Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adataira hivatkozva a Növekedés.hu azt írja, hogy az orosz-ukrán háború kirobbanása miatt a búzafelvásárlási árak 2022 nyarára tonnánként 130 ezer forint fölé szöktek, míg a mostani árak mindössze 60 ezer forint körül mozognak.
A drasztikus áresés óriási csapás a gazdálkodóknak, akik a korábbi drágulás hatására az év elején még azt remélték, hogy a tonnánkénti búzaárak elérhetik a 200 ezer forintot is. Ezzel szemben néhány hete az új búzára 50 ezer forint alatti tonnánkénti árajánlatokról is lehetett hallani a hazai piacon, ténylegesen pedig 50-55 ezer forintos üzletek is köttettek, mivel az aratás után bevételre szoruló gazdálkodók egy része ilyen áron is kénytelen volt értékesíteni terményeit.
Jó hír lehet ugyanakkor a termelőknek, hogy az utóbbi időszakban némileg növekedésnek indultak a nemzetközi tőzsdei jegyzések. Elemzők az áremelkedéseket alapvetően az orosz-ukrán háború egyes eseményeinek tulajdonítják, de egyelőre kérdéses, hogy a változások mennyire jeleznek új tendenciát, illetve mennyire lesznek tartósak.
Az Európában irányadó párizsi gabonatőzsde (MATIF) 230-240 eurós tonnánkénti jegyzései ma mindenesetre azt tükrözik, hogy a tőzsdén 90 ezer forintot meghaladó összeget ér egy tonna malmi búza. Bár a hazai termelői árak a szállítási, raktározási és egyéb költségeket nem tartalmazzák, így is feltűnően nagy, tonnánként több tízezer forint a különbség a magyar és a párizsi árak között.
A komoly differencia elsődleges magyarázata, hogy az unióba most korlátlan beszállítási lehetőséget élvező ukrán gabona Magyarországon, illetve a közép-kelet-európai régiában – lokális hatásként – lenyomja az árakat.
Bár az Ukrajnával határos tagállamok elérték, hogy területeiken az Európai Bizottság az ukrán gabonára importtilalmat léptessen életbe, Magyarországra a korábbi időszakban közvetlenül vagy közvetve több mint 2 millió tonna ukrán gabona érkezett. Igaz, ennek nagy része – mintegy 1,6 millió tonna – takarmánykukorica volt, de az összesen 400 ezer tonnára tehető importált búzamennyiség is növeli az úgynevezett átmenő készeteket az ide betakarítás előtt.
A piaci események szempontjából további fontos tényező lehet, hogy a múlt évi 4,1-4,2 millió tonnánál jóval több, akár 5,7 millió tonna búza is teremhet az idén. Ez azt is jelenti, hogy a gazdálkodók a belföldi igényeket meghaladó mennyiségű terményt arathatnak le, ígyaz átmenő készletekkel együtt mintegy 3 millió tonna búzának külföldön kell értékesítési lehetőséget keresni.
A valószínűsíthető túlkínálat nyomán a lap felidézi, nem véletlen, hogy Nagy István agrárminiszter a közelmúltban arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán termékekre vonatkozó, szeptember 15-én lejáró régiós importtilalmat meg kell hosszabbítani.
Az ukrán termények azonban így is fokozódó konkurenciát támasztanak a távolabbi EU-tagországokban, így például Olaszországban, amely a magyar minőségi búza egyik fő felvevőpiacának számít.
A hazai kereskedők máris olyan külföldi piacvesztéstől tartanak, amely hosszabb távon is éreztetheti kedvezőtlen hatását a magyar búzaexportban. A tavalyi súlyos aszály után az árcsökkenés most kifejezetten érzékenyen érinti a gazdálkodókat, akik jóval nagyobb költségekkel – elsősorban műtrágyakiadásokkal – voltak kénytelenek termelni. Egyes kalkulációk szerint a búza hektáronkénti önköltsége ma akkor is legalább 300 ezer forintra tehető, ha az üzemekben drasztikusan – akár már ésszerűtlen módon – visszafogták a ráfordításokat. Így a mai árak mellett az önköltség eléréséhez is 5-6 tonnás hektáronkénti termésátlagra lenne szükség, amelyet a termelők jelentős része nem tud elérni.
Ágazati számítások szerint legalább 80 ezer forintos tonnánkénti felvásárlási áraknak kellene kialakulniuk ahhoz, hogy a termelők valamelyest fellélegezhessenek. Ha ezt az árszintet a betakarítás utáni időszakban nem sikerül elérni, a búzaterület 40-50 százalékán egyértelműen veszteséges lesz a termelés.
A jelenlegi árviszonyok alapján pedig nem valószínű, hogy a 80 ezer forintos küszöböt belátható időn belül meg lehet közelíteni, illetve át lehet lépni a hazai piacon. A drasztikus áresés kedvezhet ugyanakkor a malmoknak, amelyek az új termésből jóval olcsóbban juthatnak alapanyaghoz, és ez a lisztárakban is megmutatkozhat.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a malmi értékesítési lisztárak már hónapok óta esnek, mert a sokszereplős iparágban a túlkínálat hatására negatív árverseny alakult ki. E tendencia az AKI adatai szerint máig mintegy 30 százalékos áresést eredményezett, és kifejezetten előnyös a fogyasztók számára, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy az élelmiszerekre korábban életbe léptetett ársapkák augusztusi eltörlése a lisztpiacon ne okozzon sokkot a vásárlóknak.
Nagy kérdés viszont, hogy a búza és a liszt árcsökkenése hogyan hat majd a kenyérárakra. Egyértelműnek tűnik, hogy itt is ár-visszarendeződésnek kellene következnie, de az utóbbi időszak eseményei azt mutatják, hogy a kenyérpiacon más tendenciák érvényesültek.
A tavaly felgyorsult gabonaárrobbanás hatására sok kenyérféleség ára átlépte a kilónkénti ezer forintot, míg a félbarna kenyér kilónkénti fogyasztói átlagára az AKI szerint a közelmúltban 690-750 forint között mozgott.
Korábban az N1TV riportjában arra hívták fel a figyelmet, hogy még az idei jó termés ellenére is csak alig jönnek ki önköltségi áron. Bencze János, a Jobbik-Konzervatívok agárpolitikusa sem zárta ki az ukrán gabona megjelenése nyomán kialakult árakat, de úgy véli az alacsony árak mögött az is állhat, hogy kormányközeli vállalkozások próbálnak így újabb termőterületekhez jutni.
Címlapkép: A Hajdúböszörményi Béke Mezőgazdasági Kft-ben az árpa aratásával kezdődött meg a gabonafélék betakarítása. Fotó: MTVA/Bizományosi/Oláh Tibor