(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Ki gépen száll fölébe térkép e táj” – Radnóti gyönyörű klasszikusával kissé vitatkozva, vannak olyan motívumok és ívek, amelyek nagyobb távlatban válnak csak kivehetőkké, vagy amelyek a szélesebb horizonton rajzolódnak ki igazán. A Fidesz politikájának változását semmi sem mutatja jobban, mintha eltávolodva a mától, összevetjük azt a második Orbán-kormányt megelőző évekkel. Összehasonlítjuk, milyen szellemi elit vette körbe 2010-ig a Fideszt, és milyen most. Vagy ha összevetjük, kik voltak 2010-ig Orbán Viktor barátai Amerikában, és kik most. A változás drámai és lesújtó.
„A konzervatív értelmiség kifarolása a kötcsei sátorból” címmel Gulyás Balázs publicista 2019 nyarán elmélkedett el a Fidesz szellemi holdudvarának hazai változásán vagy – ízlés szerint – annak romlásán. A Capitolium ostroma körüli zűrzavarból érkező hírekkel kapcsolatban az körvonalazódik szemünk előtt, mivé lettek a Fidesz amerikai kapcsolatai. Nem pusztán arról beszélek, hogy Orbán Viktor Amerikán túl Trump egyik legnagyobb rajongója (volt). Az Orbán-kormány félhivatalos amerikai, republikánus szövetségesei alakultak át.
Ismert, korábban a magyar miniszterelnök milyen sokra értékelte John McCain háborús veteránt, tekintélyes republikánus politikust. 2008-ban Orbán Viktor még nemzeti hősként beszélt róla, és lelkesen rajongott érte az elnökválasztási kampány idején. 2014-ben viszont John McCain újfasiszta diktátornak minősítette korábbi méltatóját. Erre a fideszes holdudvarból Bencsik András már csak egyszerűen leidiótázta a korábbi nemzeti hőst, ráadásul a bírálatát úgy tette teljessé, hogy egy magasröptű Putyin-idézetet vett kölcsön! „Közismert, hogy John McCain fogságba esett Vietnámban, és nem egyszerűen börtönbe zárták, hanem egy gödörbe. Ott üldögélt néhány évet. Ettől bárki megzakkanna, nincs mit tenni” – éppen azt a Putyint sikerült tehát Bencsik Andrásnak McCainnel szemben megidéznie, akinek az amerikai közéletben a legnagyobb bírálója volt. Felteszem akaratlanul, de találóan jellemezte ezzel azt is, miért is romlott meg a viszony Orbán és John McCain között. A nem is annyira a háttérben megbúvó orosz szál miatt.
Az Orbán-kormány tehát új szövetségesek keresésére kényszerült a Capitoliumban, az egyik első, akire ekkoriban rálelt, az a Dana Rohrabacher volt, akit nemes egyszerűséggel a törvényhozás leginkább orosz- (tehát Putyin-) barát politikusaként tartottak számon. Elég direkt csere John McCain-hez képest. Rohrabachert még egy republikánus társa is azzal vádolta meg, hogy Putyin fizetési listáján szerepel (Trump mellett). Az oroszbarát politikus Putyin iránti barátsága állítólag egy átsörözött éjszakából fakad, amelynek végén szkanderben végül jócskán alulmaradt az ex-KGB-s dzsúdóssal szemben. Ezt a meghitt történetet maga a politikus mesélte el egy későbbi interjújában. Gúnyolódhatnék még Rohrabacheren pár botrányát megidézve, zárva azzal a furcsa stratégiai húzással, hogy a kormányunk egy visszatetszően oroszbarát politikussal próbálta saját oroszbarátságát tisztára mosni. Az igazság azonban az, hogy az úriember mégiscsak 30 éven keresztül képviselte Kaliforniát a Képviselőházban. Sőt, kiesése még 30 év után is meglepetésnek számított 2019-ben.
