Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, „bűnös” múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot
– reagált Karikó Katalin a Magyar Hangnak arra a felröppent hírre, mely – mint mondta – a személyét megbélyegezni szándékozva merült fel: azaz aláírt egy beszervezési papírt 1978-ban.
A magyar kutatóbiológus azonban aláhúzta:
az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.
Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkáját, tevékenységét az emberek gyógyítása érdekében folytatta.
Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani
– fűzte hozzá, egyúttal leszögezve, hogy ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekinti az ügyet.
Az ügy előzménye, hogy a napokban elkezdett terjedni a közösségi oldalakon egy részlet Bálint László 2017-ben megjelent, „A hálózati nyilvántartás szereplői” című könyvéből. A szerző a szegedi és Csongrád megyei helytörténet kutatója és nem utolsó sorban nyugállományú kémelhárító alezredes, aki már rengetegszer publikált a témában. A könyv alcíme „Az államvédelmi és állambiztonsági hálózat nyilvántartása Szegeden és Csongrád megyében, 1945 – 1990” és annak 112. oldalán szerepel Karikó Katalin, a Széchenyi-díjas kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója is, akit a Pfizer-BioNTech rendkívül hatásos koronavírus-oltóanyagának kapcsán ismert meg Magyarország és a világ közvéleménye.
Bálint könyvében egyébként nagyjából 800, az állambiztonság által Csongrád megyében hálózati személyként nyilvántartott személyt azonosított be, melyben a beazonosíthatóság jegyében szerepelnek Karikó Katalin nyilvános adatai is. Emellett a "behálózás" körülményeit is magában foglalja, miszerint 1978-ban, 23 évesen, Szegeden frissen végzett egyetemistaként szervezték be a tudóst. Beszervezője és egyben kapcsolattartója pedig Salgó László későbbi országos rendőrfőkapitány, akkor még a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság hadnagya.
Az úgynevezett 6-os karton adatait felsoroló szócikkben az szerepel, hogy a tudóst az állambiztonság III/II-es csoportfőnöksége foglalkoztatta, titkos megbízott minősítéssel, úgynevezett „hazafias alapon”. Fedőneve „Lengyel Zsolt” volt, foglalkoztatási vonala „kémelhárítás”. Egy másik dokumentumból idézve azt említi a könyv, hogy 1985-től „pihentetve” volt. Karikó ebben az évben költözött az Egyesült Államokba.
A lap megkeresett egy volt kémelhárító tisztet, aki név nélkül nyilatkozva elmondta, hogy a III/II-t semmiképpen nem érdemes összekeverni a III/III-as osztállyal. Ugyanis a Karikót hét évig foglalkoztató III/II nem dolgozott magyar állampolgárokra, hanem Magyarországon belüli kémelhárítási tevékenységével valóban értékes szolgálatot tett az országnak. Azt is megemlítette a tiszt, hogy a biotechnológiai kutatás az ipari kémkedésnek egyik leginkább kitett terület. A „pihentetés” pedig bevett gyakorlat volt a III/II-nél, nem használták arra, hogy elfedjék, ha tovább foglalkoztatnak egy megbízottat. A szakértő szerint minden bizonnyal valóban megszűnt Karikó kapcsolata a magyar állambiztonsággal 1985-ben, amikor az USA-ba költözött.
Ungváry Krisztiánt, az állambiztonsági múltat kutató történészt is megkereste a Magyar Hang, aki az idézett könyvben szereplő adatok hitelessége kapcsán úgy fogalmazott, hogy sajnos eléggé annak tűnik, bár azt kihangsúlyozta, hogy a könyvben szereplő információkból az nem derül ki, hogy konkrétan milyen munkát is végzett az állambiztonságnak Karikó Katalin. Ungváry ugyanakkor személy szerint nem kételkedik abban, hogy ami a könyvben ennek kapcsán mint idézet szerepel, az valós adat.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárhoz kötődő forrásuk pedig szintén azt mondta, hogy tényleg létezik ez a karton. Bálint László a könyvben leírtakért minden felelősséget vállal, azokat az adatokat ma is leírná, ám fontosnak tartja a körültekintő értelmezést. Úgy véli, a nyilvántartásba a rendszerváltáskor hamis 6-os kartonokat helyezhettek el.
A Telex arról számol be, hogy Karikó Katalin édesapja, Karikó János 1956-ban a Forradalmi Tanács tagja volt Kisújszálláson. A szókimondó emberként ismert hentest, a forradalom alatti szerepe miatt „izgatás” miatt 1957-ben elbocsátották, és négy évig állást sem kapott. Lányát, a fiatal biológust 1978-ban az 1956 után elítélt és elbocsátott édesapja „bűnös múltjára” hivatkozva, a meghurcolására emlékeztetve, szakmai karrierje ellehetetlenítésével fenyegetve vették rá a beszervezésre. A pressziónak, zsarolásnak ez a formája a névlegesen „hazafias alapon” történő beszervezések tipikus módja volt a korszakban.