Hülyeségnek tűnik szándékosan belemenni egy ilyen kellemetlen szituációba, de még mindig nem lenne olyan rossz, mint két szikla közé szorulni 127 órára, végig ülni egy szilis nemzeti konzultációs termékbemutatót, vagy kiszolgáltatottan nézni, hogy ezt kapja egy beteg úgynevezett étkezésül:
Gondoljuk végig: most rettentő megalázó, hogy az ember befekszik a kórházba, kiszolgáltatottan és gyengén, bízva abban, hogy a folyamatosan fizetett társadalombiztosításáért cserébe kap is valami XXI. századinak tűnő dolgot, de ehelyett egy röhejesen kereső, és emiatt talán kezdő depressziós, egyedülálló anyuka ápolónő lerakja elé ezt az üres szelet kalácsot.
Ennél sokkal jobb lenne, ha inkább eljátszanánk, hogy rendelünk valamit egy étlapról a kórházban, mondjuk legyen az egy szelet igazi vajas kalács, vagy akár kettő is. PayPass-el az ágyból fekve ki is fizetnénk külön, majd utána hoznák csak ki az egy szelet üres kalácsot.
Így ugyanis nem megaláznának bennünket azzal, hogy nekünk még a presztízsberuházások világában is csak ennyi jár, hanem abban a megtiszteltetésben lenne részünk, hogy csak átvertek minket, és a végtelen lenézés helyére egyszerű nyerészkedés kerülne. Az pedig sokkal jobban elviselhető, mint a megalázottság.
Tehát, ha már ilyen jó kilátásaink vannak, akár tényleg bevezethetnénk ezt a rendszert: fizessünk azért, hogy ne megalázzanak, hanem csak meglopjanak! Légyszi!
Köszönettel,
egy választópolgár.
(A kép forrása: Kórházi Koszt FB-oldal)