Nagy István szerint a magyar lakosság „nem szorul rá a kukacevésre”. Amit azután meg is magyarázott. A hazai fogyasztóknak csak az 5 százaléka enne rovarokat, 70 százalékuk viszont elzárkózik tőle, köszönhetően a magyar gazdák szorgalmának és kitartásának, amelyek eredményeként rengeteg kiváló minőségű alapanyaggal, friss, egészséges és jó minőségű élelmiszerrel rendelkezik hazánk. Az agrárminiszter körülbelül azt gondolja erről az egészről, hogy a magyarokra ráerőszakolva az Európai Bizottság veszélyeztetheti a hagyományos táplálkozási szokásokat.
Magyarország szándékai ellenére így már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Ugyanis mi ezt nem támogattuk, mert „sem élelmiszer- sem pedig fehérjehiánytól nem kell tartani az unióban”.
Uralkodó hatalmi körök azonban mégsem adnak mindenben igazat a miniszternek, amit a jövő neres elitjét képző oktatási intézmény, a Mathias Corvinus Collegium egyik programja jól mutat. Általános iskolás korú gyerekek „egészségtudatossági kurzuson” vettek részt Székesfehérváron, amelynek során „tücskök-bogarak” kerültek a tányérjukra. A helyi televízió beszámolójából nem érzékelhető feszültség. A gyerekekre hatott az „érzékenyítő” hangulat, vidáman kóstolgatták az ilyen-olyan fűszerezésű szárított sáskát, a rovarlisztből készített proteinszeleteket és az ugyancsak ilyen lisztből készített palacsintát. Sziráki Zsófia dietetikus magyarázott nekik a rovaralapú táplálék előnyeiről, akinek érvkészlete jelentősen eltér a miniszter álláspontjától. A magyar gazdák szorgalmát és kitartását nem említve azt állítja, hogy a rovarokból nyert fehérje „részben a jövő”, bár sohasem fogja kiváltani a növényi alapú táplálékokat.
A foglalkozás elérte a célját, meg lehet győződni róla a híradóból. A gyerekek alig győzték magukba tömni a „kukacokból készült” palacsintát. Egyikük el is mondta, hogy nem lenne rossz dolog, ha a rovarok bekerülnek a táplálkozási rendszerbe, mert egészéges. Sándorovics Tímea, az MCC Fit program székesfehérvári főnöke az élményhez kapcsolt tudást hangsúlyozta, a tudatos táplálkozás megértéséhez azért találták ki a tücsökliszttel készült ételeket, mint alternatív élelmiszereket, hogy „így próbáljuk a memóriájukba ezt beleégetni”.
A kormány álláspontja a rovarokból nyert fehérjéről lassan megváltozik. 2018-ban a hivatalos álláspontot Fazekas Sándor agrárminiszter akként összegezte, hogy a rovarbizniszt Soros Györggyel egy körbe tartozó hollywoodi hírességek finanszírozzák, hogy így hozzák létre a sorosi embertípust.
„Rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. De hogyha ezt az értékrendet, ami a keresztény Európa értékrendje, föllazítják, elavult, üldözendő, van helyette más: ilyen másság, olyan másság, étkezésben is... az ember elveszíti az igazodási pontot. Mert még akik nem vallásgyakorlók, nem templomba járók, azok is a keresztény kultúrkör szabályai szerint élnek, élünk. Mert tudjuk, hogy mi az, hogy húsvét, mi az, hogy karácsony, mi az, hogy vasárnap, mikor van reggeli, ebéd és vacsora, de más kultúrákban ez teljesen máshogy van. És ez a kultúrkör szabályozza azt is, hogy mit eszünk meg. Mondjuk a mohamedán nem eszi meg a disznóhúst, a keresztények pedig elfogyasztják a disznóhúst. Ha jól meg van tisztítva, jól van tartva a disznó, akkor elfogyasztjuk. Ez nem mindenhol törvényszerű, más népeknek más szokásaik vannak, ezt tartsuk tiszteletben.”
Mindezt azzal nyomatékosította Fazekas Sándor, ha ezt fellazítják, akkor jöhet az, hogy elveszítjük az étkezési kultúránkat, rovarokat kell majd ennünk, miközben a szomszédunkban migránsok laknak majd, akiket el kell tartani, mert ez ENSZ erre kötelez.
A szóhasználatból ítélve Fazekas utódja, Nagy István is egyelőre hagyományőrző ember, ő sem rajong a rovarokból származó fehérjéért, de Soros emlegetése helyett már csak Brüsszelt említi és „kukacevésre” enyhítette az elődje által emlegetett totális kulturális félreértést. A minisztérium arról is döntött, hogy a fogyasztók hiteles és pontos tájékoztatása érdekében a rovarfehérjéket tartalmazó termékek jól megkülönböztethetők és elkülöníthetők lesznek a boltok polcain.
És akkor itt van ez a közpénzzel indokolhatatlanul kitömött MCC, amelynek intézményei gomba módra szaporodnak, s amelynek célja szerint a diákjai
„Magyarország kulturális, gazdasági, társadalmi elitjének méltó képviselői lehetnek”.
Az még pontosan nem látható, hogyan alakul a magyar társadalom és a kukacok kapcsolata. De ha a székesfehérvári gyerekek nem valami félreértés áldozatai és az oktatók is maradnak a helyükön, akkor nem kell túl sokat aludni ahhoz, hogy a ner sajtója sem a kannibalizmussal veti össze az így előállított fehérje fogyasztását, vagy klímavédő fanatikusok akciójának tudja be, hogy ráerőszakolják az emberekre a bogárevést. Talán még Nagy Istvánnak sem árt tudni, hogy a MCC ugyanis
„az ország iránt elkötelezett, a helyi közösségekért tenni akaró, honfitársaikért és a környezetükért felelősséget érző fiatalokat támogatja abban, hogy a bennük rejlő tehetséget – társadalmi és kulturális helyzetüktől függetlenül – kibontakoztathassák és azt saját maguk, hosszú távon pedig a magyarság javára kamatoztathassák”.