Miért nem lehet egy olyan jogszabályt megalkotni, amely biztosítaná, hogy ne kelljen sok 10 milliárd forint közpénzt elkölteni olyan kármentesítésekre, amely során az állam viseli a költségeket a valódi felelősök helyett!? - értetlenkedett lapunknak Simon Gergely a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
"A döntéshozók úgy tesznek, mintha ez egy extrém, radikális kérdés lenne"
- fűzte hozzá a zöld szervezet aktivistája.
Csütörtök délelőtt a Greenpeace a BVM Illatos úti telephelyén tartott sajtótájékoztatót, ahol a legfrissebb méréseik eredményeit osztották meg a nyilvánossággal. Mások mellett elhangzott, hogy a vizsgálat 11 mintában háromféle szennyezőt is kimutatott, melyek közül kettő szinte biztos, hogy a volt Budapesti Vegyiművek területéről juthatott ki.
Akut, egészségre közvetlenül káros mennyiségben nem találtak szennyezést, ám a kimutatott veszélyes anyagok megjelenése a környezetben aggodalomra ad okot.
A további szennyezés megelőzése érdekében halaszthatatlan a kockázatok részletes felmérése és a terület teljes kármentesítése.
A helyszínen ugyanakkor kiderült az is, hogy bár a volt BVM területén található több ezer tonnányi veszélyes hulladékot június elején elkezdték elszállítani, a hordók egy része még mindig a helyszínen van.
A 11 mintából 10 esetben kimutatható volt a DDT vagy bomlástermékei. Ezek közül:
2 mintában kiugró mennyiségben (a XIX. és a XX. kerület BVM felé eső részén)3 mintában szignifikáns mennyiségben (IX. kerület, József Attila lakótelep és Gubacsi út),5 mintában pedig csekély mennyiségben voltak jelen.
Ezekről azonban nem lehet bizonyosan állítani, hogy a BVM területéről származnak. Azonban a DNBS esetében (amit három pormintában mutattak ki: az Illatos úton, a XX. kerületi Nádor utca padlásterében, és a IX. kerületi Napfény utca egy erkélyén) már egészen más a helyzet - mint korábban írtuk: a DNBS (4-klór-3,5-dinitro-benzoesav) nemcsak a talajvízre, a felszíni vízre, a talajra, de a levegőbe jutva az emberi egészségre is kifejezetten veszélyes; ez egy vegyipari melléktermék, mely szilárd por halmazállapotú, a szemet, a légzőszerveket és a bőrfelületet is izgatja.
Emlékezetes, a DNBS hulladék helytelen tárolása, nem megfelelő kezelése miatt a Környezetvédelmi Felügyelőség 2005-ben
49.245.000 forint bírság megfizetésére kötelezte a BVM-et,
amit a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyott. Egyben fel is szólították a céget az anyag ártalmatlanítására, elszállítására.
Azonban a Vegyiművek 2007-ben felszámolás alá került, a Fővárosi Bíróság az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Zrt.-t jelölte ki felszámolónak, viszont
a veszélyes hulladék továbbra is a telepen maradt, érintetlenül.
A 2009-es adatok (becslések?) szerint 382,725 tonna DNBS megnevezésű anyag volt az Illatos úton, amelynek a mennyisége az évek múlásával csak növekedett - de csökkenni biztos, hogy nem csökkent.
Szintén három mintában volt kimutatható a 3A-BTF és a 4A-BTF (más néven 3-amino-benzotrifluorid és 4-amino-benzotrifluorid, avagy 3-(trifluorometil)-benzamin és 4-(trifluorometil)-benzamin) - derült ki a Greenpeace csütörtöki sajtótájékoztatóján. A három minta közül kettőt a BVM egykori területéről vett a zöld szervezet – olyan cégek épületének párkányán kiülepedett porból, amelyek ma is ott működnek, míg a harmadik minta egy sok éve porosodó padlástérből származott, a XX. kerület BVM felé eső részén.
Egyszerűen fel kell számolni Budapest területén ezt a méreg-gócpontot - szögezte le Simon Gergely, ugyanis - tette hozzá -
amíg a hordókat nem szállítják el, és amíg a szivárgást nem állítják meg, az Illatos út folyamatos kockázatot jelent a fővárosban élők számára.
Sem a szennyezett talajvizet, sem pedig a szálló port nem lehet kerítéssel megállítani, sarkította le a véleményét a vegyianyag-szakértő, egyben kiemelte azt is, ha végre sikerülne a szennyezés forrását megszüntetni, utánpótlás híján a kitettségünk mértéke is rohamos mértékben csökkenne.
Abban viszont egyetértettünk, hogy az Illatos úton történt eddigi pozitív változások egyértelműen a média nyomásának köszönhetőek, amit viszont az az egyszerű tény táplált, hogy a BVM telephelye bizony lakott területen található, és nem pedig eldugva, egy kistelepülés határában.
Viszont Simon Gergely mindössze elégségesnek nevezte, ha végül eltakarítják a veszélyes hulladékot az Illatos útról, a szakember ugyanis a megfelelő és elrettentő erővel bíró jogszabályi környezetet hiányolja. Hogyan beszélhetünk környezeti felelősségről, ha például a vörösiszap-katasztrófa során is a kárrendezésre költött milliárdokat a magyar költségvetésnek kell állnia, nem pedig a felelősöknek (erről is írtunk már többször).
Mintha hiányozna a politikai akarat, a helyzet megváltoztatására
- tűnődött el Simon Gergely.
A Greenpeace ezért azt kéri a kormánytól, hogy:
- Haladéktalanul vizsgálja ki, hogy az Illatos út mérgei veszélyeztetik-e a környéken élő lakosokat – és ha igen, hogyan.- Tegyen meg mindent azért, hogy az egykori BVM területén mielőbb megkezdődjön a teljes kármentesítés. Fontos, hogy a hatóságok garantálják: ne történjen az elszállítás során kiporzás, mert a felszedett hordók alatt és környékén maradt vegyi anyagokat szabadon kiviheti a szél.- Követeljen meg valós pénzügyi garanciát a veszélyes anyagokkal, technológiákkal dolgozó cégektől. Ez szavatolná „a szennyező fizet” elvének gyakorlati érvényesítését, és a károkért felelős vállalkozások pénzügyi helytállását a környezetben általuk okozott károkért.
S ha már szóba került a politikai motiváció esetleges hiánya, emlékeztetnünk kell az Olvasóinkat, hogy az Illatos úton tapasztalt katasztrófa-közeli állapotokról négy egymást követő kormány is tudott, csak épp hanyagságból, vagy pénzügyi érdekből, de egyikük sem lépett. S az már csak hab a tortán, hogy a BVM telephelyének kármentesítéséért felelős Pest Megyei Kormányhivatalnál sem követték szigorúan a törvény minden betűjét.
Mindeközben a Greenpeace méréseinek az eredménye azt valószínűsíti, hogy