Miközben a nagypolitika felől is egyre nagyobb a nyomás az állami erdészeteken, sajnálatos módon a társadalom egy része sem kíméli a természeti erőforrásunkat, amely nemcsak a levegő megtisztításában, hanem a vízmegtartásban is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Az erdők területének rohamos csökkenése az emberi létezés szempontjából is elengedhetetlen biodiverzitást veszélyezteti.
A Tiszavasvárinál is tapasztalt falopások nyilvánvaló módon nem üzleti célúak, ebből a szempontból nem hasonlíthatóak össze a dél-amerikai, vagy indonéziai erdőpusztításokkal, azonban végeredményben ugyanabba az irányba hatnak. Ezzel párhuzamosan, a magyar falopások mögött is megfigyelhető, hogy az állam egyszerűen nem tölti be közösségteremtő- és védő funkcióját.
[fb_pages_codes:econation]
- Nem biztosít elég forrást az erdők védelmére (például: mezőőrség).
- Nem alkotott szociális tűzifa-programot.
- Nem csökkentette a tűzifa áfáját sem.
Ez az eredménye annak, hogy hazánk bizonyos térségeivel egyszerűen nem törődik a kormány. Reményt csak azok a pedagógusok, lelkészek és civilek jelentenek, akik igyekeznek betölteni azokat a funkciókat, amelyek fenntartásáért egyébként az állam adót szed a lakosságtól, de a kötelességét mégis elmulasztja.
S csak halkan tegyük fel a kérdést, kinek áll az érdekében fenntartani ezt az állapotot?
