Az Országgyűlés elnöke a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település 1934-ben állított első világháborús emlékműve előtt egyebek mellett azt mondta: magyar hőseink egy ezredéven át azért áldozták életüket, hogy Magyarország magyar ország maradhasson, ahol a magyar emberek akarata és érdeke a legelső.
Az emlékműnél, amely mellé a Szent Korona másolatát is elhelyezték, első világháborús egyenruhát viselő katonák álltak őrséget.
Kövér László beszédében Márai Sándornak az ember hőssé válásának lényegét leíró szavait idézve azt mondta:
"minden ember és minden nemzet életében felvirrad a nap, mikor meg kell érteni, hogy semmire és senkire nem számíthatunk e világon: egyedül vagyunk. (...) Ez a pillanat, mikor minden ember - emelt fővel vagy akár fogcsikorgatva, akarata ellenére - hős lesz".
A házelnök szerint ezt tapasztalta meg a magyarság egy ezredéven keresztül, ez volt és ez marad a magyar hősies újjászületés lényege az elmúlt és az elkövetkező ezredévben egyaránt. Azok a magyar hősök, akik előtt az emlékünnepen tiszteleg az ország, a létező legnagyobb vámot fizették a lehetséges legnagyobb vámszedőnek, a történelemnek - tette hozzá.
Az utókor által hősökként tisztelt magyar emberek életüket adták azért, hogy helytállásukból a magyar utókor erőt és példát merítve mindig újjászülessen, és továbbhaladjon a történelem útjain, az újabb vámszedő helyekig - folytatta a házelnök, felsorolva Muhit, Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Doberdót, a Don-kanyart, az 1956-os pesti utcát,
"ahol mindig egyedül maradtunk, ahol mindig magyar hősök születtek és haltak, ahol a mérhetetlen életáldozatból és szenvedésből azonban mindig újjászületett a magyar élet".
Vámosújfaluról szólva azt mondta: a település háromszor pusztult el és háromszor született újjá a történelemben. Az 1300-as évek végén az árvíz semmisítette meg, 1567-ben és 1683-ben pedig a törökök pusztították el. A korabeli vámosújfaluiak azokban az időkben végzetesen egyedül maradtak, és csak magukra számíthattak, azaz "tulajdonképpen kénytelenek voltak hősökké válni".
Kövér László emlékeztetett arra, hogy Magyarországon először 1917-ben, az első világháború idején született törvény arról, hogy a hazáért életüket áldozó hősökről meg kell emlékezni. 1924-ben újabb törvény rögzítette, hogy
"a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja és a mindenkori magyar hősi halottak emlékének szenteli".
1924 és 1945 között minden évben méltóképpen emlékezhettek a magyarok a hőseikről, 1945 és 1990 között a kommunisták betiltották a magyar hősök emléknapját, elfojtani kívánták az emlékezetét mindannak, ami a magyarok számára erőt, önbizalmat és önbecsülést adhat - mondta Kövér László, hozzáfűzve, 2001-ben, az első Orbán-kormány idején az Országgyűlés helyreállította a magyar hősök emléknapját.
A házelnök hangsúlyozta: az életüket feláldozó magyar hősöknek az emlékezés mellett azzal nyújtható igazi elégtétel, ha a mai magyarok munkájukkal megerősítik mindazt, amiért a hősök életüket adták: a szabad, demokratikus, önrendelkező Magyarországot és az öntudatos, összetartó magyar nemzetet.
Egyúttal kötelességnek nevezte "a nagyvilágban élő magyarok közötti lelki, szellemi és közjogi kötelékek" megerősítését is.