A december 28-i első kör után versenyben maradt két jelölt, Kolinda Grabar Kitarović és a korábbi elnök, Ivo Josipović között az utolsó pillanatig éles küzdelem folyt. Az eredmény végül korántsem nevezhető magabiztosnak: míg Josipović a voksok 49,26 százalékát gyűjtötte be, Grabar Kitarović alig többet, 50,74 százalékot kapott, ami jól mutatja a horvát társadalom megosztottságát. Bár az új elnök asszony, aki az első nő a horvát elnöki székben, határozott cselekvési tervről beszél, félő, hogy a horvátok többségének támogatását nem igazán tudhatja maga mögött.
Kik szavaztak a jobbközép jelöltre?
A horvát elnökválasztás első körében még négy jelölt mérkőzött a választók bizalmáért. A két nagy, „Kolinda” és Josipović mellett az egykori HDZ-s vezető, a radikális jobboldali Milan Kujundžić és a mindössze 25 éves civil aktivista Ivan Vilibor Sinčić tudta megszerezni az induláshoz szükséges támogatást. Ahogy azonban várható volt, Kujundžić és Sinčić esett ki a választás első fordulójában.
Grabar Kitarović és Josipović között pedig éles verseny kezdődött, melynek végén a jobbközép jelölt mindössze 32 ezer szavazattal kapott többet a korábbi elnöknél. Ez az adat még súlyosabb annak fényében, hogy az előnyt biztosító szavazatok jelentős része nem Horvátországból, hanem a külhoni horvát állampolgároktól érkezett. Ezek nélkül a voksok nélkül „Kolinda” mindössze 1989 szavazattal győzte volna le ellenfelét. Figyelembe véve ezt, valamint a kiesett két jelölt támogatóinak átszavazását, az új elnök asszony támogatottsága nem mondható túl erősnek.
Az országon belüli választási földrajz egyébként nem tartogatott sok meglepetést. Isztria és az ország északnyugati területei továbbra is erősen baloldali elkötelezettségűek, míg Szlavónia és Dalmácia a jobboldal fellegvárai maradtak.
Kié a győzelem?
Kérdés persze, kié a nehezen kiharcolt győzelem és milyen hatásai lesznek a horvát belpolitikára? Ismert, hogy a jelenleg kormányzó Szociáldemokrata Párt (SDP) számos alkalommal haragította magára a horvát közvéleményt olyan kérdésekben is, melyek kevéssé kötődnek politikai oldalakhoz. A Zoran Milanović vezette baloldali kormány hatalmi gőgje, valamint a nemzeti érzésekkel szembeni teljes közönye és szerbbarátsága oka lehetett a mostani vereségnek.
Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy korábbi kormányzásai során a HDZ is alaposan lejáratta már magát korrupciós ügyeivel, úgy tűnik azonban, hogy Grabar Kitarović új névként valamennyire képes volt feledtetni a botrányokat. Ahhoz képest, hogy a 2010-es, előző elnökválasztáson a HDZ jelöltje be sem jutott a második fordulóba, Josipović pedig harminc százalékot vert ellenfelére, a változás jól mutatja a baloldal iránti bizalom fogyását.
Nagy talány azonban, mit hoz az új felállás 2015-ben? A HDZ-s elnöknek ugyanis egy baloldali, SDP-s kormánnyal kell együtt dolgoznia. Olyan kormánnyal, melynek feje, Zoran Milanović viharos évet ígért, mely nem sok jóval kecsegtet a reformokat hirdető elnök asszony számára. A baloldal mellett azonban ott van a HDZ is, mely Grabar Kitarovićból elnökjelöltet csinált. Ennek politikai tőkéjét pedig lehet, hogy többen is szívesen felhasználnák. Például Tomislav Karamarko pártelnök, aki a választás éjszakáján először jelent meg a szónoki emelvényen a jobbközép stábból.
Kicsoda az új horvát elnök asszony?
Noha Kolinda Grabar Kitarović nem új szereplője a horvát politikának, azonban az utóbbi időkig nem volt különösebben jól ismert a választók számára. A Fiume mellől származó, fiatalkori éveinek jelentős részét az Egyesült Államokban töltő 46 éves politikusnő pályafutását a Horvát Demokratikus Közösségben (HDZ) kezdte, majd 2003 és 2008 között a párt kormányainak EU-ügyi minisztere, majd külügyminisztere volt. Ezt követően 2011-ig hazája washingtoni nagykövete volt, majd a NATO főtitkárának nyilvános diplomáciáért felelős tanácsadója volt. Diplomataként és politikusként is jelentős szerepet vállalt Horvátország EU-s és NATO-integrációjában. A hazai politikába az elnökválasztási kampánnyal tért vissza és építette föl ismertségét és népszerűségét.
Horvátország a geopolitikai küzdelemben
Noha a horvát elnöki poszt, hasonlóan a magyarhoz, szimbolikus jelentőségű, az új államfő korábbi diplomáciai karrierjét ismerve aligha lehet kétséges, hogy személyes preferenciáinak és kapcsolatainak az ország külpolitikájára is rányomja majd bélyegét. Horvátország és a horvátok külpolitikai orientációjának meghatározó pontja a szerbekkel való szembenállás, valamint a nyugati, katolikus kultúrkörhöz való tartozás hangsúlyozása. Ennek eredménye a jobbközép többnyire kritikátlan optimizmusa az EU-val kapcsolatban, de még a radikális nemzeti oldal is inkább az uniós integráció keretein belül látja az ország jövőjét.
Ez a görcsös szembenállás a jelenleg is regnáló baloldali kormánnyal változott ugyan, ám a változás nem az ország lehetőségeinek jobb kihasználását, hanem egy „merjünk kicsik lenni” hozzáállást hozott, mely az euroatlanti érdekek szolgalelkű követésén túl még a nemzeti büszkeséget is rombolta a szerbeknek tett megalázkodó gesztusokkal, valamint a honvédő háború folytonos degradálásával.
Kolinda Grabar Kitarović retorikájában komolyan épít a horvát nemzeti büszkeségre, megválasztása után pedig nem mulasztotta el meglátogatni a baloldali kormány ellen tüntető veteránokat sem, hogy ott a honvédő háború emlékét dicsőítse. Politikai múltja és az ország euroatlanti irányba tett lépéseiben való aktív részvétele azonban aligha hagy kétséget afelől, hogy Horvátország és a horvát jobboldal továbbra is a nyugati érdekek hű támogatója marad.