra nyelvét” Auschwitz-Birkenau után Magyarországon is megtapasztalta, a Rákosi-korszakban és a Kádár-rendszer idején.
Arra a felvetésre, hogy gyakran hangoztatja: a holokauszt nem üzemi baleset volt, Kertész Imre azt mondta, „nem a történelem kisiklása, hanem szükségszerűség vezetett ahhoz, hogy Auschwitz megtörténhetett”, és „sok jel utal arra, hogy ez megismétlődik”.
Arra a kérdésre, hogy milyen jeleket tapasztal, a párizsi vérengzésre utalva kifejtette, hogy már az utóbbi időszakban történt támadások, merényletek előtt az volt a véleménye, hogy „a demokrácia nem tudja megvédeni magát” és nem érzékeli a fenyegető veszélyt. „El tudja például képzelni, hogy Párizs 200 év múlva muzulmán város lesz?” - vetette fel.
Előfordulhat, hogy az európai kultúrát támadás éri és megsemmisül, ha „nem találjuk meg a módját annak, hogy demokratikus úton megvédjük” - mondta Kertész Imre. Szerinte a támadás mellett a védekezéshez is „erős emberek” kellenek. Ezért „nagyon is el tudom képzelni, hogy látszólag a demokrácia védelmének érdekében cselekedve lassan kialakul egy ’határőrség’, amely befelé is veszélyessé válik" - fejtette ki.
Az európai kultúrát és értékeket csak akkor lehet megóvni, ha „kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát” - mondta Kertész Imre. Arra a kérdésre, hogy van-e erre esély, azt mondta: „Nem tudom. Talán.”
Kertész tavaly szeptemberben meglepő kijelentést tett a Die Zeit az "Egy holokauszt-bohóc voltam" címmel megjelent interjújában. Szerinte nevét és személyét felhasználták a holokauszt-iparban. "Egy részvénytársaság lettem, egy márka. A Kertész márka" - nyilatkozta akkor Kertész Imre.