Loyolai Szent Ignác… Ismerősen hangzik a név… Ki is volt ő? – Már csupán sorsának fordulatai is rendkívüli tanulságokat hordoznak számunkra. 1491-ben született baszk nemesi családban, katonaként élte életét a spanyol király szolgálatában. Ahogy magáról írja: „Örömét találta abban, hogy gyakorolja a fegyverforgatást, és azt a hiú vágyat melengette a szívében, hogy dicsőséget szerez magának.” Nem így élünk-e mi is, dicsőség, hatalom, vidámság… stb. vágyaival? És az élet mozgatója valahogy mindig úgy kerekíti sorsunkat, hogy ne tudjunk eltévelyedni. Ha erre térülünk, arra lök, ha arra térülünk, erre lök, hogy mindig az egyenes útra visszatalálhassunk. Így volt ez Ignác életében is, ugyanis eljött életének nagy „tragédiája”, mely derékba törte dicsőnek tűnő katonai pályáját.
Egy kő ágyúgolyó találta el, amely egyik lábát végleg megrövidítette, és rendkívül hosszú gyógyulási időt okozott. E hónapokat loyolai kastélyukban töltötte, ahol ágyban fekve mást nem tehetett, hát olvasni kezdett. De csak Jézus élete és egy Szentek élete című könyv volt kéznél, ezért ezek lapozgatásába kezdett, meglehetősen kedvetlenül. Akár mi is lehetnénk, nemde? Amikor az ember céltalanul éli életét, azt sem tudja, mihez nyúljon, és oly mérhetetlenül hosszúra nyúlnak élete napjai.
A kénytelen-kelletlen olvasgatás azonban nem várt hatásokat okozott Ignác életében, teljesen magával ragadta a szent élet szépsége. Így szokott ez lenni. A legtragikusabbnak tűnő esemény a leggyümölcsözőbbé fordulhat annak akarata szerint, ki az ember sorsának fonalát kezében tartja.
Ő maga így írt ez időbeli elmélkedéseiről: ,,Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek nagy örömére voltak. De amint elfáradt, és elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Hanem amikor arra gondolt, hogy mezítláb elzarándokol Jeruzsálembe, és vad salátaféléken fog élni, vagy egyéb önmegtagadásokat vállal, ahogy a szenteknél olvasta, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem később is megelégedett és vidám maradt, amikor már nem forogtak effélék a fejében. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. És ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról.”
Így kezdődött Ignác szent élete. És innentől kezdve egész életén át irányította, tetteit áthatotta az a lelkület, amit az általa és tanítványai, barátai, követői által alapított Jézus Társasága rend (azaz a Jezsuita Rend) legfőbb irányelve tükröz:
Omnia ad maiorem Dei gloriam - Mindent Isten nagyobb dicsőségére.
Kíváncsian várjuk a filmet, mely Loyolai Szent Ignác nevéhez hűen „tüzes” és szent életét viszi vászonra.