Vicc: A vadnyugati kocsmában vöröslő fejjel üvöltözik egy férfi, hogy
Melyik rohadt gyökér festette kékre a lovamat?
Feláll egy két méteres, százhúsz kilós hegyomlás a bárpultnál, és közli:
- Én voltam.
Jaaaa, oké, csak annyit akartam mondani, hogy a festék megszáradt, lehet lakkozni
- szól a válasz.
És akkor most egy megtörtént eset a nem is olyan távoli múltból:
Lassítottam. Láttuk, hogy előttünk áll a sor. Mert nagy a forgalom, és mert néha piros a lámpa. Ilyenkor pedig a sor csak hízik és hízik. Az autók meg jó esetben csordogálnak. De inkább állnak.
Alig ötven méterre voltunk az utolsó autótól. Levettem a gázpedálról a lábam. És ekkor egy barom megelőzött minket. Mert neki még hűdenagyonfontos volt megmutatni, hogy ki a Fittipaldi a vidéken.
A barátommal egyszerre hördültünk fel, hogy ez micsoda egy idióta. Aztán ahogy bevágott elénk, láttuk, hogy az autó hátulján egy Nagy-Magyarországot ábrázoló matrica díszeleg.
Barátom ekkor így szólt:
Ez az! Így kell ezt! Ilyen egy igazi, dinamikus magyar hazafi, ebből a lendületből kéne több az országnak, és elérkezne a szebb jövő.
Klasszikus "lehet lakkozni" szituáció volt. Illetve csak lett volna, ha a barátom hanglejtéséből nem hangzik ki világosan az önirónia.
Nem a legfajsúlyosabb, de egy fontos felismerésem legszimbolikusabb jelenete volt ez. Nagyon leegyszerűsítve:
attól, hogy valakinek hasonló az értékrendje, mint nekem, még lehet idióta. Nem általában, mindenben, de az élet egyes területein igen.
Régen nagyon egyszerűen gondolkodtam:
Aki MIÉP-es, majd később, aki jobbikos, az csak kiváló, jó magyar ember lehet. Aki meg más politikai beállítottságú mint én, az nem jó magyar ember, az ellenség.
Sőt, abban is biztos voltam, hogy én tudok mindent jól, a másik, a más értékrendű pedig amellett, hogy mindent rosszul tud, még direkt gonosz is.
Nem tudom, hogy a tapasztalatszerzésből, a szélesedő világlátásból, természetes jellemfejlődésből eredő nagyobb fokú nyitottság mennyire általános jelenség az ember életében.
Azt viszont határozottan állítom, hogy
számomra nagy könnyebbséget jelent úgy élni, hogy az általam vallott, képviselt alapértékek mellett határozottan kiállva vagyok kíváncsi a máshogy gondolkodók véleményére. Mindezt azzal az alapfelfogással, hogy a másik ember nem szándékosan, tudatosan gonosz.
Ez nem jelenti azt, sőt, inkább úgy fogalmazok: ez nagyon nem azt jelenti, hogy mindent elfogadok, mindent szó nélkül hagyok, ami más, mert ez éppen abba a hamis tolerancia-eszménybe illeszkedne, ami ugyanolyan károsan extrém, illetve extrémen káros, mint a 20. század bármelyik szélsőséges ideológiája.
Ami örömteli, hogy az ismerettségi körömben egyre több embernél tapasztalok hasonló (nem érték-, hanem) szemléletváltást.
Nem a másság felülről oktrojált elfogadását, hanem alulról, pontosabban belülről fakadó intelligens érdeklődést a másik iránt, ami nélkül nem alakulhat ki vita sem, ami pedig a legfontosabb építőköve kell, hogy legyen egy 21. századi Magyarországnak.
Egyébként lehet, hogy az a bizonyos Nagy-Magyarország matricás ember hasonlóan gondolkodik mint én, lehet, hogy majdnem mindenben egyetértenénk. De ettől még úgy vezet, mint egy idióta. Ezen nem változtat, hogy hány darab és milyen matricát visel magán az autója.
Lehet, hogy dinamikája már az ominózus anti-úrvezetőt is átlendítette a 21. századba. Ami viszont biztos, hogy
a Fidesz tíz, ha ugyan nem húsz körömmel kapaszkodik a huszadikba.
Mert hatalmának alapját az, az egyes társadalmi csoportokat egymásnak ugrasztó, kommunista ihletettségű tétel adja, hogy
aki nincs velünk az ellenünk van.
Éppen ezért, Orbán Viktor és társai nyugodtan ragaszthatnak egy jó nagy vörös csillagot az autójukra. Hiszen közpénzmilliárdokat költenek arra, hogy a Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár által vallott társadalmi felosztást tökélyre fejlesztve fenntartsák a
Nemzeti Önmagunkkal, Rokonainkkal és Haverjainkkal Együttműködés Rendszerét.
Ami ellen a Jobbik küzdhet úgy, hogy
1. A súlyos helyzetet, az elmúlt hét év történéseit, társadalmi folyamatait, a világ és Magyarország változásait figyelmen kívül hagyva, szinte kizárólag a szimbolikus politázálást helyezi előtérbe, teljesen elzárkózva a más értékrendet valló emberek megszólításától.
Ezzel négyévente el lehet érni 10-15 százalékot, 20-25 képviselő minden felelősség nélkül, az ellenzéki lét szabadságát élvezve hőböröghet a parlamentben, abba a talmi hitve ringatva magukat, hogy ők az igazi radikálisok.
2. Vagy követhet a Jobbik olyan politikát is, hogy a súlyos problémákra radikális, tehát a gondok gyökeréig ható megoldásokat kínálva (korrupció felszámolása, politikai- és gazdasági bűnözők elszámoltatása, a szétvert egészségügy és a 21. századi versenyben súlyos lemaradást okozó oktatás megreformálása stb..) mutatja meg a társadalomnak azt, hogy hogyan képzeli el Magyarország jövőjét, miket és hogyan tenne kormányra kerülve.
Az 1. számú megoldás alkalmas a biztos parlamentbe jutáshoz, vagyis ez az igazi megélhetési politizálás.
A 2. számú megoldás pedig lehetőség arra, hogy
Magyarország kikerüljön a 20. század fogságából. Amiben a Fidesz erővel ott tartja a magyar embereket.
Nagyon leegyszerűsítve: ahhoz, hogy az eltérő értékendű, különböző politikai beállítottságú társadalmi csoportok 10, 20, 50 vagy 100 év múlva egy jól működő Magyarországon vitatkozhassanak egymással, először a közös célokra kell fókuszálni. Megtalálni végre azt a sokat emlegetett nemzeti minimumot.