Az Index szúrta ki a dán TV2 csatorna műsorát, amiben felvételeket mutattak arról, hogy az újabban környezetbarát és újrahasznosító termékeivel kampányoló H&M ruháit teljesen új, árcímkékkel ellátott állapotban szállítják teherautók egy roskildei égetőműbe.
Az oknyomozó riport több korábbi alkalmazottat is megszólaltatott, akik elmondták, hogy ott semmisítik meg a konszern eladatlan termékeit.
Noha a H&M a riport megjelenése után azt nyilatkozta, hogy csak a gyári hibás vagy sérült termékek kerülnek az égetőbe, a tévéműsor stábja bizonyítékokkal szolgált arra, hogy teljesen épp állapotú ruhák voltak a szállítmányokban.
A szállítólevelek, amiknek birtokába jutottak, azt bizonyítják, hogy 2013 óta évente átlagosan 12 tonnányi termék válik a tűz martalékává az üzemben.
A dán tévé riportja szerint a H&M mellett más nagy cégek is így semmisítik meg a felesleget, a fent említettnél nagyobb, akár évi 49 tonnányi mennyiségben. Ők is selejtes termékekre hivatkoznak, de a tévé szerint ennek igazi oka az, hogy jobban megéri elégetni a ruhát, mint újrahasznosítani - írja a lap.
Előállítási problémák
Legtöbben bele sem gondolunk abba, mikor betérünk egy roskadásig ruhákkal feltöltött üzletbe, -amik csak arra várnak, hogy haza vigyük őket- hogy milyen áldozatok árán jutottak el az európai plázák polcaira. Pedig nagy árat fizet a bolygónk azért, hogy divatosak legyünk.
A McKindey tanácsadócég elemzése szerint egy kilogramm ruhaanyag előállítása átlagosan 23 kiló üvegházhatású gázt idéz elő. De nem csak az előállítás, hanem az újrahasznosítás hiányból fakadó szemétfelgyülemlés is súlyosan szennyezi környezetünket.
A Danish Fashion Institute kimutatása alapján
a ruhaipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon az olajszektor után.
A világ rovarirtószer felhasználásának negyede a gyapot termesztéséhez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde a ruhaanyagok kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik, a legnagyobb probléma azonban, hogy fő alapanyagai, a kőolaj-alapú műanyagszál, a pamut és a cellulózalapú szövetek feldolgozása és előállítása is nagy mértékben szennyezik a környezetet.
Az elmúlt években ökobarátnak tűnt, hogy a korábbi anyagokat viszkózzal váltsák ki, ám a Changing Markets alapítvány által nyáron publikált tanulmányból kiderül, hogy ez az anyag sem a legkörnyezetkímélőbb. Előállításához szén-diszulfidon felül használnak kénsavat, nátrium-hidroxidot, nátrium- és cink-szulfátot is, amelyek mind súlyosan maró anyagok. Továbbá a pamuthoz hasonlóan nagyon vízigényes, a vegyszerekkel szennyezett vízzel pedig a nem megfelelő kezelés miatt a természetes vizeket szennyezik. Ennek eredményeként a kutatók által vizsgált gyárak körül az ivóvíz mérgezővé vált, a hagyományos halászat visszaszorulóban van a pusztuló élővilág miatt és a rákos megbetegedések száma is intenzíven növekszik.
A Changing Markets-tanulmányból kiderült, hogy ezen üzemek megrendelői főként a legnagyobb fast fashion világmárkák, mint a Marks&Spencer, a Zara, az Asos, a H&M, a Benetton, a Levi's, vagy a Tesco. A tanulmány megjelenését követően ugyan mind aggodalmukat fejezték ki a környezetszennyező megoldások miatt, de valljuk be, nehéz elhinni, hogy megrendelőként ne lennének tisztában a gyártókörülményekkel. Szokás szerint azonban a profit mindent felülír, így hiába lenne lehetőség környezetkímélőbb megoldásokra, amíg a cégeknek nem éri meg befektetni ezekbe, vagy törvényi szabályozás nem születik az ügyben, addig nem várható változást.
Mi lesz a levetett ruhákkal?
15 év alatt a divatiparban megduplázódott a termelés, és az átlag fogyasztó feleannyi ideig használ egy ruhát, mint az ezredfordulón. Ez főként a divatcégek változásának eredménye, akik már nem évi 3-4 kollekciót dobnak piacra, hanem megjelent az úgynevezett fast-fashion jelenség, ahol az olcsó, gyenge minőségű anyagokból akár 16-20 kollekció is kijön évente. Az élen ebben is a svéd H&M és a spanyol Inditexhez tartozó Zara jár.
Hogy a fogyasztói igények jelentek meg előbb, vagy csak alkalmazkodtak a nagy ruhaüzletek adta kínálathoz, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy ez a trend rengeteg ruhaszemetet termel.
A szemét termelődéséhez az is hozzájárul, hogy a korábbi használt-ruha piac egyre inkább háttérbe szorul a fejlődő országokban is lassan emelkedést mutató életszínvonal miatt, továbbá az európai középosztály is megengedheti már magának azokat az árakat, amikért a fast-fashion darabjait kínálják. Ha belegondolunk valóban több angol használtruha bolttal találkozhattunk a 2000-es évek elején, mint napjainkban.
Az új trendnek köszönhetően évente 150 milliárd ruhadarab készül, miközben csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki egy év alatt,
aminek 84 százaléka hulladéklerakókban végzi az Environmental Protection Agency adatai szerint.
Lenne megoldás, csak a cégeknek nem éri meg
Az ágazatra jellemző, egyes termékek utáni átlagosan 4 százaléknyi profit valóban a termelési költségek csökkentésére, és a legolcsóbb megoldások alkalmazására ösztönzi a gyártókat, gyakran eredményezve a fenntarthatósági szempontok háttérbeszorulását.
Pedig a hulladéklerakókban felgyülemlő ruhák egy része a bomlási folyamattal, a le nem bomló részei pedig a globális szemét felgyülemlésével szennyezi a környezetet.
Megoldás a zárt-láncú gyártás lehetne, aminek keretében teljesen felhasználnák a feleslegessé vált termékeket.
Ennek kivitelezése azonban nem mostanában várható. Ugyan a H&M elkezdett egy visszagyűjtő akciót, és vannak olyan termékei aminek 20 százaléka újrahasznosított ruhaanyagokból áll, távolinak látszik a piac átalakulása. Nincs semmi, ami rákényszerítse a vállalatokat, hogy a drágább újrahasznosítást válasszák a környezetszennyezés helyett, és amíg a gyártósorok főleg a dél-kelet ázsiai országokban maradnak nem sok esély mutatkozik arra, hogy a környezetszennyezés ellen keményebb törvényi fellépést eszközöljenek.