A most kiszivárogtatott üzenetek ugyan szintén akkor íródtak, amikor Hillary Clinton irányította az amerikai diplomáciát (2009 és 2013 között), ám ezek a levelek a külügyminisztérium és a Clinton Alapítvány közötti együttműködést támasztják alá. Részben azt igazolják, hogy a minisztérium magas rangú közalkalmazottai a magánalapítvány ügyeit intézték, részben pedig arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a Clinton Alapítványnak nagy pénzadományokat felajánlók, köztük gyakran külföldiek is, feltehetőleg
az adományért cserében szívességet kértek a Clinton vezette külügyminisztériumtól.
A napokban nyilvánosságra került e-mailek egyikéből például az derül ki, hogy Gilbert Chagoury nigériai-libanoni ingatlanfejlesztő egymillió és ötmillió dollár közötti összeget adományozott a Clinton Alapítványnak, majd Clinton két bizalmi munkatársával levélben egyeztetett arról, hogy
a minisztérium összehozza őt az Egyesült Államok libanoni nagykövetével. Clinton munkatársainak válaszleveléből kiderül, hogy a kérés meghallgatásra talált.
James Grimaldi, a The Wall Street Journal című lap munkatársa, aki évek óta foglalkozik a Clinton Alapítvány ügyeivel, Amy Goodman baloldali újságírónő ismert rádióműsorában erre azt mondta a hétvégén: évek óta ismert a magánalapítvány és a személyes összefonódások hálója.
A Clinton Alapítványt 1997-ben alapította Bill Clinton volt elnök, azzal a céllal, hogy "segítse az embereket világszerte abban, hogy képesek legyenek megfelelni a globális egymásra utaltság kihívásainak". Az alapítvány egyébként ügyel arra, hogy a nyilvánosság igyekezzen magát karitatív szervezetként bemutatni. Amellett, hogy nagyipari szinten űzik a korrupciót, foglalkoznak afrikai oltási programoktól a klímaváltozásig sok mindennel. E remek emberbaráti szervezet azért gondosan titkolja a támogatók nevét - és ez aligha pusztán az adományozók szerénysége miatt van így. Például, ugyan mi oka lett volna - az egyébként korrupciós ügyektől hemzsegő - FIFA-nak letagadnia, hogy komoly összegeket utalt át egy "jótékonysági szervezetnek"? Hacsak nem az, hogy a magasztos célok helyett valami egészen más motiválta.
Évek óta lengi körül az a gyanú a Clinton Alapítványt, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején külföldi kormányok, politikusok és vállalatok az alapítványnak nyújtott támogatásokkal "
"vásárolták meg maguknaka bejutást a külügyminisztériumba,"
és érdekeik érvényesítését az Egyesült Államokban. Ezzel összefüggésben gyakran merült fel a dzsihadista terrorizmus olyan lelkes támogatóinak neve is, mint
Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait, vagy az Egyesült Arab Emírségek.
Legalább ennyire gyanús Marokkó kormányainak vagy uralkodóinak nagylelkű támogatása, és a stratégiai cikkekkel (például uránbányászattal és -kereskedelemmel) foglalkozó orosz állami vállalatok több millió dolláros emberbaráti felbuzdulása is.
A The New York Times című napilap tavaly arról írt, hogy a Hillary Clinton vezette külügyi tárca - két másik minisztériummal együtt - jóváhagyta, hogy egy orosz állami vállalat felvásárolja a kanadai Uranium One nevű céget, amely húsz százalékban ellenőrzi az amerikai uránipart. A The New York Times oknyomozó riportja szerint
az orosz cég utána jelentős adományt utalt át a Clinton Alapítványnak.
Ez a történet különösen annak fényében érdekes, hogy az elmúlt hetekben Clinton és a hozzá közel álló média 0-24-ben azt harsogta, hogy a republikánus jelölt, Donald Trump valójában Putyin zsebében van, és az amerikai helyett az orosz érdekek képviselője.
A The Atlantic című lap pedig a marokkói uralkodó bőséges adományának történetét elevenítette fel, sejtetve, hogy ezek után a Clinton irányította amerikai diplomácia "jobban figyelembe vette, veszi" Rabat érdekeit a nyugat-szaharai konfliktusban.
Ennek a sztorinak a báját pedig az adja meg, hogy a Koszovóban a népek önrendelkezését, Szíriában az emberi jogokat oly komolyan vevő Clinton-klán elegendő mennyiségű zöldhasúért cserébe
simán szemet huny egy független ország negyven éve tartó megszállása és brutális elnyomása felett.
(Nyugat-Szahara 1976-ban szabadult fel a spanyol gyarmati uralom alól, ám Marokkó egyből lerohanta, és a mai napig megszállva tartja.)
Az elnökválasztási kampányban ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek a Clinton Alapítvány ügyeit és Hillary Clinton szerepét firtatják.
"Mikor látunk a CNN televízióban riportokata Clinton Alapítvány korrupciójáról?"
- fogalmazott, nem is egyszer a demokrata párti elnökjelölt republikánus vetélytársa, Donald Trump. Aki még azt is felvetette, hogy a szaúdiaktól kapott dollármilliókat az alapítványnak vissza kellene utalnia a sivatagi királyságba.
Hillary Clinton mindig tagadta, hogy külügyminiszteri döntései és a Clinton Alapítvány üzletmenete között bármiféle kapcsolat is lett volna. Csakhogy kínos tényekre is fény derült: nevezetesen arra, hogy egyes adományokat - és az adományozók kilétét - nem hozták nyilvánosságra, annak ellenére, hogy Hillary Clinton
kötelezettséget vállalt erre, amikor 2009-ben belépett a State Department (külügyminisztérium) szolgálatába.
Akkor egyébként kilépett a Clinton Alapítványtól. Egy 2008 decemberében született memorandum értelmében magának az alapítványnak is kötelezően előírták, hogy nyilvánosságra kell hoznia minden új adományozó kilétét, éppen az érdekkonfliktusok elkerülése végett.
A CNN hírtelevízió információi szerint a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) már 2015-ben vizsgálatot akart indítani az Clinton Alapítvány vitatott ügyeiben, korrupció gyanúja miatt, s az igazságügyi minisztérium három tisztségviselője zöld utat is adott volna ehhez,
ám a feletteseik "felülírták" a döntést.
A republikánusok elnökjelöltje, Donald Trump rögvest közölte: a politikusok, mint Clintonék is, a közhivatalt saját gazdagodásukra használják fel. Rand Paul, Kentucky állam szenátora pedig egy televíziós interjúban azt javasolta, hogy Hillary Clintont állítsák bíróság elé.