Nem egy, nem is két botrány árnyékolta be Orbán Viktor tizenöt éves kormányzását. Némelyiknél a miniszterelnöknek csupán közvetett érintettsége volt, amivel mint kutya a vizet rázta le magáról. Hívei a
„ha ezt a doktorminiszterelnökúr tudná, biztos nem engedné”
klisével nyugtatták le kognitív disszonanciájukat. (Ezt egyébként az ötvenes évek kommunista gondolkodású kisemberei gondolták így, csak ők Rákosi Mátyás nevét tették ebbe a mondatba.)
Máskor egészen a miniszterelnök családjáig nyúltak a botrány szálai, gondoljuk például az Elios-ügyre! Emlékeztetőül: a kormányfő veje sorra nyerte el az előre lezsírozott közbeszerzéseket az egyes települések közvilágításának LED-technológiával történő ellátására.
Ami azonban kormánypárti ismerősöknél is kiverte a biztosítékot a közelmúltban, az a Hatvanpuszta-gate.
Érdekes, az ügy évek óta ismert, mégsem rezonált rá a közvélemény. Az utóbbi időben azonban az egyébként elkötelezett fideszesek is pironkodnak miatta. Miért is lehet ez?
Az, hogy az ország makrogazdasági mutatói csapnivalóak, tény. Orbán Viktor és Nagy Márton évek óta ígérgetnek El Doradót a következő évre, tavaly ilyenkor 3-5 százalékos gazdasági növekedés, fantasztikus év, rapülőrajt stb. jelzők röpködtek. Aztán látjuk, mi történt: marad a stagnálás, az államháztartási hiányt előrejelzését negyedévről negyedévre rontja a kabinet, a beruházások a bányászbéka hátsó fertálya alatt, az ipar mínuszban, az államadósság meg csak egyre duzzad, a nyáron is 4 milliárd dollár (1400 milliárd forint, a teljes éves magyar GDP 1,7 százaléka) értékben kellett államkötvényt kibocsátani 5, 10, illetve 30 éves (!) lejárattal a költségvetési lyukak betömése céljából.
Az a tény, hogy a miniszterelnök (persze, tudjuk, nem ő, hanem az édesapja) az ország ilyen gazdasági állapotában több milliárdos luxusberuházást engedhet meg magának, persze, hogy felnyomja a normálisan gondolkodó ember vérnyomását. Ugyanis a miniszterelnöknek nincs ilyen összegű megtakarítása,
a miniszterelnök édesapja azonban állami beruházások beszállítójaként olyan irdatlan mértékű profitra tett szert, ami a szektorban is kirívóan magas.
A jó Isten iróniája azonban nem ismer határokat. A miniszterelnök édesapja véletlen épp vasúti beruházásokhoz szállítja az alapanyagot. Na, és melyik az az infrastruktúra, mely az elmúlt időszakban köznevetség tárgya lett? Épp az állami vasúttársaság. A karbantartások és felújítások hiánya által okozott anomáliák, balesetek már-már napi szinten a hírek élére röpítik a MÁV-ot, eközben a miniszterelnöki család az innen kapott pénzből építkezik. A korrupció iskolapéldája: a közpénz nem oda megy, ahol az a társadalom számára a legjobban hasznosulna.
A miniszterelnöki családi rezidencia nem is valami szerény kis családi ház lesz. (Persze, tudjuk, félkész mezőgazdasági üzem.) A hatvanpusztai luxusberuházásról készült képek bejárták az internetet, újabb és újabb okot adva arra, hogy kételkedjünk a kormányfő szavaiban. Sőt, már az amerikai republikánus (!) lapok is foglalkoznak a botránnyal!
Az szociológiai alapvetés, hogy gazdasági nehézségek idején az emberek hangulata is felfokozott, ezért a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó politikusok igyekeznek ilyenkor is jóléti intézkedésekkel elfedni az egyre nagyobb bajt. Csakhogy a jóléti intézkedés több pénzbe kerül, amit stagnálás idején – mivel nincs több pénz –
vagy adóemeléssel, vagy eladósodással lehet előteremteni.
Kádár János pont ugyanezt csinálta negyven évvel ezelőtt. Orbán Viktor meg most.