Alapvetően nem szeretem, ha egy művészt a véleménye miatt cseszegetnek. A "zenész csak zenéljen, a festő csak fessen" jellegű kádárista bölcsességektől meg egyenesen falra tudok mászni. Mindenkinek joga van bármilyen - akár politikai-közéleti kérdésben - elmondani a maga igazát. Csak úgy egy interjúban, egy Facebook posztban, vagy, ha úgy tartja kedve, a saját műveiben is. De átkölteni egy ismert számot azért, hogy elmondjuk a frankót - ez utoljára gimiben volt menő. És akkor is inkább csak poénból.
Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere azonban láthatóan véresen komolyan veszi, hogy egy harminc éves popsláger szövegébe beillesztve kell kimondania az IGAZSÁGOT. A Budapest Parkban csütörtökön adott koncertjükön a Napoleon Boulevard Júlia nem akar a földön járni című klasszikusát játszották el Vincze Lillával. De csak azért, hogy Jánosunk a nóta közepe felé beolvasson a hülye magyaroknak.
A kínosan közhelyes szöveg mondanivalója amúgy nagyjából abban a soha, senki által még meg nem fogalmazott, abszolút újszerű gondolatban merül ki, hogy ostoba, irigy, prosztó nép vagyunk, akik elüldöztük a Nobel-díjasaikat, mindig másokat hibáztatunk, és - dobpergés!!! -
még mindig nem néztük szembe magunkkal.
Sőt, még azt is megtudhatjuk, hogy a Betyársereg "gyerekeket ijesztget".
De klasszikusokat csak pontosan!
"Magyar Nobel-díj miért csak külföldön lehet?Miért ijesztget gyerekeket a Betyársereg?Hogy, ha szarban vagyunk, miért mindig mást hibáztatunk?Jó lenne most már egyszer önmagunkkal szembenézni, óóóóóh"
Kardos-Horváthban amúgy nem is igazán az az irritáló, hogy rendszeresen felületes, Coelho-szintű bölcsességekkel terheli a hallgatóit. Hanem az, hogy mindeközben a 21. század Cseh Tamásának szerepébe éli bele magát, holott közepes Lovasi András-klónként amúgy nem is lenne annyira rossz.
Íme, hallgassák önök is a Mestert, ahogyan kíméletlenül tükröt tart a Magyar Ugar elé. Az Igazság 2:00-től indul, a kínosan vigyorgó Vincze Lilla arca tökéletesen visszaadja azt, amit a produkció hallgatása közben átéltem.