A 2. magyar hadsereg Németország nyomására 1942 nyarán vonult ki a frontra, ahol a nyári offenzívába bekapcsolódva visszaszorították szovjet arcvonalat. A német hadsereg azonban ezt követően Sztálingrád térségére összpontosított, így a Donnál lévő front mintegy kétszáz kilométeres szakaszának védelmét teljes egészében a magyarokra hagyták. A 2. magyar hadsereg részére ígéretük ellenére ráadásul téli ruhákat és megfelelő hadi felszerelést sem biztosítottak, és a katonai váltás sem érkezett meg. Korabeli beszámolók szerint ezért a magyar katonák már 1942 őszén úgy érezték, hogy lemondtak róluk.
1943. január 12-e hajnalán, a mínusz 42 fokos hidegben így egy szétzilált, erejét és kedvét vesztett, ráadásul téli felszerelést és élelmet nélkülöző csapatot ért a Vörös Hadsereg hatalmas erejű offenzívája, a doni áttörés, amely az urivi hídfőállásnál vette kezdetét. Már az is emberfeletti, hogy a 2. magyar hadsereg ilyen körülmények között napokig tartani tudta magát, ám január 17-ére a front összeomlott, tízezrek próbáltak a térségből nyugatra menekülni, akik közül számolatlanul fagytak meg, haltak éhen, vagy estek a szinte biztos halált jelentő szovjet hadifogságba.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom kegyelettel emlékezik arra a több mint 100 ezer hős magyar katonára, akik a Don-kanyarban egy reménytelen ütközet során áldozták életüket a bolsevizmus elleni küzdelemben. De emlékezünk arra a hatvanezer hősre is, akik ugyan hazatértek a doni pokolból, de mivel a Szovjetunió ellen harcoltak, szocializmus évtizedeiben megbecsülés helyett megvetés jutott nekik osztályrészül - zárul a közlemény.