A nyughatatlan amerikai macsó

Bocsátkozhatnék itt hosszú életrajzi írásba arról, mikor, hol, mit tett a tizenegyszeres Grammy-díjas énekes, de aki erre kíváncsi, annak ott a Wikipédia, no és a kihagyhatatlan életrajzi film, a Walk the Line (magyar fordításban A nyughatatlan), amiben Joaquin Phoenix remekül hozza a drogokkal és szerelmekkel küzdő, koncertről koncertre járó déli macsó szerepét.

Inkább hoztam pár érdekességet és remek dalt a 15 éve távozó sztár életéből, aki az amerikai country stílust az egész világon szerethetővé tette, ám ő maga nem ragadt bele, ugyanúgy elismertnek számított rock’n roll és a gospel kategóriákban is.

„Hello, I’m Johnny Cash”

Nem csodálkozhatunk azon, hogy ezzel a mondattal kezdte minden koncertjét, ugyanis Johnny csak a légierőnél vette fel keresztnevét. Világrajövetelénél a szülei nem tudták eldönteni, milyen nevet adjanak neki, ezért csak J.R. Cash néven anyakönyvezték.

The Million Dollar Quartet

Mekkora esélye van annak, hogy a jövő nemzedék legnagyobb zenészei egy stúdióban ülve egy véletlen bekapcsolva maradt mikrofonnál jammeljenek? Nem túl sok. 1956-ban, mikor a magyarok épp az elnyomásból próbáltak kitörni a világ másik felén, Memphisben négy ifjú zenész egy stúdióban beszélgetett, és ha már együtt voltak zenélgettek kicsit. Akkor még nem tudták, hogy egy technikus bekapcsolva hagyta a mikrofonokat és épp egy később ikonikussá váló felvétel születik. A négy srác nem más volt, mint Elvis Presley, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis, no és persze Johnny Cash, a furcsa lemez pedig a „The Million Dollar Quartet” címet kapta.

Ring of Fire

Johnny a németországi kiküldetéséről hazatérve megházasodott és négy lánya született, első nagylemezén is arról énekelt, hogy a helyes úton jár, majd jöttek a drogok, letartóztatások végül June Carter és a Ring of fire. Az énekes nem is tagadta drogszenvedélyét, élete vége felé meg is jegyezte, hogy amilyen drog akkoriban kapható volt a piacon, azt ő mind kipróbálta. Házassága is széthullott, tizenkét év után egyik leghíresebb dalának szerzője, June Carter hódította el Casht akkori feleségétől.

Hogy a férfi jól döntött-e azt sosem tudjuk meg, az viszont biztos, hogy kapcsolatuk egy örökké tartó héjanász volt, amiben a szabadságvágy és a déli erkölcsösséghez való ragaszkodás hullámvasútján mégis a végsőkig kitartottak. Négy hónap különbséggel, 2003-ban hagyták el e világot.

Prison Blues

Ha valaki elindította az utóbbi videót, akkor jól látta, hogy a párt rabok tapsolják kitörő lelkesedéssel. Johnny második házasságával visszatért a valláshoz és a bűnösök iránt érzett empátiából börtönökben vállalt ingyen koncerteket, ahol zűrös múltja miatt szívesen fogadták, közülük tartozóként tekintettek rá, pedig a zenész egy napnál többet sosem töltött börtönben. Az USA egyik legdurvább börtönében, a St. Quentinben tartott koncertjéből készült album listavezető lett, ahogy a Folsom Prison Blues című slágere is tarolt.

The Man in Black

Cash 1983-ban járt Magyarországon. A Budapest Sportcsarnok színpadán egy nagy amerikai és magyar zászló előtt talpig feketében vert még egy szöget a szocializmus koporsójába. Ekkor már csak fekete ruhákban koncertezett, ami egyszerre volt megkülönböztető jel a csillogó ruhákban fellépő country sztárokkal szemben és politikai állásfoglalás a vietnámi háborúval szemben.

American

Johnny Cash késői lemezsorozata, az American sok új rajongót szerzett számára, ezeken melankólikus hangon megcsendülő saját dalai mellett rengeteg feldolgozás is található, többek közt olyan előadóktól, mint a U2, a Depeche Mode vagy a Beatles. Ezek közt született meg az egyik kedvencem is, amiben az idős legenda a Nine Inch Nails Hurts című számával visszatekint az életére, mielőtt 2003. szeptember 12-én távozik az élők sorából.