Kiesett tehát Rohrabacher is, jött utána Steve King. Jól érzékelteti kettejük között a hangütésváltozást a globális felmelegedésről vallott nézetük. Rohrabacher még csak azt kérdőjelezte meg, hogy a klímaváltozásnak az emberiség volna a kiváltója. Steve King ehhez képest a globális felmelegedést nemes egyszerűséggel egy vallásnak nevezte, „inkább vallás, mint tudomány”. Ennél azonban sokkal keményebb állításai is voltak a Képviselőházba Iowából érkező Kingnek. Az egyikkel azt is sikerült elérnie, hogy kizárják a Capitoliumból. Éppen a New York Times-nak sikerült ugyanis a következőt nyilatkoznia: „fehér nacionalizmus, fehér felsőbbrendűség, nyugati civilizáció – vajon mitől váltak sértővé ezek a kifejezések? Miért ültem én az iskolában, ahol történelmünk és civilizációnk érdemeiről tanítottak nekünk?” Másutt pedig arról értekezett, hogy nemi erőszak és vérfertőzés nélkül már kipusztult volna az emberiség – ezzel az érvvel azt akarta volna alátámasztani, hogy meg kellene tiltani az abortuszt ezekben az esetekben (is). De nézetei közé tartoznak a legnépszerűbb vagy legvadabb szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek is, mint a fehér faj folyamatban lévő kiirtása, vagy a nagy kicserélés teóriája, amely azt delirálja, hogy az európai/fehér népességet tudatosan próbálják a migráció által más népekre lecserélni.
E tette mellé olyan nemes gesztusok sorolhatók még, mint Ferenc pápa kongresszusi beszédének 2015-ös bojkottja. Gosar ezzel hívta fel magára a szélesebb közvélemény figyelmét, amelyet azzal magyarázott, hogy a pápa klímaváltozás elleni harcában a baloldal bábjává vált. 2017-ben azt találta állítani, hogy a charlotteville-i fehér felsőbbrendűségi mozgalom megmozdulásai körül kirobbanó atrocitásokat Soros György szervezte. Ezt a vélelmezését megtoldotta azzal, hogy Sorost nácispicliként mutatta be, szerinte a milliárdos a holokauszt idején zsidókat jelentett fel. A 2013 óta Arizonát képviselő politikus pályaívét a capitoliumi ostrom látszik betetőzni, ugyanis egyik társa egy közzétett, majd letörölt videóban őt is az erőszakba torkolló tüntetés szervezőjeként nevezte meg. Gosar ráadásul decemberben még egy beszédben azt hangoztatta, hogy „ha elfoglaljuk a Hillt (ez a Capitoliumot jelenti), Donald Trump újra elnök lesz”. Az ostrom alatt is kettősen kommunikált. Utólag, január 13-ára már azonban sikerült egyértelmű álláspontra jutnia önmagával, és a leghatározottabban a tüntetőkre fogott minden felelősséget.
John McCaintől jutottunk el tehát Paul Gosarig, ahogy Chikán Attilától Bogár Lászlóig. A bemutatott republikánus képviselők, akik az orbáni diplomácia 2.0 új barátai, feltehetően sosem tartoztak egy csoportba azon republikánusokkal, akik végig Trump bírálói voltak, mint George W. Bush korábbi elnök, vagy Mitt Romney elnökjelölt. Orbán Viktor és tábora magát azonban John McCainnel azonosította egykoron. Hogyan lehetséges az, hogy sokan azok közül, akik Orbán Viktorra szavaztak akkoriban, amikor ő még John McCainnel tartott, Orbán Viktorra szavaznak most is, amikor ő már Paul Gosarral, Steve Kinggel és Dana Rohrabacherrel parolázik? Az egy dolog, hogy utóbbi Orbánt Ronald Reagenhez, Steve King pedig Winston Churchillhez hasonlította, vagy csak ez számít?
E tabló fényében igazán különösen cseng az a szijjártói mondat, amely szerint még soha olyan jó nem volt a magyar-amerikai kapcsolat, mint most. Egy kérdésem maradt még: milyen lesz akkor, ha majd megromlik?